Way to Your Heart 《BNHA fanfic》

1.07

Az utóbbi időben sokat gondolkodtam azon, mi lett volna, ha...

-----

Izgatottan rugóztam a padom mellett állva, egyik lábamról a másikra áttéve a testsúlyomat és vissza. Éreztem, ahogy a hajam néhány tincse a tarkómat csapkodja, frufrum a szemöldökömet verte.

- Higgadj már le- nyögött fel mögöttem fájdalmasan Shinsou, mire hátrafordultam. A szokottnál is nyúzottabbnak tűnt, szeme alatt konkrétan fekete karikák virítottak, haja is egy kicsit lefelé hajolt. Fájdalmas tekintettel nézett rám, ahogy elterülve a padon felemelt fejjel próbált nem elaludni.

- Nem tudook!- sikongattam izgatottan egyre gyorsabb tempóra növelve a rugózást, mire egy hatalmas ásítást kaptam válaszul. Visszafordulva a tábla felé az asztalt kezdtem el szugerálni jobbra-balra dőlve. Már csak a különórás csoport tagjai tartózkodtak a teremben, mindenki más hazament. Kintről néha ordítások és sikítások hangját véltük feldedezni, ám csak tompa zajként szűrődött be hozzánk. Valószínűleg az egyik hősképző osztály tagjai harcolhattak egymás ellen.

A teremben alapvetően csend honolt. Míg én dülöngéltem, Arakawa olvasott, Mizuno az ablakon át bámulta a kinti vidéket, halkan dúdolva egy altatóhoz hasonlító dallamot. Hosszú, élénkzöld haját kiengedve hagyta, hogy a hátát melegítse, míg sötétbarna bőre még inkább egy életre kelt fához hasonlította Őt. Jobbra nézve láttam, hogy Noro fejét a karjain támasztva engem nézett királykék íriszeivel. Mikor tekintetünk találkozott elmosolyodott, majd az ablaknál álló lányra vezette tekintetét. Hosszú, szőke haja szoros copfba fogta majdnem a feje tetején, manókéhoz hasonlító füle kifelé állt, néha pedig megrebbent. A fiúk mindannyian a saját padjukon feküdve aludtak.

Ekkor Teishi-sensei lépett be, mire mindenki visszament a helyére és felállt.

- Leülhettek- mondta, majd velünk egyszerre Ő is helyet foglalt. Dossziéját kinyitva kivett belőle néhány lapot, illetve egy kisebb noteszt, majd egy apró tolltartót.

- Nos, köszöntök mindenkit az első hősképző órán- szólalt meg, miután befejezte az asztalán a ténykedést- mielőtt belevágnánk a dolgok sűrűjébe, úgy gondolom, nem árt tisztázni néhány dolgot. Először is, habár különóraként van bejegyezve, az itt töltött órákat tanóraként fogom tartani és kezelni is. Amennyiben nem sürgős, illetve életbevágóan fontos dologról van szó, be kell járnotok, a hiányzást pótolnotok kell, mint a normális iskolai óránál. Remélhetőleg meg tudjátok oldani, hogy itt legyetek minden nap. Ha valakinek mégsem jó bizonyos időpontok, most szóljon, habár utána ugyanúgy pótolnia kell minden kihagyott alkalmat. Nos?

Mindenki néma csendben maradt, várva a folytatást. Magamban gyorsan végiggondolva a délutánjaimat, lényegében semmit sem tudtam volna felhozni ellene, a táncóráim Mina-channal szombatonként szokott lenni. Aprót bólintva magamnak néztem vissza a tanárnőre.

- Helyes- felelte Teishi, majd papírjaiba pillantott- Szóval. A tanórákról. A hősöknek nem csak harcolniuk kell tudni. Ugyan fontos a képességünk fejlesztése, a saját határaink megismerése és kiszélesítése, de nem csak ebből áll a hősi szakma. Lesznek elméleti és gyakorlati órák is, a hősök történelmétől kezdve egészen addig, hogy mi is pontosan a mai hősök feladata. Remélem ez senkit nem rémiszt meg- mosolyodott el óvatosan, majd felállt. A táblához sétálva kivett egy krétát a tartóból, majd írni kezdett. Midannyian érdeklődve figyeltük.

Mikor félreállt, a maszatos táblán egyetlen egy szó virított: Hős.

- Arra kérek mindenkit, gondolkodjon el azon, milyen is pontosan a mai világban egy hős. Mik az ismertető jegyei? Mit várnak el tőlük az emberek? Mely tulajdonságok tesznek valakit jó hőssé?