Mostohatestvér (YoonMin ff.) [szünetel]

~Harmadik~

Kiderült, hogy Yoongi tényleg nem hazudott, hogy nagyon nehéz fel kellteni. Már egy órája keltegetem és el fogunk késni. És állítolag nem ő az egyetlen új diák.

-YOONGI!!! Kelj fel el fogunk késni! -

-Én mondtam, hogy nehéz.-

-Te szemét!! Direkt csináltad?! -

-Már egy fél órája fent vagyok, de jó volt még egy kicsit fetrengeni. - Mondja egy nagy mosolyal az arcán. Meg sértődve vágom hozzá a párnáját. Yoongi ki mászik az ágyból, most előre el fordulva, nehogy megint poént csináljon belőle. Ki sétálva a szóbából, mentem le a konyhába reggelit készíteni, mivel még azzal sem tudtam foglalkozni. Yoongi annyira el volt foglalva azzal, hogy bizonyítsa, hogy tényleg nehéz fel kelteni, hogy nem tudtam semmit sem el készíteni. A konyhában gyorsan össze dobtam egy egyszerű reggelit. Le tettem az asztalra, Yoongiét az egyik felére, az enyémet a másikra, le is ültem enni, mikor Yoongi is meg tisztelt a jelenlétével.

-Azért ügyesen próbálkoztál. -

-Persze, mivel már egyből fel keltél. De jó lenne ha holnap tényleg fel kelnél. -

-Jól van, csak kiváncsi voltam, meddig bírod?-

-Meg tudtad, most peddig egyél, mert nem sokárra indulunk. - Yoongival gyors meg reggeliztünk, és már kapkodjuk magunkra a táskákat. Az ajtón ki lépve még ellenőrzöm, hogy minden meg van e. Az ajtót be zárva már sietünk is a suliba. Nem lenne jó ha Yoongi az első napján el késne, és furcsa is, hogy egy kicsit sem ideges miatta.

-Nem izgulsz? - Yoongi rám néz, mintha soha nem beszélgetünk volna és hirtelen hozzá szólok. Mintha nem lenne képben.

-Hm.. Nem. Legalábbis semmi izgulni való sincs abba, hogy új osztályba mész. -

-Fura, hogy te így gondolod. -

-Miért? Minden hol új embereket ismersz meg, szóval el kerülhetettlen ezért meg kár idegeskedni. - Egyre jobban érzem, hogy levesz a lábamról, annyira tetszik a gondolkodása meg úgy minden ami vele kapcsolatos. Tudom, hogy nem kénne így viszonyúlnom hozzá, de sajnos ez sem így megy. Így inkább a legjobb barátja szeretnék lenni akinek mindent el mond meg osztja a napját, a baját, hogy mi nyomja az nap a lelkét, és mindent.

-És az osztályban ott leszel te, szóval egy kicsit könnyebb lesz.-

-Miért könnyebb ha ott vagyok? Engem nem szeret az osztály.-

-Nincsenek barátaid? -

-De vannak, de suliban ha hiszed ha nem, nem beszélünk egymással. -

-De ez így nem is barátság miért vagy akkor velük? -

-Mint ahogy az előbb említettem nekem rajtuk kivül nincsenek batátaim és inkább beszélek velük egy nap a héten mintsem ne legyenek.-

-Neked is fura logikád van. De akkor innentől kezdve én leszek suliban is a haverod. -

-Kössz. - Mosolygok Yoongira, annyira hihetetlen, hogy egy ilyen ember költözött be hozzánk. A suliba érve meg mutattam Yoonginak merre kell menni, meg úgy mindent a terem iránya felé. Az ajtóban állt egy ismeretlen diák, lehet ő az akit mondtak, hogy jön még valaki. Oda érve hozzá leszólítottam szegényt.

-Szia, te vagy az új diák?-

-Szia... Igen. - Kicsit félve szólt vissza, de amint meg tudta, hogy csak segíteni szeretnék neki egyből bátrabb lett.

-És ebbe az osztályba? - Mutatok hátra az osztályom felé. Amire csak mosolygva bologat.

-Akkor gyere be nyugodtan nem fognak meg enni... Vagyis remélem. - Erre Yoongi meg az új fiú is fel röhögöt. Az ajtóban mindeki a két új diákra kapta a tekintetétt. A lányok még fütyültek is nekik nem tudom melyiknek, de valamelyik nagyon el nyerte a tetszésüket. Elméletileg van hátul egy teljesen üres pad oda le tudnak ülni. Mellém is letud ülni Yoongi ha szeretne.