"Stark?...Starks!?"

21.

Nem sokkal ezután egy elhagyatottnak nevezthető helyen bóklásztunk. Az éles csendet egy radat "pittyegése" szakította meg, amit neveznék inkább búgásnak vagy nem is tudom. Vagy hőérzékelő volt? Talán.

-Talált valami jelet?-Kérdezte Vízió Thortól, aki még mindig mereven bámult a kezében lévő érzékelőre. Percek teltek el.

-Van valami vagy valaki a közelben! Arra!-Utasított minket Thor, egy jobb oldalon fekvő épület irányába mutatva. A szívem a torkomban dobogott. Megtalálhatjuk Lint, és a gyereket is vele egyetemben. És akkor megint mind boldogok leszünk.

Elindultunk arra, amerre társunk mutatott. Kis csapatunk kettévált. Én, Steve és Tony elmentünk az épület keleti, Thor és Vízió pedig a nyugati szárnya felé. Mikor a második emeletre értünk, lélegzet-visszafolytva mentünk, mert halk pittyegésre lettünk figyelmesek. Tony arca hirtelen falfehér lett, szemei tágranyíltak.

-Bazdmeg...-Ennyi jött ki az alacsonynak a torkán.-Bomba.

Most mindhármunk arca fehér lett. Arcomon egy könny futott végig.

-Meg kell találnunk őket. Muszáj.-Mondtam határozottan, mégis remegett a hangom egy kicsit. Beléptem egy óriási szobába, ahol sok holmi és lom hevert szanaszét. De ezek között szekrények, heverők, fotelek, és egyéb garnitúrák. Hirtelen meghallottam, ahogy valaki erőtlenül nyöszörög a szobában, valahol.

-Halló? Van itt valaki?-Kérdeztem. Erre még hangosabban nyöszörött az illető.

A hang irányába siettem. Megdöbbenésem következtében a szívem megállhatott egy pillanatra, majd a kelleténél is gyorsabban vert.

-Li...Lin!-Odarohantam a kapálódzó, szabadulni próbáló, lekötözött páromhoz. Még mindig hallottam a bombát. Vajon ebben a szobában van?

Elkezdtem eloldozni Lint a széktől. Hosszúnak tűnő percek elteltével leragasztott szájáról is leszedtem a ragasztószallagot.

-Bruce!-Ölelt át sírva. A haját kezdtem simogatni nyugtatásképp.

-Itt vagyok...Shhh...-Csitítottam.-Nem kell már semmitől sem félned...Sajnálom, hogy nem védtelek meg eléggé...

-Nem a te hibád.-Ölelt szorosabban.

-Szeretlek.-Mondtam. Örültem, hogy mindenki épen tér majd haza.

-Én is. Nagyon.-Nézett fel rám, és ajkait az enyémekhez préselte. A pillanatunkat Thor szakította félbe.

-Aranyosak vagytok, meg minden, de mennünk kéne. Örülök, hogy megtaláltunk.-Fordult Lin felé Thor. Megfogtam a párom kezét, és sietős léptekkel a lépcsőház felé vettük az irányt. Kint már Steve meg Tony várt minket, Vízióval együtt. Éppen valami érdektelen dolgon csevegtek.

-Collin!-Ugrott Tony Lin nyakába.

-Szia!-Örültek egymásnak.

Igen, megmenekültünk. És él még mindannyiónk. Jó egy ilyen tényt a szemem előtt látni.

-El kéne indulnunk, van egy óránk elpucolni innen, vagy húscafatok maradnak mindenkiből.-Magyarázott fontoskodóan Vízió. Megforgattam a szemem. Beültünk a helikopterbe, és a hazafelé vezető úton csak a gondolataim örvényében sodródtam. Lin elaludt mellettem.

Sorry skacok, ez nagyon rövid lett, i know right. De most csak ennyire tellett a Végjáték miatt való szomorkodás mellett. Remélem azért élvezhető volt a rész.😅

Az erő legyen veletek!