"Stark?...Starks!?"

8.

Tony jóéjt kívánt, és megígérte hogy a saját hálószobájába megy. Majd eltűnt. Én is elköszöntem Peppertől, aztán a saját szobámba vettem az irányt. Fogalmam sincs Tony miért jóéjt kívánt, hajnali négy volt. Inkább jóreggelt kellett volna nem? Mindegy. Ahogy a szobámba értem, rögtön lepörgött a szemem előtt minden ami eddig történt itt. Az érkezés, Steve, és minden. Beléptem a fürdőszobába. Ruháimat a sarokba dobtam, és elkezdtem magamra engedni a forró vizet. Folyt le a hátamon, égette a bőrömet. Akkor már minden mindegy volt. Még hosszú percekig álltam a zuhany alatt, aztán kiléptem a zuhanyfülkéből. Meglepetésemre a szobám ajtaján éktelen dörömbölés hallatszott. Meg tompa kiáltozás, de itt az ajtóverés dominált.
-Várjál már! Hagyod hogy felöltözzek!?-Kiabáltam ki. Tudtam hogy Tony vagy Steve az, inkább az utóbbi, szóval elővettem az igazi, flegma énemet. Pepper simán bejönne. Ja, mert az nem lenne olyan zavaró, mint a másik kettő. Nem félreérteni, hetero vagyok.

A kiabálásomra még szörnyűbb dörömbölés. Esküszöm, mintha zombiapokalipszis lenne. Felkapkodtam magamra a ruháimat, és úgy nyitottam ajtót, nehogy a "kopogó" - inkább nevezném dörömbölőnek - a nagy "kopogásában" fejenkólintson. Tudtam, Steve.

-Hát te meg mit akarsz?-Forgattam meg a szememet rosszallóan. Steve aggódó képpel meredt rám.-Haló!

-Tony...-Annyit bírt kinyögni. Aggódó arckifejezése nem szűnt. Kezdtem megijedni.

-Hol van?

-A második emeleti konyhában...-Még most is úgy nézett rám, mintha olyat látott volna, amitől idegösszeroppanást kapott volna. Pedig úgytudom a katonáknak erős lelkűnek kell lenniük. Jó, azért mégis csak Tonyról van szó...Aki nem mellesleg a párja, szóval inkább nem szólalok meg.

Leviharzottam a konyhába. A bátyám émelyegve sétált - inkább támolygott vagy vánszorgott - ide-oda. Megkapaszkodott az asztalban, arról lerántva a terítőt, majd csuklott. Igen, leitta magát. Teljesen kiütötte magát. Ó, szóval hogy a konyha a saját hálószobája. Én is szeretnék egy ilyen hálószobát!
Szóval Steve kicsi érző lelke megremegett ittas párja látványától. Ó, hogy sajnálnám meg! Inkább ezt a szerencsétlent kéne, aki miatta itta le magát. Mert elhanyagolta. Ami az én létezésem hibája. Minden oka én vagyok.
A nem igazán józan bátyámat felkapartam a földről, és mit ne mondjak, nehéz volt. Testvéri szeretettel átvonszoltam a fél nappalin, a szobájáig. Nem igazán tudom hogyan, de felpakoltam az ágyára.
Most, hogy Tony ágya szélén ülök, és vigyázok rá, ebben a csöndben azon kellett gondolkodjak megint, hogy mi lenne ha...

...Mi lenne ha nem léteznék? Tonyék élnék a kis életüket, és talán nem lenne most mindez?

...Mi lett volna, ha nem derítenek fényt a létezésemre? Talán nem feküdne itt ittasan.

...Ha szimplán nem okoznám az összezavarodást a szőke elméjében, és csak volnék?

...Ha nem kaparom össze a bátyámat mert nem nyitok ajtót Stevenek?

...Ha nem teszem tönkre a szeretetüket egymás felé?

...Ha azon a reggelen inkább hagyom Tonyt?

