Mostohatestvér (YoonMin ff.) [szünetel]

~Tizennyolcadik~

(Szombat)

A hét szörnyen unalmas volt. Mivel anyu meg tudta, hogy dohányzom az új társaságomban, így nem engedte, hogy a héten suli után találkozzak velük. Nem ért sokat azzal, hogy ne dohányozzak, hisz mindig kértem valamelyiktől suli után, a haza vezető útra. Ma viszont rá vettem anyut, hogy el engedjen Chanyeol-hoz, mondván nem fogok dohányozni meg minden ilyen. Így nagy nehezen, de bele ment, főleg azért, mert tudta, hogy nem lesz itthon, szóval ha nem enged el akkor leléptem volna. Amit nagyon is jól gondolt, hisz nem maradtam volna itthon ha egyedül vagyok. De bele ment és ez a lényeg. Így miután fel keltem el intéztem mindent, meg reggeliztem és már készülődők is Chanyeol-hoz. Még a hét elején meg kértem Beakhyunt, hogy vegyen nekem egy doboz cigit, így ha anyu nincs itthon szellőztetve tudtam cigizni. A dobozt magamhoz véve és a telefonomat is levéve töltőről már indulhattam is a buszhoz. Az ajtóban fel vettem a cipőm és ki léptem a házból, bezártam magam után és lassú léptekkel indultam a buszmegálló felé. A fülest a fülembe tettem és zenét hallgattam, közben elő vettem a cigis dobozom és rágyújtottam egy szálra. Ahogy a buszmegállóba értem, el is szívtam a cigimet és kidobtam a kukába a csikket. Szerencsére már csak pár perc volt a busz érkezéséig. Ahogy meg érkezett, próbáltam elsőként fel szállni, ami össze is jött. Az első két ülést el is foglaltam, nehogy valaki is mellém üljön, míg le nem szállók. Pár megálló után indultam is az ajtóhoz, hogy meg nyomjam a leszálló jelzőt. Ahogy meg állt a busz ki szúrtam az ablakon keresztül Chanyeol-t. Furcsa, hogy egyedül jött ki elém, bár magába az is furcsa, hogy itt van, hisz eddig soha nem jött ki elém senki. Le szálltam a buszról és meg indultam Chanyeol felé, aki még mindig a telefonját nyomkodja. Hihetetlen, hogy még a busz érkezését sem vette észre. Lassan mentem felé, hogy ne vegyen észre. Ahogy közelebb értem reménykedtem, hogy még mindig nem látott meg. Végül egy határozott mozdulattal ugrottam neki. A karjaimmal körbe ölelve, ügyelve, hogy a telefonját ne ejtse el.

-Sziaa Chanyeol!- Chanyeol fel nevetett az ijesztésemre. Szerintem nagyon nem ijedt meg.

-Aranyos, de nem jött össze.- Engedtem el Chanyeol-t és felém fordult vigyorgó arccal.

-De nem is figyeltél.- Szomorodok el a tudattól, hogy nem sikerült a tervem.

-Láttam a buszt és téged is rajta.- Mondja még mindig az arcomba vigyorogva.

-Na gyere menjünk.- Lendíti át a vállaimon a karját és el kezd magával húzni.

-Amúgy a többiek hol vannak?- Kérdezem tőle, még mindig a karjai alatt. Igazából jól esik, hogy így viszonyul hozzám. Régóta nem volt már ilyen kapcsolatom senkivel sem. Tae volt az egyetlen, de ő szó nélkül fa képnél hagyott, amikor tehette. A héten nagyon sokat gondolkodtam Tae-én meg Yoongi-n. Nem értem, hogy mit tehetettem ellenünk, amiért egyedül hagytak. De már kár gondolkodnom rajta, csak még mindig fáj. Nagyon örülök, hogy Chanyeol-ék itt vannak, de bennem van a félelem, hogy egyik napról a másikra el tűnek mellőlem. Próbálok másra gondolni, de ez sokkal nehezebb mint egyesek gondolnák.

-Jimin!- Kapom a tekintettemet Chanyeol-ra aki kérdő fejjel néz vissza rám.

-Tessék?- Chanyeol meg rázza a fejét.

-Figyelsz néha? Amúgy annyit mondtam, hogy a többiek nálam vannak már és ránk várnak.-

-Persze figyelek. Értem. És te hogy hogy ki jöttél a buszmegállóba?- Nézek fel rá kérdőn. Ha nála vannak a többiek akkor miért hagyta őket ott? Ezért felesleges volt ki jönnie.

-Igazából nem tudom, csak gondoltam örülnél neki ha ki jönnék.- Nem hiszem, hogy csak ennyi lenne az egész.

-Nekem nagyon gyanús vagy Chanyeol.-Nézek rá gyanakvóan, amire ő fel röhögött.