Way to Your Heart 《BNHA fanfic》

1.13

Az első dolog, amit megéreztem, az az, hogy egy ágyban vagyok, nyakig betakarva. Kissé belesüppedtem a matracba, ami olyan puha volt, azt hittem, helyben elolvadok. Annyit legalábbis eldöntöttem, hogy egy darabig még nem szeretnék kimászni belőle.

Egy dudorászó hangra lettem figyelmes a bal oldalamról. A kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, így hát résnyire kinyitottam a szemem.

Egy idős hölgy mellettem valami papírokat rendezgetett, tőle származott a hang. Felé fordítottam a fejem, ám szörnyű fájdalom hasított belé. Fájdalmasan felszisszentem, mire a hölgy meglepődve felém fordult.

- Hát felébredtél- állapította meg az egyértelműt, majd odajött mellém- hogy érzed magad?

- Hát... fáradtan, szörnyű fejfájással... De mégis... mi történt?

- Az osztálytársaid hoztak ide eszméletlen állapotban egy másik fiúval. Nem hiszem el, hogy Teishi hagyta nektek, hogy kiüssétek egymást!- fújtatott dühösen, miközben elkezdte a fejemen levő kötést kicserélni.

- Egy másik fiúval...- néztem fel rá hunyorogva- Terajimára gondol? Ő jól van?

- Igen, már haza is ment. Hamarosan Te is mehetsz, ha úgy érzed magad. Valaki nem tudna érted jönni?

- Nem, de... megleszek- próbáltam meg felülni, ám szinte rögtön vissza is zuhantam- csak még kérek pár percet.

- Nyugodtan- mosolyodott el, majd miután végzett a fejem átkötésével, visszatért az asztalához. Lehunyt szemmel pihentem az ágyban, miközben erőt gyűjtöttem a hazainduláshoz.

Lépések hangjaira lettem figyelmes kintről. Kíváncsian vártam, hogy vajon az illető, aki valamiért még ebben a késői időpontban is az iskola épületében tartózkodott vajon ide tart-e (legalábbis feltételeztem, hogy már eléggé késő lehetett, mivel Terajima már hazament, tehát valószínűleg az osztálytársaim is). Legnagyobb meglepődésemre ide tartott, mikor kinyitotta a gyengélkedő ajtaját, világossá vált, és az illető sem akárki volt.

Shinsou egy dobozos üdítőt szorongatott a kezében és látszólag nagyon elmerülhetett a gondolataiban, mikor viszont meglátta, hogy ébren vagyok, meglepődve nagyon aprón, szinte alig észrevehetően elmosolyodott. A gyomrom összeszűkült, éreztem, hogy a szívem hevesebben kezd verni. Már csak reménykedni tudtam abban, hogy ez a boldog izgatottság nem ült ki az arcomra.

- Jó reggelt, Csipkerózsika- köszönt oda, majd az ágy mellett levő székre ült- jót aludtál?

- Fogjuk rá- fintorogtam, miközben mérhetetlen boldogság és melegség áradt szét a testemben.

Csend telepedett közénk, egyedül a nővér dudorászott tovább zavartalanul. Felnéztem a fiúra. Nem tudtam, mit mondhatnék neki. Lila haja kócosan meredezett az ég felé, tekintetével az üdítős doboz hátulján levő feliratokat olvasgatta. Legszívesebben odahajoltam volna, hogy összeborzoljam a haját, biztos nagyon puha lehet... Istenkém, miken gondolkodom?!

- Egész jól harcoltál- törte meg végül a csendet szemeit rám szegezve. Meglepődve, kissé elpirulva pislogtam.

- K-Köszi...

- Nincs mit- felelte, majd megint rövid csend telepedett közénk.

- A tiéd... hogy ment?

- Semmi extra. Győztünk- felelte unott tekintettel.

- Azta, gratulálok- mosolyodtam el, próbálva a lehető leglelkesebben, de ez nem ment valami könnyen, így csak egy fáradt féloldalas mosolyra futotta. Shinsou felsóhajtott, majd felállt. Megijedtem, hogy valami rosszat csináltam és most itt hagy, viszont csak az ablakhoz sétált oda és kitekintett rajta.