Mi lenne ha. Ez a legrosszabb kérdds ami felmerült bennem valaha. Ez még a "miért kék az ég"-nél is fárasztóbb.
Arra lettem figyelmelmes, hogy ez a szerencsétlen itt mellettem egyfolytában összerezzen. Mi van vele? Vajon lázas, vagy csak rosszat álmodik? Igazából a vicc az, hogy orvosi iskolát végeztem, szóval tudnom kéne. De nem vagyok szakorvos, hogy tudjam miért ráng a testvérem. Igazából ha nem tudnám, hogy ittas és mennyi minden gyötri a lelkét, biztos hogy idegrángásnak állítanám be. De tudom hogy rossz álom. Vagy a messzi múlt miatt, vagy a nemrég történtek miatt. Homlokára tapasztottam a tenyeremet, a másikat meg a sajátomra. Lázas. Na most mit csináljak? Tudom, a legjobb módszer az lenne ha csillapítót adok neki, vagy kádba rakom, de nem kockáztatom meg, hogy álmában itt varázsoljak. A másik jó módszer az lenne, mint a kisgyerekeknél, hogy a szüleikhez odabújnak aludni. Itt csak három lehetőség van. Steve, Pepper és én. Az első lehet hogy jobban beválna mint a másik kettő, hiszen ő mégis csak a szerelme. Most vagy elrángatom odáig szerencsétlent, vagy idehívom Stevet. Inkább az utóbbi, mivel inkább hozok egy felmosót, és ha már itt tartunk, lehetőleg nem a bátyámmal törlöm fel a folyosót. Kisétáltam az ajtón, és a következőn be, aminek ajtaján egy "Kap" felirat állt. Kopogás nélkül benyitottam. Szerencsémre megúsztam a kínos pillanatot. Volt rajta ruha.

-Mi van Tonyval?-Támadott le rögtön Steve.

-Neked is szia. Lázas. Azért jöttem, hogy megkérjelek arra, hogy gyógyítsd meg.-Értetlen képpel figyelt rám még mindig.

-Mi van?-A meglepettsége hatására ennyi jött ki a torkán.-Veterán, és nem orvos vagyok.

-Tudoooomm....-Mondtam miközben csípőre tettem a kezemet.-Nem bonyolult!

-Jó. Mit kell csinálnom?-Adta meg magát a szőke.

-Tonyval aludni!-Hangsúlyoztam hogy aludni.

-Jóóóó...?-Érdekesen érintette, de felcsillant a szeme. Megkönnyebbültem, hogy még midnig szereti Tonyt.

-Szuper. Te vonszolod ide, vagy odamész?-Vetettem fel a lehetőségeket.

-Hozzuk ide. Nem hinném hogy az ő egyszemélyes ágyán elférnénk.-Nevetett fel.

-Oké. De nem tudom mit tükröz a többesszám, azt igen, hogy nem bírom el. Szóval te hozod ide.-Zártam le a témát.-Jó alvást.

Hagytam el a szobát, és indultam valamerre. Nem tudom pontosan merre, de újra a második szinten voltam, pedig másfele is jártam. Bekopogtam a bátyám szobájába. Egy "szabad" szó jelezte, hogy fáradjak be. Bent Steve ült az ágy végében, Tony meg a lábára hajtva fejét aludt.

-Aww....-Érzékenyültem el.

Közel mentem Tonyhoz, hogy megnézzem lázas-e még. Már nem volt olyan forró a homloka. Viszont tömör alkoholszag áradt belőle.

-Már nem olyan forró a homloka.

-Hm?-Eszmélt fel a szőke.

-Mondom már nem olyan forró a homloka. Egyébként árad belőle az alkohol szaga. Fogalmam sincs róla, hogy reggel mikor és hol fogok vele találkozni, de biztos hogy te fogsz vele találkozni. Szóval közöld vele, hogy fürödjön meg.-Adtam a konkrét parancsokat, mire Steve csak biccentett egy aprót.

-Köszönöm hogy segítettél neki.-Szólalt meg a szőke, mikor indultam kifelé.

-Te segítettél neki. Szüksége van rád.-Mondtam meg sem fordulva. Majd becsuktam az ajtót magam mögött. Biztos voltam benne, hogy már nem fogok aludni.

A szobámban egy telefont találtam az ágyamon. Teljesen új volt. Még dobozban. Valami újszériás okostelefon. Klassz. Vajon kitől van? Megforgattam a kezemben a téglatest tárgy dobozát. Semmi jelzés. Mindegy, már ilyenem is van. A régi, a fekete, már úgyis szilánkokra van törve. Mostmár teljesen mindegy. Majd megkérdezem a reggelinél. Valaki csak tudja.