Mostohatestvér (YoonMin ff.) [szünetel]

~Tizenegyedik~

Álmosan nyitottam ki fáradt szemeim, mikor meg hallodtam az ébresztőm. Ahogy rá nyomtam a kikapcsoló gombra láttam, hogy valaki még az este folyamán üzenetet küldőtt. Fel nyitva a telefonom Yoongi nevét pillantom meg. Gyorsan meg nyitottam az üzenetett, hogy lássam mit írt.

"Jóéjt Jiminie^^
Aludj jól holnap találkozunk"

Olyan boldog lettem az üzenet láttán. Magamhoz szórítottam a készüléket és úgy mosolyogtam a semmibe. Egy idő után le tettem a telefonomat és rohantam is el a fürdőbe zuhanyozni. Nem sokat szöszmötöltem a fürdőbe és amilyen gyorsan csak tudtam el intéztem mindent és mentem vissza a szóbámba át öltözni. Magamra kaptam egy sima sötétkék farmert és egy vékonyabb fehér hosszú ujjú felsőt. Mivel kezd kicsit hüvős lenni kint, így már kell a hosszú ujjú. Rá néztem az órámra mire kicsit el csodálkoztam, még volt egy fél óra mire jön Tae. Le mentem reggelit készíteni, ugyan is anya ma is dolgozik így most rajtam a sor, hogy reggelit készítsek. Amint össze dobtam valami kis egyszerűt le is ültem az asztalhoz, hogy el fogyaszthassam. Amint végeztem vele már csengetett is be Tae. Nem értem hisz múltkor is csak úgy be rontott. Reggelente meg csenget? ki érti őt?

-Gyere!-Ordítom az ajtó felé, hogy nyugodtan be jöhet.

-Jó reggelt Jiminie!- Lép be a konyha ajtón és foglalja el a szokásos helyét az asztalnál. Egyből teszem is elé a kávéját. Tae szülei nem szeretik ha kávét iszik, mert szerintük csak jobban felpörgeti, bár miótta nálunk iszik én nem vettem észre, hogy fel lenne tőle pörögve. Na mindegy, de tudja, hogy nálunk mindig kap.

-Most amúgy te jösz a mésélésel Tae!- Jelentem ki Tae felé fordulva aki csak szép lassan szürcsölgeti a kávéját.

-Nem sok minden van amit mesélhetnék.-Szomorodik el.

-Miért mi történt?- ülök vele szembe az asztalhoz.-

-Kiderült, hogy Jeongguk nagyon is szerette Dahee-t. Már nem mérges rám hisz tudja, hogy igazam volt, de ő nem képes fel fogni, hogy Dahee igen is meg csalta őt és most próbálja vissza szerezni. Ezért is hívott el tegnap, hogy hátha tudok neki segíteni. De én mérges lettem és ott hagytam őt.- Tae már könnyes szemmel meséli nekem a végét. Fel áltam az asztaltól és oda sétáltam hozzá és amilyen szorosan csak tudtam magamhoz öleltem. Sajnálom szegényt, de ha Jeongguk ezek után is  Dahee-t akarja akkor bármit is tesz azon nem fog tudni változtatni.

-Annyira sajnálom Tae.-

-Nincs mit, hisz ha ő Dahee-t szereti akkor nem rontok bele a kapcsolatukba.- Annyira lehangolt Tae szomorúsága. Nagyon szeretnék segíteni neki, de nem tudom, hogyan is tudnék. Tae meg itta a maradék kávéját és a poharat a mosogatóba tette. Fel kaptuk magunkra a cipőinket és léptünk ki az ajtón. A megszokott tempóban halladtunk a suli felé amikor meg láttuk, hogy valaki nagyon sietős léptekkel jön felénk. Tae-éval csak csodálkozva néztük, hogy az a személy aki épp felénk ront az nem más mint Hoseok.

-Sziasztok!-Köszönt egy hatalmas vigyorral az arcán és amint közelebb ért jó szorosan magához ölel engem, de mivel látta, hogy Tae nincs a toppon őt is magához ölelte, de őt kicsit hosszabb ideig mint engem. Végül felém fordul.

-Annyira örülök nektek! Tudtam, hogy jó ötlet lesz téged, hozzá vinni!-Hoseok még mindig egy ezer wattos mosolyal szánja nekem a szavait.

-Nagy hálával tartozunk neked Hoseok!- megyek kicsit közelebb hozzá, hogy a végét csak ő hallja.

-De most valakit inkább fel kénne viditani.- Bökök Tae felé aki még mindig szomorúan vizslatja a földet. Mivel Hoseok nagyon vidám egy személyiség és már kora reggel is ennyit képes mosolyogni gondoltam majd ő egy kicsit jobb kedvre deríti Tae-ét. Hoseok vette a lapot és egyből Tae-éhez lép amire Tae fel kapja a fejét és érdeklődve néz vissza  Hoseokra. Hoseok elő vesz egy szál virágott az épp kezében tartott szatyrokból és Tae felé nyújtja.