Hajsza a győzelemért [BEFEJEZETT]

«Mégis bővülhet az exek listája?»

*A Brit Nagydíj, csütörtök*

-Szia Linns.-lépett elém Max

-Áh, szia.-vettem le a sisakomat

-Milyen volt a vezetés?-nyomott a számra egy gyors puszit a férfi

-Jó volt, minden oké volt. Milyen volt az interjú?-igazítottam meg a hajamat a versenyautóm tükrében

-Mondanám, hogy ugyanolyan, mint mindig, de sajnos ezt ma nem tudom elmondani.-mondta Max

-Na miért, mi történt?-néztem furcsán a barátomra

-Elkaptak az újságírók, és mindegyik egy dologról faggatott. Rólad.-nevetett Max

-És...mit mondtál?-ráncoltam össze a szemöldökömet

-Mindent.-vonta meg a vállát mosolyogva Max, és a kezeit a vállamra helyezte, és a fülembe súgott még valamit.-Na jó, azért nem mindent.

Mosolyogva megforgattam a szemeimet, és a szoba felé indultam el, ahol átöltöztem. Igazság szerint az Max szobája volt, ahol ő is átöltözik a pályára lépés előtt. A sisakomat letettem az egyik polcra, és alig vártam, hogy a hosszú ruhámtól megszabaduljak. Az overált nagyon gyorsan rángattam le magamról, és felakasztottam a szekrénybe. Az aláöltöző fölsőmet behajtogattam a polcos szekrénye, és visszahúztam a fekete rövid nadrágomat és a zöld fölsőmet. Max megvárt a szoba előtt, majd a Motor Home-ból kisétálva a Paddock-ban parkoló kék kocsira pillantottuk.

Nem pálya szálláson vagyunk, ugyanis ezen a pályán nincsen. A városban vagyunk, de egy nagyon szép szállodában helyeztek el minket. A kocsiban egész végig beszélgettünk, Max sófőre vitt minket a szálláshoz.

-Tudod mennyi helyes rajongóm van? Olyan nőknek írtam alá...huhú...-túrt be a hajába Max, miközben kiszálltunk a kocsiból

-Áh, kössz az infót.-ráztam meg a fejemet mosolyogva.-Most akkor komoly versenytársaim vannak.

-Nincsenek versenytársaid. Egy valamivel egyik rajongó sem számol.-mondta Max, és kinyitotta nekem az ajtót

-Na mivel?-kérdeztem kicsit halkabban

-Hogy nekem van a legcsodálatosabb barátnőm.-húzott közel magához Max

-Hehehe.-mondtam.-Ezzel totálisan egyet értek.

A szobába bementünk, és mind a ketten ledobtuk maguknak a kanapékra. Én a kisebbiken terültem el, míg Max a hosszabb kanapét foglalta el. A TV távirányító pont mellette volt, és bekapcsolta a TV-t. Eltelt egy másodpernyi csönd, amire Max megszólalt.

-És most mit fogunk csinálni?-kérdezte a férfi

-Foggggalmam sincs.-mondtam, és tovább böngésztem a telefonomat.-Békülj ki Charles-al, és mehetünk akárhova

-Mi abszolút nem vagyunk összeveszve.-vonta fel a szemöldökét Max

-Csak kerülitek egymást, és nem beszélgettek.-mondtam.-Ami a versenypályán történik az más, mint a valós élet. Valtterinek meg neked hány csatája volt a pályán, és mégis beszéltek ugyan úgy.

-Majd beszélek vele...-mondta Max, és a TV-t kezdte bámúlni

-Mikor? Abu Dzabiban?-vicceltem

-Nem.-vágta rá Max.-Na gyere.

-Hova?-pillantottam a barátomra, aki éppen felhúzott a kanapéról

-Menjünk el sétálni. Az utcára, meg ilyenek. Na gyere.-adott egy puszit a fejemre Max