Hajsza a győzelemért [BEFEJEZETT]

«A bátyám, a pasim és a legjobb barátom»

*A Canadai Nagydíj-Csütörtök*

Egyedül dekkoltam a szobánkban. Max és a többi pilóta a boxban voltak, hogy a rajongók kapjanak aláírásokat.

Igazából, amíg Max távol volt, kint voltam a teraszon, és próbáltam képeket csinálni. Magasan voltunk, és gyönyörű volt a kilátás. Én sem tudom miért, de valamiért izgultam a Canadai Nagydíjra. Talán, mert rossz előérzetem van, talán, mert jó.

Amikor meguntam a fotózgatást, bementem a szobába, és a teraszajtót bezártam. A szobában bekapcsoltam a Tv-t, és a kis minihűtőnket nyitottam ki.

-Aha...üres.-állapítottam meg

A Tv állványon lévő szobakártyát levettem, és kisétáltam az ajtón. A folyosó legelső szobáját kaptuk, így a lépcső nagyon közel volt hozzánk. A szálloda meg persze üres volt. Mindenki a pályát nézte, vagy éppen autogramokat keresgéltek.

A lépcsőn semmi forgalom nem volt a fentiekből adódóan, így simán leszáguldottam. A recepciós pultra pillantottam, és az a srác integetett nekem, aki kiadta nekünk a szobát. Én mosolyogva felé integettem, és a recepciós pulttal ellentétes irányba indultam el a bár felé.

Ott ült egy két ember, de gondolom ők nem F1-re jöttek, vagy szimplán egy csomószor láthatták már a boxutcát.

-Egy Cola-t kérnék.-álltam a pult elé

-Máris...-mondta a pult mögött álló férfi

Amíg várakoztam, nézelődtem a bárban. Először semmi érdekeset nem láttam. A bent lévő emberek az asztaluknál ültek és nevetgéltek, beszélgettek, na és persze jót szórakoztak.

-Tessék.-tette le a pultra elém a férfi az általam kiválasztott italt.-Ha megkérdezhetem...Te hogyhogy nem a boxutcában vagy aláírásokat kéregetni?

-ÖÖÖ...-vontam fel a szemöldökömet, ugyanis kicsit váratlanul ért a kérdés

-Vagy nem szereted a Forma 1-et...el mondhatod, nem baj, ha nem.

-De, szeretem. Sőt, imádom. Az összes futamon ott vagyok.-bólogattam

-Akkor gondolom nincsen kedvenc pilótád, vagy csapatod. Máskülönben lent lennél.

-Dee, van. Valtteri Bottas és Max Verstappen.-ragadtam meg a pulton pihenő Cola-t

-Biztos egy csomószor találkozhattál velük. Biztos vagyok benne, hogy aláírásod is van. És közös képetek is van, 100%.-álmodozott a pultos férfi

Akarva, akaratlanul: de én elnevettem magamat. Nem hangosan, csak úgy magamban, diszkréten. A férfi persze nem értette, hogy min is nevetek ennyire, de ezek ellenére ő egy jót mosolygott  dolgon.

-Szerintem aláírásom pont nincs...-néztem bele a telefon tokomba, amin még mindig rajta volt egy VB77-es matrica.-...De be kell valljam, hogy Valtteri Bottas a bátyám és Max Verstappen a pasim.

-Wow. Milyen kis szerencsés valaki. És a legjobb barátod ki, Charles Leclerc?-poénkodott

-Nagyjából.-vontam meg a vállamat

Mind a ketten elnevettük magunkat, és én véletlen a recepciós pult felé néztem. Egy ismerős alak állt ott, és nekem ez nagyon nem tetszett.

-Köszönöm az italt...-tettem le a poharat

A recepciós felé siettem, de nem akartam hülyeséget csinálni. Helyette a lépcső előtt megálltam. Amikor az ember észrevett engem, integetett felém. Legszívesebben leütöttem volna.  A lépcső alján vártam rá, és amíg ő boldog volt, én dühös.