Mostohatestvér (YoonMin ff.) [szünetel]

~Tizenharmadik~

Irdatlan kopogásra keltem. Oldalra fordítottam a fejem és néztem meg hány óra is van. Tizenegy. De jó el aludtunk. Nem mintha érdekelne. Ki másztam az ágyból és idegesen indultam meg lefelé, hogy meg nézzem ki az aki tizenegy órakor ránk akarja törni az ajtót.

-Ki az?!- Nyitom ki az ajtót és kicsit sem kedvesen kérdezek rá, hogy ki az. Hirtelen ki tágultak a szemeim mikor Yoongit pillantom meg az ajtóban állni. Nem szóltam egy szót sem csak rá csaptam az ajtót. Lehet most azt mondanák, hogy gyerekesen viselkedem, de nem tud érdekelni. Rohadtul nincs kedvem végig hallgatni a hazugságait.

-Ki volt az?- Kérdezi Tae a lépcső közepéről és álmosan törölgeti a szemeit.

-Yoongi.- Jelentem ki úgy minta semmi komolyabb nem történt volna. Közben Yoongi még mindig veri az ajtót. Tae-éra nézek aki idegesen indul meg az ajtó felé. Nem nagyon érdekel a jelenet ezért vissza indulok a szobám felé. Viszont a lépcsőről még hallom, ahogy Tae ki nyitja Yoonginak az ajtót.

-Mit akarsz te itt?!- Ordít Tae, amint teljesen ki nyitja az ajtót.

-Jiminhez jöttem.-Mondja Yoongi ahhoz képest elég higgadtan. Most tényleg nem hatotta meg a dolog?! Vagy csak csinálja a hülyét, hogy nem is tudja mi a bajom?!

-Nem akar látni!- Mondja Tae és ő is Yoongira vágja az ajtót. Persze Yoongit ez sem hatotta meg és még mindig dörömböl az ajtón. Kezdek egyre idegesebb lenni. Hogy nem lehet azt fel fogni, hogy nem vagy valakire kíváncsi? Végül mérgesen indultam vissza, hogy most már én is el küldjem jó messzire.

-Mi van?! Mit akarsz?!- Yoongi nagyon higgadnak tűnik ami csak jobban bosszant és szomorít el egyszerre.

-Kérlek hallgass meg.- Mondja még mindig nyugodtan. Mintha nem is érdekelné. Akkor minek jött ha szarik az egész kapcsolatunkra?! Az ahogy Yoongi ilyen könnyen veszi az egészet, számomra olyan mintha szó szerint ki tépte volna a szívem és itt helyben taposott volna bele úgy háromszor.

-Mit a hazugságaidat?! Kösz nem!- Vágnám rá újra az ajtót, de Yoongi meg állítja.

-Hazudtam neked valaha is?-Kérdezi még mindig higgadtan.

-Azt már csak te tudhatod! Sajnos voltam olyan hülye, hogy mindent el hittem neked!-

-Hogy állíthatod ezt miközben azt sem tudod, hogy tényleg hazudtam-e? Most sem azért vagyok itt, hogy hazudjak neked, szóval kérlek hallgass meg.- Ebbe igaza van, hisz nem tudom, hogy tényleg hazudott-e nekem. De akkor is valamit biztos nem mondott el például azt, hogy milyen kapcsolatuk volt valójában Jiyeonnal.

-Oké akkor kezd onnan, hogy mi is volt valójában közted és Jiyeon között mikor még az ő osztályába jártál!- Nagyon érdekelne, hogy most akkor mi van pontosan köztük, mert, hogy nem az amit Yoongi mondott az egyszer hol biztos. Yoongi egy halk fáradt sóhajt ejt ki az ajkai közül.

-Lehet, hogy....nem mondtam el a teljes igazságot neked tegnap.-

-Azt rögtön gondoltam! Akkor?!-Annyira mérges vagyok rá eddig mindent el mondott, akkor ezt miért nem tudta?!

-Az van, hogy Jiyeonnal én együtt voltam, és mikor szakítottam vele ő nem volt képes ezt el fogadni, hogy, már nem szeretem úgy mint eddig, és utána nem bírtam levakarni magamról.-

-Szóval...nem csak, hogy nem a teljes sztorit mesélted el, de még hazudtál is.- Még is csak hazudott valamiben.

-Sajnálom, tudom nem érek ezzel már el semmit, és tudom, hogy egy darabig úgy sem fogsz nekem meg bocsátani, de kérlek hidd el nekem, hogy nem azért nem mondtam el mert vissza akartam kapni hanem mert nem akartalak még ezzel is idegesíteni.-