"Stark?...Starks!?"

1.Bevezetés

-Tony! Tony, ébredj!-Keltegette a milliárdost a szőke katona.
-De Kap...Milyen nap van?-Nyöszörgött Tony, majd kinyitotta barna szemeit. A sok fénytől hunyorgott, majd megdörzsölte a szemét, és felült.
-Pont jó nap arra, hogy elmenjünk valahova. Pepper mondta, hogy jó ötlet lenne elmenni, és megnézni a családfáinkat.-Mosolygott Steve, majd Ő is nyújtózott egyet. Vékony ruhaanyagán kirajzolódtak a karizmai. Tony csak nézte. Nem mondott, és nem is tett semmit. Aztán észbe kapott.
-Nem, ma nem jó.-Tiltakozott a feketehajú.-Be kell fejeznem az új fejlesztésemet a páncélomon.

Steve csak szemforgatva elindult, de az ajtóban visszanézett, és egy félmosoly kíséretében megszólalt.

-Kilenckor indulunk. Legyél kész. És ne makacskodj! Szeretlek!-Lépett ki a magas férfi a szobából.
-Én is!-Kiáltotta utána az alacsonyabbik. Megdörzsölte a homlokát. "A fenébe Pepper! Kell neked mindent az Én házamban, az Én engedélyem nélkül elrendezned!" Gondolta magában Tony, mivel mit ne mondjak, aludt volna még. Megnézte az órát, ami akkor mutatott fél kilencet. A feketehajú elment zuhanyozni, aztán felöltözött. Egy egyszerű kék farmert, és egy fehér inget viselt, számára az elhagyhatatlan. Egy színes lencséjű napszemüveggel bővítette öltözékét. Ritkán látni nem öltönyben, hanem hétköznapi ruhában, már ha az ing mondható annak. Tony ezek után felkereste munkatársát, és Stevet.
-Nahát, nahát! A mi Tonynk rávette magát, hogy pontosan érkezzen. Egyéni rekordot állítottál fel.-Nevetett Pepper.
-Az én Tonym. Egyébként ez gyors volt, tényleg!-Egészítette ki Steve Peppert. Amire az csak megforgatta a szemét, és a kocsi felé mutatott, jelezve hogy ideje lenne elindulni. Mindhárman beszálltak, és nemsokára megérkeztek az úticéljukhoz. Mindenki megkereste a saját családfáját. Egyikőjüknek sem volt nehéz dolga. Fél óra olvasás után Tony teljesen meglepve indult el a másik kettő felé. Leesett az álla, teljesen lefagyott.
-Én...Én...nekem...-Dadogta a barnaszemű, Steve pedig megrémült.
-Mi baj van Tony? Tony!-Aggódott, Peppert közel sem engedve a lesokkolt férfihez.
-Van...Van...Van egy...Egy...-Nem tudta folytatni, leült, és maga elé bámult. Próbálta kitisztítani a fejét, ami nagyon nem ment neki. Pepper elolvasta az oldalt, amit Tony mutogatott nekik.
-Jesszus, Steve!-Háborodott fel a nő, mire a kékszemű férfi érdeklődve, mármár hisztérikus hangulatban odasietett.
-Tony!!!-Kiáltott fel Steve. Erre a feketehajú felrázódott, rémült arcot vágva neve említőjére nézett.-Neked mióta van húgod?
-Ezt akartam mondani...És fogalmam sincs...Nem is tudtam...Hány éves most egyáltalán?
-Huszonkettő. Collin Felisa Stark. Tudtál róla?-Előzte meg a katonát Pepper a válasszal.
-Nem. Anyám után van a Collin neve. Soha nem mondták hogy van húgom...-Fogta meg a fejét a milliomos. Steve átölelte. Most csend telepedett a kis társaságra.
-Awww....Ez olyan aranyos!-Törte meg a semmit Pepper. A szőke gyilkos pillantására gyorsan bocsánatot kért.-Jó, bocsi.

Tony és Steve elengedték egymást.

-Menjünk haza. Nem akarom ezt a kibaszott könyvet látni többet.-Sóhajtott Tony.
-Hogy beszélsz?-Csattant fel a katona.
-Sajnálom Steve, de ez nagyon az agyamra ment.-Dőlt a nála magasabbnak a mellkasára. Megint átölelték egymást.
-Khmm...Indulhatunk?-Kérdezte Pepper. Így mindenki beleegyezésével pár tízperc múlva mindhárman az otthonos Stark Toronyban találták magukat. Tony bocsánatot kért társaitól, felment a szobájába, átöltözött, és folytatta a munkáját. Csakhogy nem tudott arra koncentrálni. Mérges volt. Az apjára, hogy soha nem tudott a nála jóval fiatalabb húgáról.
-Hogy rohadna meg minden! Hogy tűnne el minden erről a Földről! Basszameg!-Kiabált a feketehajú. Steve, aki eddig az ajtófélfának támaszkodva figyelte a másikat, felhorkant, de nem szólalt meg. Tony eldobta az eddig kezében lévő csavarkulcsot, ami a beálló csendet éles hangjával kettészakította. A férfi most leült a fölre, az ajtónak azóta is háttal. Steve halk, szinte nem is hallható léptekkel közelítette meg a földön ülőt, lehajolt hozzá, majd megölelte. Leült a földre törökülésben, a másik pedig a vállának dőlt.
-Minden rendben lesz Tony. Elhiszed?-Nyomott a szőke az említett homlokára egy puszit, aki bizonytalan mosollyal díjazta a támogatást.
-Lehet.-Vonta meg a feketehajú a vállát.
-Menjünk aludni, fél tizenkettő van. Nemsokára éjfél.-Térképezte fel a lehetséges tevékenységeket Steve a párja elé.
-Ha Kap akarja...Nekem nyolc.-Állt fel a szőkével együtt Tony. Elindultak a saját dolgukra, hogy kipihenjék ezt a szörnyű napot. Peppernek pedig fogalma sem volt róla, hogy egy kapcsolatot véletlen tönkretesz, egy másikat pedig annál is rosszabbá.