Hajsza a győzelemért [BEFEJEZETT]

«...mert a kettő együtt nem működik!»

-Egy ilyen Szingapúri hétvége után igazán jó újra itthon lenni.-nyitottam be a monacoi házunk ajtaján

-Az biztos.-bólogatott Max.-De azért valld be, nem minden része volt rossz.

-Jó...Volt...Volt egy-két jó pillanat.-mosolyodtam el

-Csak egy-két jó pillanat?-csukta be az ajtót Max

-Max szerintem nem kell kifejteni.-nevettem el magamat

-Oké, akkor nem erőltetem most ezt a témát.-lépett a hátam mögé Max

-Köszönöm.

-Majd este.-súgta bele a fülembe, és nevetve arrébb futott tőlem

Nyitott szájjal néztem rá, ahogyan éppen menekül előlem. Majd kicsit összeszedtem magamat, és a bőröndöket a lépcső felé húztam. Hirtelen megjelent mellettem Max, és az egyik bőröndöt megfogta, és felvitte a lépcsőn. Az én bőröndöm volt a nehezebb, ezért azt vitte fel.

Én is felszenvedtem Max bőröndjét az emeletre, behúztam a szobánkba az ágyunk mellé, majd ledőltem.

-Elfáradtam.-jelentettem ki

-Már is?-kérdezte Max egy huncut mosollyal az arcán.-Pedig még semmit nem csináltunk.

-Max!-vágtam hozzá az ágyon lévő párnát a szekrénynél álló Max-hez

-Igen?

-Kicsit nyugodj le. Kérlek.-fogtam meg a homlokomat

-Akkor...Együnk. Éhes vagyok.

-Jó. Van itthon valami?-ültem fel az ágyon

-Biztos. Gyere, nézzük meg.-nyújtotta felém Max a kezét

Megfogtam a barátom kezét, ő felhúzott az ágyról, majd lesétáltunk a konyhába. Kinyitottam a hűtőt, és egy csomó kajával találtam szembe magamat. Megnyaltam az ajkaimat, majd el kezdtem válogatni a kaják közül.

-Találtál valamit?-kérdezte Max

-Minden van itt. Pedig nem is voltunk vásárolni a nagydíj előtt.

-Basszus, anya mondta is, hogy volt vásárolni, és hozott egy pár dolgot. El is felejtettem.-csapott Max a homlokára.-Ne haragudj.

-Egy pár dolgot? Max. Tele van a hűtőnk.

-Az sosem baj. Na engedj ide, majd én választok.-állt be Max a hűtő elé

Nem kellett sokat várni, Max a konyhapultra kidobott egy zacskót és egy dobozt. Jobbra biccentettem a fejemet, hogy lássam, mit készített ki. Amikor megláttam, a szemeim egy hatalmas O alakot vettek fel. Egy nagyot sóhajtottam, majd a sütőt kezdtem babrálni.

-Most az egyszer még megcsinálom. És ez után legközelebb tudod mikor fogunk halrudacskát enni? Jövőre.-jelentettem ki

-De Szingapúrban még szeretted.

-Eleve nem is szeretem a halat. Csak megkóstoltam ott is. Egy vagy két darabot ettem, az nem volt olyan rossz, de azért nem rajongok érte. Ráadásul te péntektől vasárnapig a kis halrudacskáidon éltél.-vázoltam fel a Szingapúri étrendünket

-Nah...Egy: a halrudacskák annyi halat tartalmaznak, mint a dinoszauruszos husi dínót. Kettő: azért nem csak egyet vagy kettőt ettél. Én láttam, hogy az egész hétvége alatt minimum tíz darabot megettél.

-Szerintem azt a másik nyolcat hozzáképzeled, vagy összekeversz valakivel.-mondtam gúnyolódva

Beindítottam a sütőt, közben pedig egy tálcára kitettem olvadni a sült krumplit és a kis halrudacskákat. Tényleg nem rajongtam értük, de ez van. A sütővel szembe lévő pultnak támaszkodtam, és karba tett kézzel szemeztem a sütővel.