"Stark?...Starks!?"

28.

Aznap még kétszer nyújtottam lelki támaszt Thornak. Próbáltuk elérni öccsét, de az lehetetlennek bizonyult. Már majdnem feladtuk.

-Thor, csak hívd fel utoljára! Utoljára, aztán nem nyaggatlak tovább érte!-Nógattam.

-De nem fogja felvenni, eddig sem tette!-A hangulat már-már hisztérikus volt.

-Thor, légyszi!-Próbálkoztam még mindig.

-Jó, de szerencsétlennek ez a tizenharmadik nem fogadott hívása lesz!

-Már ha nem veszi föl.-Cáfoltam meg állítását. Az éjjel közepén a nappaliban ültünk, és Lokit hívogattuk.

-Jó...-Mordult fel az istenség.

Amíg ő tárcsázta Lokit, Tony valahonnan előkerült.

-Tony? Mit csinálsz itt? Apu hol van?-Vettem fel az ölembe a fiamat.

-Apu alszik.-Válaszolt.

-Hol?-A leghülyébb kérdés ami eszembe juthatott volna.

-Nem tudom.

-Tessék?-Kérdeztem vissza, hát mi az, hogy nem tudja?-És te hol aludtál?

-Morganéknél. Steve mondta!-Magyarázott büszkén.

Most felvázlatolom a jelen pillanatnyi helyzetet. Fél tizenkettő van. Itt ülök a kanapén, az ölemben a fiammal, és mellettünk egy lelkileg összetört Thor. Azt sem tudom hol a férjem, ahogy azt sem, hogy került ide Tony.

-...Szia!-Vigyorodott el Thor hirtelen. Loki felvette a telefont.

-Thor? Miért hívsz tizenharmadjára, és miért az éjjel közepén?-Szólt bele a másik. Thor kihangosította, hogy miért, nem tudom. Mindenesetre most hallottam miket válaszol egykori elrablóm.

-Mert...Valamiért.-Mondhatom jó választ adott. "Valamiért".

-Ne haragudj, de holnap visszahívlak...Aludni akarok. Szia!-Azzal lerakta a telefont a másik fél.

Thor arcán fülig ért a vigyor.

A helyzetem azóta is reménytelen. Tony elaludt az ölemben, szóval belőle sem fogok semmit kiszedni.

-Hé, baj van?

-Nem hiszem, csak aggódom, mint általában...-Dörzsöltem meg a szemem.

-Miért?

-Mert azt sem tudom hol van Bruce, hogy került ide a fiam, és a fáradtság rátesz még egy lapáttal. Mivan, ha Bruce itthon sincs, valahol máshol kószál? Egyedül? Sötétben?

Lehet hogy túlreagálom...És ha mégsem? Istenem...

-Lin, kérdezd meg Pénteket, biztos tudja hol van.-Adott ötletet az Asgardi.

-Péntek!

-Igen, hölgyem? Miben segíthetek?-Reagált a mesterséges intelligencia.

-Hol van Bruce?-Kérdeztem bizalommal a hangomban, hogy megtalálja, tudja hol van.

-A harmadikon, a nyolcas szobában, Miss Stark.-Miss Stark? Nem is tudom mikor hívott így utoljára. Talán mikor ide kerültem New Yorkba.

-Thor, vigyázol Tonyra, amíg megnézem? Csak ne keljen fel.

-Persze.-Vette át az alvó gyereket.

Erre elviharzottam, amilyen gyorsan csak tudtam. Harmadik...nyolcas szoba.

Lift...Rohanás...Harmadik...Hetes...

A torkom összeszorult. Nem emlékszem kié ez a szoba, de nem az enyém, vagy a miénk.