Hajsza a győzelemért [BEFEJEZETT]

«A búcsúcsókunk»

-Jó reggelt.-ébresztett fel Max

A szemem kinyitásához is fáradt voltam. Magamban felébredtem, és egy kicsit nyújtózkodtam is.

Viszont testileg nagyon el voltam fáradva. Nagyon régen voltam ilyen fáradt, de egyben fantasztikusan is éreztem magamat.

-Neked is.-nyögtem ki szép lassan, és fáradt hangon

-Tudod mennyi az idő?-vette elő a telefonját Max

-Nem.-ráztam meg a fejemet csukott szemekkel

-Dél van.-vágta rá egyből

-Mi?-kérdeztem, de még a szememet mindig nem nyitottam ki

Max felé fordúltam, és fejemet az izmos karjára helyeztem. Ő csak gyengéden simogatta az arcomat fel és le.

A szememet végre én is kinyitottam, és egyenesen az ő kék szemeiben találtam magamat. Az ő tekintete is a szemembe szegeződött, majd néha egy-egy pillanatot megragadott, és a száraz ajkamra pillantott.

Elkezdett felém közelebb hajolni, amikor kopogtattak az ajtón.

-Erre a hétvégére már elegem van az ajtó kopogtatásokbóp.-feküdtem vissza a párnára

Felvonta Max a szemöldökét.

-Mindegy. Hosszú story.-mosolyogtam vissza rá, amikor újra kopogtattak.-Biztosan Valtteri az. Kinyitom.

-Linnea, és miben szeretnél az ajtóhoz menni?-fogta meg a kezemet Max

-Öhm...-gondolkodtam el

-Majd én kinyitom.-adott egy puszit a homlokomra

Felkelt az ágyból, és az ágy mellett heverő kék nadrágját, és a feszülős kék aláöltöző felsőjét felhúzta. A haja borzos volt, a szemei álmodnak voltak.

Az ajtó elé sétált, amikor a harmadik kopogás is elhangzott.

-Igen?-nyitotta ki az ajtót Max

-Szia Max.-hallottam meg hírtelen a bátyám hangját

-A húgom itt van veled,nem?-akart belépni az ajtón

Max megállította.

-Aha, ittvan.-bólintott

Én hirtelen felkeltem, és a földről össze kaptam a fekete ruhámat. Gyorsan magamra rángattam, amíg a két férfi beszélgettek at ajtóban.

Tiszta álmos fejjel, de összehoztam. Odalépkedtem az ajtó elé, és Max mögött álltam meg. Jobb kezemet a jobb vállára helyeztem óvatosan.

-Itt vagyok.-mosolyogtam a bátyámra

-Jól szét vagy csúszva.-jegyezte meg

-Köszi.-forgattam a szememet

-Na mindegy is. Csak azt szerettem volna mondani, hogy háromkor a reptéren kell, hogy legyünk.-vonta meg a vállát

-Oké...VÁRJ MI?-tértem észhez

Hirtelen megráztam a fejemet, és Maxra pillantottam. Kétségbe estem.

-Mi csak holnap indulunk.-esett kétségbe Max is

-Tudom, de előbb haza kell menjünk.-húzta el a száját Valtteri

-Menj, pakolj akkor.-szomorodott el Max

-Ahh.-hajtottam le a fejemet

-Akkor, majd még találkozunk.-ölelt meg Max.-Köszönöm ezt az estét.