Nem voltam elég jó »› › Stiles Stilinski ✓

15. fejezet - La dernière danse

- Én ezt a körömlakkot javaslom - mondta Lydia, felmutatva a ruhámhoz hasonló színû lakkot.

Bólintottam és hagytam, hadd festegessen. Látszólag nagyon élvezte; nagy gonddal bánt az ecsettel és mondanom sem kell, a végeredmény csodálatos lett.

- Lehetnél körmös is - mondtam, miközben a körmeimet nézegettem.

- Meg még sok más - vonta meg a vállát mosolyogva.

Csak ekkor futott át rajtam, hogy pár nappal ezelõtt még gondolni sem mertem volna rá, hogy valaha is Lydia Martin barátnõje leszek. Már ha õ is így vélekedik. Bár a mosolya és törõdése meggyõzött errõl.

Még korán volt ahhoz, hogy komolyabban készülõdni kezdjünk, ezért Lydiának eszébe jutott, hogy nézhetnénk egy csajos filmet. Örültem az ötletnek és boldogan javasoltam a Rossz anyák-at, amit már magam is láttam, bár errõl sosem beszéltem a szüleimnek. Õk ugyanis ellenézték volna a beszédstílus miatt.

Lydia áthívta Allisont is, hogy hármasban élvezzük a filmet, és folytassuk az estét a buli kezdetéig. Kis idő múltán a lány kezében az esti ruhájával és egy tál popcornnal jelent meg a bejárati ajtóban.

- Allison! Várj, segítek - rohantam hozzá, hogy elvegyem tõle a teli edényt. Szélesen mosolyogva megköszönte, majd felmentünk Lydia szobájába.

A film közben nevettünk a poénokon és sírtunk a megható részeken. Utoljára ilyen estében Dawnnal volt részem, és nem is tudtam, hogy így, nélküle is tudom jól érezni magam.

- Na, lányok - kezdte Lydia a film után. - Eljött a pillanat. Vegyük fel a ruháinkat!

Mindhárman a ház más-más pontjain öltözködtünk. Nekem kicsit több idõ kellett, mire magamra igazítottam a virágos csodát, de végül sikerült. Büszkén álltam a tükör elõtt és azt hiszem, egy kicsit be is könnyeztem. Örültem, hogy a lányokkal tölthettem ezt a napot, de még jobb lett volna, ha Anya húzza fel a zipzárt a ruhámon.

Amikor visszamentem a lányokhoz, mindketten tágra nyílt szemekkel bámultak rám, míg én próbáltam rájönni, mi lehet a baj. Megnéztem a ruhámat elöl-hátul, végigsimítottam a hajamon és az arcomon is, hátha találok valamit, de nem volt ott semmi. Legelsõnek Allison ocsúdott fel a meglepettségükbõl:

- Szuper jól nézel ki! Gyönyörû vagy - a szemem sarkából láttam, amint Lydia hevesen bólogat.

- Ahogy ti is - a ruháik... mintha csak rájuk öntötték volna.

- De még mindig nem vagyunk készen! Irány a fürdõszoba, lányok! - lökdösött minket kifelé a házigazda.

A fürdõben elõvette a sminkkészletét és nekilátott a munkának. Engem is széppé lehet varázsolni,... de ahhoz rohadt sok smink kéne. Azonban Lydiának ez elég kevésbõl is sikerült. Amikor befejezte, és kinyitottam a szemem, a szám elé kaptam a kezem. Soha az életben nem láttam magam szépnek.

- Köszönöm, Lydia. Csodatevõ vagy.

- Gyakorlat teszi a mestert - dobta hátra vörösesszõke haját.

A smink után áttért a hajunkra. Allisonnak elegáns copfot, nekem pedig laza, mégis gyönyörû kontyot csinált. Amikor velünk végzett, magát is elkezdte csinosítgatni. Ezalatt visszamentünk a szobájába, hogy összepakoljunk egy kicsit.

- Ide tudnád adni a töltõmet? - mutatott Allison az ágy hozzám közelebb esõ pontján fekvõ fehér gubancra.

- Öhm, persze, tessék - nyújtottam felé a töltõt. Ebben a pillanatban valami megragadta a tekintetem. Lydia asztalán egy tükör visszaverte valaminek a sárga fényét. Csupán kis pontszerû fényesség volt, mégis olyan ismerõs...