Mostohatestvér (YoonMin ff.) [szünetel]

~Huszonkettedik~

(Péntek)

A hét borzasztóan unalmasan telt és nagyon lassan is ment, azt hittem soha nem lesz vége. Tae a napokban nálunk volt és úgy látszik, még nálunk is lesz, mivel Jeongguk még mindig nem nagyon keresi és ha igen, akkor is csak veszekednek egymással. Nem tudom, hogy mi lesz ebből, de nagyon sajnálom Tae-ét. A családja se keresi őt, pedig itt van csak a szomszédban. Suliba se nagyon ment a héten, végig abban reménykedett, hogy Jeongguk keresni fogja őt. Chanyeol-ékhoz is csak egyszer mentünk át, de Tae rosszul érezte magát, így haza jöttünk. Yoongi a héten már nem keresett, ezért én sem voltam a napokban a toppon, Chanyeol-t kifejezetten bosszantotta, hogy Yoongi nem keres és, hogy akkor miért írt rám és hívogatott. Jeongguk-ra is mérges amiért, így bánik Tae-éval. A lányokat meg egyszerűen nem értjük. Már nem nagyon vannak a mi társágunkban és hiába kérdezzük meg tőlük, csak fel háborodva ott hagynak minket. Meghallottam az ébresztőmet, amit most elfelejtettem kinyomni mikor fel keltem. Le nyomtam a kis gombot amitől el hallgatott és ki másztam az ágyból. Elvonszoltam magam a fürdőszobáig, ahol elvégeztem a reggeli teendőimet. Vissza mentem a szobámba és a szekrényemből ki vettem egy fekete nadrágot és egy szintén fekete pólót. Átöltözve indultam le a konyhába, hogy reggelizek valamit mielőtt elmennék suliba.
A konyhába le érve a hűtőhöz léptem, amin ki szúrtam egy cetlit.

Már csak egy hét.

Ennyi van csak a cetlire írva. Nem tudtam hirtelen mire utalhat ezzel anyu. Fel mentem a telefonomért, hogy meg nézem egyáltalán milyen dátum van. Fent le kaptam a telefonom a töltőről. És hirtelen fejbe vágott a felismerés, hogy egy hét múlva lesz a szülinapom. Annyira elfelejtettem ezekben a szar hetekben, hogy fel sem tűnt, hogy hamarosan tizenhét leszek. Bár semmi kedvem sincs megtartani azt a napot. Chanyeol-ék szerintem nem is tudják mikor van a szülinapom. Bár Tae biztos el mondja majd nekik. Eltemettem magamban a szülinapomról való gondolkodást és folytattam a reggelim elkészítését. Amint kész lett, le ültem az asztalhoz és falatozni kezdtem, nem sok étvágyam van, de ha nem eszek Tae biztos ki akadna, így inkább próbáltam enni. Végül egy keveset sikerült ennem belőle. Fel mentem a szobámba össze szedni a cuccaimat. A héten nekem sem volt sok kedvem suliba menni, de sajnos muszáj mennem. Nekem legalább is. Amint mindent el raktam, el köszöntem Tae-étól, igaz sokat nem hallott belőle, mert még alszik, de azért csak el köszöntem tőle. Már indultam is végig unatkozni a napot. Ki léptem az ajtón és be zártam, hogy nehogy el lopják Tae-ét. Lassan sétáltam a buszmegállóba, közben rágyújtottam egy szál cigire. Viszonylag hamar ki értem és még sok idő volt a busz érkezéséig, így elővettem a fülesem és be nyomtam valami zenét, hogy ne az embereket hallgassam. Elnyomtam a cigit és kidobtam a kukába, mire pont jött a buszom. Elsőként szálltam fel és az első ülésre ültem. Nagyon furcsa, hogy most alig vannak a buszon. Nem foglalkoztam vele túlzottan. Csak néztem a megállókat, hogy mikor jön az amelyiknél le kell szállnom. Amint be ért a busz, nagyobb meglepetés ért, mivel Chanyeol kint áll a megállóban. Le szálltam és kérdőn néztem rá.

-Hát te? Hogy hogy ki jöttél?-

-Jó reggelt neked is. Igazából csak gondoltam ki jövök eléd. A héten nem voltál igazán a toppon, így gondoltam, míg megyünk beszélhetnénk.-

-Hm..rendben. Mi történt?- Kérdezem meg szeppenve. Chanyeol nem szokott ilyen lenni vagyis én még nem láttam ilyennek.

-Nem értem a többieket...-

-Mármint a Lányokat, hogy miért viselkednek ilyen furcsán?-

-Nem is az, hogy furcsán viselkednek, csak... Eddig mindent el mondtak, most meg semmit. Nem tudom, hogy mitől lettek ilyenek...-

-Nem tudom, miért nem beszélnek veletek. Azt még meg értem, hogy nekem nem nagyon mondanak el semmit, de hogy nektek sem, egyszerűen nem tudom.-