Way to Your Heart 《BNHA fanfic》

Prológus

*Kirishima POV*

-Eiii, Mina-chaan, várjatook!- kiáltotta mögöttünk egy lány, mire Ashidoval mindketten megfordultunk. Mikor odaért hozzánk, pihegve a térdére támaszkodott.

Álláig érő karamellbarna haja kócosan nézett minden irányba, apró frufruja hullámcsattokkal volt hátrafogva, csak elől két hosszabb tincs árulkodott arról, hogy tegnap még a háta közepéig ért a hajzuhatag. Szoknyája gyűrötten lógott apró kezeire, az egyenruhájának kabátját a reggeli rohanásban valószínűleg elfelejtette begombolni, így láthatóvá vált a szintén gyűrött inge a kicsit ferdén álló gallérral. Nyakkendője félig megkötve lógott a nyakáról. Más szavakkal, mintha egy tornádó söpört volna rajta végig. Pár másodperc után felegyenesedett, gesztenyebarna szemei vidáman csillogtak, alatta sötét karikák virítottak.

- Jó reggelt- köszöntöttem vidáman, majd összeborzoltam a haját. Nagyjából egy fejjel alacsonyabb volt nálam.

- Te jó ég, Ayaka-chan, úgy nézel ki, mint aki most kelt ki az ágyból!- kezdett el anyáskodni Ashido, majd odalépve hozzá nekilátott rendbe szedni Őt.

- Hát, végül is ez az igazság- nevetgélt zavartan, bal kezével vakargatva a tarkóját, miközben szoknyáját idegesen húzogatta lefelé. Csak ekkor vettem észre, hogy a jobb lábán egy fehér, a másikon pedig egy fekete-lila csíkos térdzokni virított. Mivel úgy látszott, hogy nem zavarja, nem tettem szóvá.

Körülöttünk egyre több diák vidáman nevetve és beszélgetve igyekezett befelé a U.A. középiskola hatalmas épületébe. Hihetetlen érzés volt a kapu előtt állni azzal a tudattal, hogy ide fogok járni, mégpedig nem is akárhova, hanem a hősképző szakra. Hatalmas boldogság és izgatottság kerített hatalmába, úgy éreztem, mindjárt felrobbanok, ha nem jutok be az iskolába.

- Na, készen is vagyunk!- kurjantott fel Ashido, mire többen is értetlenkedve néztek felénk. Ránéztem Ayára és valóban egy sokkal elfogadhatóbb állapotban állt előttem. A ruhája egy kicsit ki lett simítva, kabátja begombolva, gallérja is a helyén állt. A hajából kiszedték a csattokat, aminek következtében az apró tincsek teljesen ellepték a homlokát. Aya továbbra is vigyorogva próbálta hátul a bal kezével lefelé lapítani a haját, több-kevesebb sikerrel.

- Akkor, indulhatunk?- kérdeztem, mire mindketten egy nagyot bólintottak, majd elindultunk befelé.

Bent már elég nagy volt a nyüzsgés, a földszint tömve volt, csak nagy nehézségek árán tudtunk eljutni a lépcsőhöz. Ayát kétszer majdnem el is vesztettük apró termete miatt.

Lassan elértük az 1-A-t jelölő osztálytermet. Mikor odaértünk, óvatosan belesve láttam, hogy még nincsenek sokan, csak egy sárga és egy fekete hajú fiút vettem észre. Nagy levegőt véve néztem a lányokra. Amíg Ashido tekintete bátorító és bizakodó volt, addig Ayáé mintha egy kicsit csalódott lenne. Azonnal bűntudatom lett. Miért nem mi kísértük el Ashidoval az Ő terméig?

- Nos, itt vagyunk- törtem meg a hármunkon települő kínos csendet.

- Figyeljetek, nagyon drukkolok nektek és hogy minden rendben legyen! Szerezzetek barátokat, nevessetek, csináljatok vidám dolgokat- kezdte el az apró lány a hadarást. Látszott, hogy el akar tűnni innen minnél hamarabb, de a jelenlétünk miatt tartotta magát- minden rendben lesz! Veletek is és velem is! És-

- Hé, hé, csajszi, nyugi- fordult felé teljesen Ashido, majd megragadta mindkét vállát- Megbeszéltük, nem? Attól még, hogy nem ide kerültél, még lehetsz hős! Érted?

- I-igen- motyogta kábán. Látszott, hogy legszívesebben mindjárt elsírná magát. Odaléptem hozzá és szorosan megöleltem, amit viszonzott. Mintha egy utolsó kapaszkodó lennék, úgy markolta a hátamat. Pár másodperc után elengedve egymást óvatosan megtörölte szemeit, majd rántott egyet a hátán lógó táskán.

- Akkor, tanítás után...?

-...a kapunál- fejeztem be a mondatot, majd megfogva bal vállát szorítottam rajta egyet- Sok sikert!

Nos, sziasztok! Öhm... szóval, nemrég felmerült a sötét buksimban a kérdés, hogy vajon milyen lehet a U.A. általános tagozata. Úgy gondoltam, bemutatom a saját elképzelésemet. Remélem, tetszeni fog!

Plus Ultra!