Mostohatestvér (YoonMin ff.) [szünetel]

~Ötödik~

Borzalmasan rosszul aludtam az éjjel és abból a pici alvásból is rosszul kelltem fel, már most érzem, hogy jó napom lesz. Legszívesebben ki se kelnék az ágyból. A telefonomon meg nézve az időt, hogy azért még mennyi időm van fetrengeni. Kikerekedett a szemem mikor láttam, hogy még csak öt óra. Akkor anya még itthon van, nem nagyon van kedvem be menni suliba és eljátszani, hogy együtt vagyunk, inkább rá veszem anyut, hogy had maradjak itthon, így Yoongival sem kell sokat találkoznom a mai nap folyamán. Ki kelve az ágyból indultam le a konyhába. Anyu elméletileg már fent van és készülődik és ha a sejtésem nem csal akkor már a konyhába készíti a kávét. Már a lépcsőn láttam a konyhából áradó fényt. Be lépve anya meglepetten néz rám.

-Kicsim ilyen korán fent vagy? Aludj még egy kicsit. -

-Igen. Nem tudtam aludni. És lejöttem inni. Meg.... Meg szeretelek volna kérni valamire. -

-Mit szeretnél kicsim? -

-Hát azt, hogy nem e írsz nekem mára igazólást a suliba?-

-Miért? Rosszul vagy? Akkor orvoshoz kénne menned.-

-Nem rosszul vagyok, csak...ma nem szeretnék be menni. -

-Hmm... Lehet most az egyszer írok neked, hisz állandóan tanulsz. -

-Köszönöm. - Anya csak mosolyog és tovább készülődik, szerencsém van, hogy nem csinált próblémát belőle. Ki vettem egy flakon vizet a hütőből és vissza mentem a szóbámba. Szólnom kéne Tae-énak, hogy ma nem megyek suliba, de ő még biztos alszik. Vissza feküdtem még egy kicsit az ágyba addig míg nem kell kelltenem Yoongit...nem ma nem kelltem fel remélem állított ébresztőt, mert én ezek után már a szóbája közelébe se merek menni. Így bele gondolva már nem nagyon jó együtt élnünk, de egy vagy két évig még el kell visselnem. De az se szeretném, hogy vissza költözzenek Daeguba, biztos bele halnék ha nem lenne a közelemben, hiába nem tudok vele szembe nézni, az fiszont jó érzésel tőlt el, hogy mellettem van. Végül nem bírtam meg várni és írtam egy üzenetett Tae-ének, hogy ma ne várjon suliban. Amin meg lepődtem, hogy majdnem azonnal kaptam választ, pontosabban fel hívott.

-Szia Tae.-

-Miért nem jössz suliba rosszul vagy? Beteg lettél? -

-Azért egy sziának örültem volna. Amúgy nem vagyok se rosszul sem beteg...csak nem szeretnék ma be menni és anya kivételesen meg engedte, hogy itthon maradjak.-

-Miért nem szeretnél be jönni? -

-Nem tudom, csak úgy érzem a mai nap egy katasztrófa lesz ha be megyek. -

-Mindig így meg érzed a rossz dolgokat? -

-Nem mindig igazából nagyon ritkán.-

-És akkor egyedül kell lennem a suliban?

-Ott lesz Yoongi.... De figyelj ha nagyon nem szeretnél be menni akkor gyere át hozzánk mikor Yoongi el megy.-

-De igazolatlan lesz a napom. -

-Majd szerzünk igazólást majd le megyünk az orvoshoz. Na?-

-Rendben akkor át megyenk, de hogyan, hogy azt higyjék, hogy suliba megyek?-

-Hát....- hírtelen ki nyilt a szóba ajtóm és ilyedten kaptam oda a tekintetemet és egy álmos Yoongi nézet be rajta.

-Nem kelltettél. Peddig már hozzá szoktam, hogy mindig te kelltesz. - Dörzsöli meg szemeit és ásít egy hatalmasatt, csak kikerekedett szemekkel nézek Yoongira.

-J.. Ja bocsánat...csak... Épp Tae-énak mondom, hogy nem megyek ma suliba és el néztem az időt. - Annyira rossz, hogyha ő neki kell magyarázkodnom el vesztem a magabiztosságom.