Hajsza a győzelemért [BEFEJEZETT]

«Annabelle-Második nap»

Hogy hogyan is telt az első reggelem Max exével? Borzalmasan...

A nagy nevetgélésre keltem fel. Az ágy másik oldalát megtapogattam, de a lepedőn kívül semmit nem éreztem. Max nem volt mellettem. Összeszedtem magamat, és leballagtam a lépcsőn. Ekkor láttam meg, hogy Max és Annabelle a nappaliban beszélgetnek, illetve nevetgélnek.

-Oh, jó reggelt Linnea.-nézett rám Max ártatlanul

-Szia.-mosolygott rám Dilara

Magamban csak fintorogtam egyet. Ez a nő...

-Nem is lehetne jobb reggel.-indultam el a konyha felé

-Felébresztettünk?-csodálkozott Dilara

-Dehogy.-léptem be a konyhába.-Végleg is nem ez az ember nagy vágya, hogy a párja exe ébressze fel?

A kávéfőzőn lefőztem a kedvenc kávémat, kitöltöttem egy bögrébe, és a nappaliba mentem. Vagyis amikor megláttam őket, hogy hogyan nevettek, eléggé rosszul éreztem magamat. Inkább fent ittam meg a kávémat.

Max-el a közös szobánkba mentem, de a helyzet nem javult. Mindenhol kettőjüket láttam. Mindenhol. Gyorsan meg is ittam a kávémat, és felöltöztem. A lovas ruhámat húztam, mert nemsokára érkezik Winettou.

A készülődésem nem tartott tovább fél óránál, de amikor lementem, senkit nem találtam a házban. Azonnal Max-et tárcsáztam.

-Szia. Merre vagy?

-Szia Linnea. Én éppen...

-Gondolom Dilarával, igen. De hol vagytok?

-Elkísérem az egyetemre.

-Hogy mi?

-Hallottad. Elkísérem. Miért?

-Hogy miért? Tudod, Winettou ma érkezik. De nem számít. Legyél csak Dilarával.

-Basszus..A ló...

-A ló!? Ő nem "a ló".

-Winettou, bocsánat.

-Ne, ne kérj bocsánatot. Jó szórakozást nektek.

És ezzel ki is nyomtam a telefont. Max hívogatott, de nem vettem fel. Nekem valami nem volt tiszta. Reggel együtt nevetgélnek, majd szó nélkül lelépnek. Dél van. Megnéztem az egyetem oldalán, hogy Dilarának mikor fog kezdődni az első órája. Amikor megláttam...Kiakadtam. Délután háromkor. Mit csinálhatnak?

Charles-t tárcsáztam, és mondtam, hogy jöjjön el értem azonnal. Körülbelül tíz perc múlva az ajtón kopogtatott. Leültünk, és szépen elmesélem neki mindent. Melegítőben volt, látszott, hogy legalább ő készül kimenni a lovakhoz.

Kicsit előbb elindultunk, a városban szétnéztünk 1-2 helyen, de nem találtuk Annabelléket sehol sem. Ezért ki is mentünk Winettou-hoz. Utánunk egy tizenöt perccel jött meg a lószállító. Levezették a hatalmas sötétpej lovamat. Imádtam.

Gyönyörű volt.

-Lovagolni is szeretnél?-kérdezte Charles

-Áh, nem. Elvisszük legeltetni, meg be kell pakoljak a nyergesbe.-mondtam.-A nyerget, a kantárt, meg a többi cuccot.

-Láttam, hogy a lovarda mellett van egy nagy füves terület. Kivisszük oda?