Hajsza a győzelemért [BEFEJEZETT]

«Egy ellenség a csapaton belül?»

-Már kezdem megszokni ezt a látványt. Hogy erre kelek. Hogy erre kelünk.-helyesbítettem az alábbi mondatomat

-Linns. 6 napja vagy itt.-tette a kispárnást a fejére Max.-5 napja hozták át cuccaidat.

-Igen.-ültem fel a hatalmas ágyon.-És nemsokára megyünk el ...

-Holnap.-emelte fel a bal kezét Max

Láttam, hogy még aludni szeretne. Halkan kikeltem az ágyból és a szobából ki szerettem volna osonni a fürdőig. Halkan.

Az összeköltözést Valtteri nehezen, de elfogadta. A nehezebb falat anyu és apu volt. Ők abszolút nem rajongtak az ötletért. De én nem tudok vele mit kezdeni. Felnőtt vagyok.

És különben is, Max és az én kapcsolatomba senki nem lát bele, csak én és a drága Max.

-Hova mész? -Kérdezte fáradt hanggal

-A fürdőbe.-suttogtam a fülébe, a közelebb léptem hozzá.-Aki éjjel legény, az nappal is legyen az.

-Linns.-nyögte ki a nevemet nyűgösen Max

-Na, én megmondtam, hogy én nem leszek reggel fáradt.-vontam meg a vállamat

Max a hasán feküdt. Én hirtelen lerántottam a hátáról a takarót, és hátára pattantam, mint egy lónak. Béka ülésben ültem a hátán, és óvatosan masszíroztam a vállait. Nekem nem volt ez elég, és ráfeküdtem a hátára hassal. Szóval előre dőltem. A kezemmel az izmos vállait simogattam, néha-néha az arcát a végigsimítottam.

-Maaaax.-kezdtem el puszilgatni a nyakát

-Jó, jó, jó. Felkelek.

Max egyszer csak mozogni kezdett. Az egyik pillanatban még a szerelmem hátán ültem, a másik pillanatban azon kaptam magamat, hogy háton fekszek az ágynak azon a felén, ahol valóban én aludtam. Leborított. A plafont bámultam körülbelül 0,1 másodpercig, mert ahogy a hátamra érkeztem, követett egy hatalmas Max. Aki fölöttem volt.

-Na látod, mondtam, hogy felkelek.-adott egy puszit a homlokomra

Nem válaszoltam, helyette csak megcsókoltam. Majd ő is eltávolodott tőlem, és engedte, hogy felüljek vele szembe.

-Mondtam, hogy...hogy nem vagyok álmos.-ásított egy hatalmasat Max

-Ááh, dehogy.-túrtam bele a rövidke hajába

A haja a második, amit imádok rajta. Imádom azt simogatni, abba bele túrni.

***

*A spanyol nagydíj-szerda*

-Szia Esteban.-öleltem meg a boxban a férfit

-Linns.

-Mi ez a savanyú tekintet?-ráztam meg a fejem mosolyogva

Esteban a háta mögé biccentett, de csak óvatosan. Kikukkantottam mögüle, és egy tucat mérnököt láttam. Éppen a 44 és a 77-es számú Mercedeseket csomagolták ki.

-Nem értem.-kerestem meg újra Esteban tekintetét

-Jessica Gordon. Az új mérnök csaj. Minden egyes férfi, aki nála minimum 1 perccel idősebb...nos...arra rámászik.

Ekkor hátrapillantottam. Bevillant előttem a képe. Egy tökéletes nő képe...egy túl tökéletes nő képe. A haja hosszú volt, a világos barna és a szőke között volt bemérhető. Magas volt, még nálam is magasabb. Én vagyok 168, Jessica lehetett vagy 177 is. Az arca tökéletes...sminkelte magát.