"Stark?...Starks!?"

4.

-Gyere!-Mondtam kelletlenül a kopogónak. Benyitott Steve.

-Szia.-Jött be, és ült le a székbe ami az asztal előtt volt.-Sírtál?

-Megeshet...-Dörzsöltem meg a tarkómat.

-Történt valami?-Aggódott tovább a férfi.

-Ha elmondom akkor vagy Tonyt fogod nagyon utálni, vagy teljesen hülyének fogsz tartani.-Sóhajtottam.

-Csak mondd el.-Nógatott a hirtelenszőke.

-Rendben. Reggeli után elmentem megkeresni, akartam vele beszélni, vagy valami hasonló. Sikeresen megtaláltam, észrevette hogy a garázsban vagyok. Aztán közelített felém, azt mondta "Mit keres itt egy ilyen csinos kislány?". Aztán igen rondán visszaszóltam neki, mindent a fejéhez vágtam.  Ja, meg gyomorszájon rúgtam...-Újra könnyes volt a szemem. Steve csak elszörnyedten magaelé bámult.

-Ez...Ezt...Ezeket Tony mondta?-Hűlt el teljesen.

-Igen...A saját bátyám....-Halkultam el teljesen.

-Most én mondom, hogy ne utáld sem őt, sem engem...Érts meg kérlek.-Temette arcát a kezeibe.-Én meg ő egy pár vagyunk.

-Istenem...Ez nagyon aranyos!-Mosolyodtam el. Steve is mosolygott, majd lefagyott arcáról a gesztus.

-De nagyon fáj amit mondott neked. Nem azt mondom de...Azt állítja szeret. Innentől kezdve miért akar bevágódni egy idegen lánynál?-Sóhajtott.-Aki ráadásul a húga.

-Nemtudom, de nagyon rossz hogy miattam bántotta meg az érzéseidet. Legszívesebben odaállítanék elé, és most azt vágnám a fejéhez, amit veled tett. Ó várj, mi ketten odaállíthatunk elé ezzel.-Gondolkodtam el.

-Nem rossz ötlet. Akkor talán rájönne mit tett, és feltűnne neki hogy van egy húga.-Helyeselt, szemeit forgatva.

-Csodálatos. Akkor ez a közeljövőbeli tervem egyike.

-Aha. De megyek, mert Bucky több mint háromszor hívott, és egyszer sem vettem fel. Nem tudom mit akar, és hogy fontos e.-Magyarázott a hirtelenszőke valakiről.

-Ki az a Bucky?-Értetlenkedtem.

-A legjobb barátom.-A férfi elhagyta a szobát, és becsukta az ajtót.

Elgondolkodtam. Mire feleszméltem, délután három óra volt. Húha...
Na most mit kezdjek magammal? Nem hoztam könyveket, Pepper nem tudom hol van, Steve elment ehhez a Bucky fickóhoz, Tonyról pedig halványlila fingom sincs hol van. De a reggeliek után nem akarok én kezdeményezni beszélgetést, végképp nem vele.
Elindultam, hogy átöltözzek valami kényelmesebb ruhába. Mikor kész voltam, a felsőbb emeleteket indultam feltérképezni.
A negyediken van még egy nappali (nagyon sok nappali és társalgó van a toronyban, kissé el is tévedtem visszafelé) és egy edzőterem. Az ötödiken egy társalgó, egy konyha, meg sok üres, mármint olyan hálószoba ahol senki sem alszik. A tetőn pedig van medence, meg ilyenek. Fogalmam sincs, hogy miféleképpen lehet itt élni tököm tudja hány éven keresztül. Kegyetlen.
A szobám felé vettem az irányt, amikor visszaértem (sok erőfeszítés árán) a harmadikra. Meglepetten néztem magam elé, mikor tudatosult bennem, hogy az ajtó nyitva van. Hallottam ahogy matat valaki a szobámban. Óvatos léptekkel közeledtem. Azthiszem meghallhatta a bentlévő, mert kifelé kezdett onnan sietni. Hirtelen egy nálam alig magasabb emberrel találtam magam szemben.
-Co....Collin...Én...-Kezdett magyarázkodni a bátyám.
-Mit kerestél te odabent?-Fontam a mellkasom elé a karjaimat, a válaszra nem is várva.-Akarsz valamit mondani?
-Figyelj...Tudom, hogy szörnyű testvér voltam és vagyok...És annak is tudatában vagyok, hogy egy bocsánatkérés nem elég egy majdnem egy életnyi hiba jóvátételére.-Mondta Tony, miközben a kócos haját kezdte igazgatni. Trikóját átvilágította a reaktor. Szóval az volt tegnap este a gyér kék fény.
-Nem, Tony. Én is rossz testvér voltam. Reggel találkoztunk először, és minden apró cseprő hibádat a fejedhez vágtam. Nem tehetsz róla, hogy elhalmozott a munka, és még most is. Én szeretnék bocsánatot kérni.-Öleltem át a bátyámat.-Tudom hogy ez egyikőnknek sem könnyű. Végképp nem neked.
-Köszönöm hogy megértesz, Lin. De én is hibás vagyok. Nem foglalkoztam a családommal. Huszonkét éven keresztül fogalmam sem volt róla, hogy húgom született.-Dörzsölte meg Tony a homlokát. Újra átöleltem. Olyan különleges érzés volt amilyet nagyon régóta nem éreztem. Valaki komolyan beszélt velem, és szeret. Annak ellenére hogy nem is tudott a létezésemről.
-Annyira jó, hogy vagy. Nem is tudod mennyire vágytam rá, hogy családi szeretetet mutasson végre felém valaki.-Nyíltam meg.

Még sokáig beszélgettünk, úgy igazából mindenről ami csak szóbakerült. Nevettünk, volt kínos csend is, megértés, lelkizés. Minden amit egy testvérnek nyújtania kell a húgának. Minden. És komolyan, de tényleg éreztem, hogy van családom.