"Stark?...Starks!?"

29.

A reggeliasztalnál ültünk, mindenki. Tony és Morgan az asztal körül szaladgáltak.

-Morgaaan, ülj le enni!-Nógatta Steve a lányát.

-Nem!-És nevetve szaladt a fiam után.

-Tony, gyere enni, nézd, van narancslé.-Csábítgattam az asztal tartalmával.

-Van?-Állt meg a futásban. Erre csak bólogattam, amire odaszaladt hozzám, és bepréselte magát közém, és az apja közé.

-Látod, Morgan? Tony is eszik.-Mutatott az emlegetettre, aki éppen tömte a szájába az ennivalót.

-Én eddig is ettem.-Mondta teli szájjal a bátyám.

-Nem te!-Röhögött Steve, és gyorsan megpuszilta. Majd a csalódott kislányt felvette, és leültette.

-Majd reggeli után játszhattok.-Vidítottam a két gyereket.

-Ki is mehetünk?-Kapta felém a tekintetét Morgan.

-Akár.-Nevettem fel. Majd mindenkire újra csend telepedett.

Reggeli után tartottam a szavam, és az óriási udvaron hancúrozó kéz gyereket figyeltem. Körülbelül negyed óra múlva Bruce hátulról átölelt, jelezve hogy itt van.

-Hát te?-Kérdeztem a keze után nyúlva.

-Gondoltam megkereslek titeket.-Fogta meg a kezem.-Hideg a kezed. Nem fázol?

-Nem.-Mosolyogtam.-Minden alkalommal elmondod milyen hideg a kezem. Hideg a kezem.

-Hát rendben.-Ölelt át megint.

-Szeretethiány?

-Aha...-Bújt a fejével az enyémhez.-Hé...Izé, csak a reggeli.

-Mármint...Gondolom nem amelyiket ettük.-Nevettem fel.

-Nem.-Ingatta a fejét.

-Szóval?

-Szóval...Nat Clinttel aludt, tehát semmiért nem kell aggódnod.-Ölelgetett megint.

-Nem tudod mennyire ki voltam idegileg, meg agyilag.-Döntöttem a fejem a vállának.

-Anyuuuu! Nézd mi ez!-Mutogatott a hóba Tony.

-Miez, Tony?-Kérdezte Morgan.

Mindannyian odamentünk, hogy megnézzük azt a valamit.

-Mit találtál?-Kérdezte apró másolatától Bruce.

-Csigát!

-A hóban?-Nevettem fel, és megnéztem.-Tony, ez egy nagy kő. Nem csiga.

-Jaj, ne nevesd már ki!-Mondta a kezemet fogó, és Ő is felnevetett.

-Ki ne nevessen?

-Apu hol van?-Kérdezte Morgan, miután megpiszkálta a követ.

-A garázsban. Miért?-Válaszoltam.

-Bemehetek?

-Persze.

-Tony, jössz?-Kérdezte a kisfiútól.

-Megyek!-Futott utána a szólított, és együtt eltűntek odabent.

Most Bruceszal csak egymást néztük, majd játékosan elmosolyodott, de azóta is csak gondolkodott.

-Min gondolkodsz?-Álltam be elé, és integettem arca előtt, hogy véget vessek a bambulásának.

-Se-semmin...-Vigyorgott.