Hajsza a győzelemért [BEFEJEZETT]

«Annabelle-Első nap»

-Sziasztok.-lépett be az ajtón Dilara

Az első az volt, hogy végigmértem. Csinosan fel volt öltözve, sál volt  nyakában, a haja ki volt engedve, a feje tetején pedig egy napszemüveg csücsült. Szép magassarkú volt a lábán, bár még a lábbelijével is alacsonyabb nálam. Na mindegy. Egy egyszerű kis szűk farmer volt rajta, ami őszintén szólva túl szűk volt, felső testét pedig egy fehér lenge póló fedte, rajta egy barna vékony szövetkabáttal.

Aztán végigmértem magamat. Egy fekete zokni volt rajtam, amik ráadásul nem is párok. Egy fekete szakadt farmert viseltem, fölötte pedig egy egyszerű pulcsi volt. A hajam össze vissza állt, mivel drágaságos Mr.Verstappen összetúrta.

-Szia.-köszönt Max az exének

Ezzel a "Szia"-val ki is zökkentett a gondolatmenetemből. Feltűnésmentesen megráztam a fejemet, és egy pár lépéssel közelebb léptem az ajtóhoz.

-Tényleg köszönöm Max, hogy itt tölthetek pár éjszakát.

-Oh, szóra sem érdemes.-legyintettem felé

Szándékosan előtt akartam válaszolni, mint Max. Azért nekem is megköszönhetné, hogy megtűröm az otthonomban.

-És persze neked is köszi.

Elfogadóan bólintottam a lány felé.

-Megnézem az ebédet.-mondta Max, majd a konyha fele igyekezett.-Dilara, a kabátodat nyugodtan rakd oda a fogasra. Linns pedig felkísér a szobádba.

-Max.-siettem a barátom után

-Linnea?

-Ugye nem gondoltad komolyan, hogy kettesben hagysz vele?-suttogtam

-Inkább én legyek vele kettesben?-vágott vissza Max

-Jó, igazad van. De ez akkor is sehogy sem jó!

Max beletúrt a hajamba, és a konyhába ment. Hátrafordultam, és az éppen "vetkőző" Dilarával találtam szembe magamat. Mármint a kabátját és a cipőjét vette le. Próbálna meg másképp vetkőzni...

Magamban elküldtem a velem szembe lévő lányt melegebb éghajlatra, eközben közelebb sétáltam hozzá.

-Megmutatom, hogy hol fogsz aludni.-vontam meg a vállamat

Dilara a táskáira pillantott. Na azt már nem. Beköltözik a házunkba, és még a táskáját is vigyem el? Azért tudja, hogy hány kilós...Bár, így is erősen hasonlít egy élő csontvázra. Észrevette, hogy én bizony nem fogok neki segíteni, így  megfogta az utazótáskáját és a hátizsákját, és utánam kezdett jönni.

-Ott maradt egy táska.-mutattam vissza a cipője mellett fekvő táskára

-Oh, az csak a laptopom. De késő délután már lehet menni előadásra az egyetemre, így azt nem vinném fel.

-Akkor...Akkor ma már el is mész? Mármint az iskolába.-kezdem el felfele haladni a lépcsőn

-I...Igen.-mondta a mögöttem cipekedő törpe

-Hála istennek...-suttogtam magam elé

A lépcsőn felfelé el kezdtem beceneveket kitalálni a lánynak. A törpe az túl...Az túl elcsépelt. Én sem vagyok valami óriás, na de ő...Még mellettem is olyan, mint egy bernáthegyi és egy hörcsög.

Semmi jó név nem jutott eszembe, amíg beértünk a szobába. Megálltam az ajtóban, és beengedtem.

-Remélem jó lesz.-mondtam ezt kicsit se őszinte mosollyal az arcomon