Gatori Krónikák Első kötet

A kiképzés

Helyszín: Gator bolygó, Dorand Birodalom, idő: 3490. év, délelőtt 9:00

Hétfő reggel volt, az ég tiszta, és mindkét nap saját fényeikben pompázott. A Dorand birodalom főparancsnokságán mindenki szorgosan tette a dolgát. Maga a főparancsnokság épülete olyan volt, mint egy igazi erődítmény. Ez volt a hegyoldalon lévő gigantikus kastély legfőbb védelmi pontja, csak ezen keresztül lehetett megközelíteni a birodalom szívét jelentő kúriát. A katonák szorgos hangyák látszatát keltették odafentről. A vastag és magas falakat a legmodernebb lövegek díszítették, magas létszámú őrség masírozott körbe. A falak mögött helyezkedtek el a szállások és az étkezők. Voltak különböző gyakorlóterek, edzőtermek és sportpályák. Mélyen legbelül helyezkedett el a járműpark, fegyverraktár, és a vezérkari tisztek bunkere. Leghátul található a fogda, ahol kettőzött őrség vigyázott a birodalom ellenségeire.

A vezérkar öt tábornokból és az ő vezetőjükből állt. A vezetőjük több ezer éve élt már köztük. Senki nem ismerte az eredetét, de mindenki tudta, hogy neki köszönhetik azt ahol tarthatnak. Segítette őket, tanította, és védte az érdekeiket. Ő fent élt a kastélyban a magas Erlen hegység szélén. A birodalom messze a legnagyobb volt a többi között. Öt ismert nép volt ekkoriban a Gator bolygón. Dorandiak, Mechatrikaiak, Genetisciek, Haradurimek és végül a misztikus Elementriaiak. Ami különös közös ismertetője volt ezeknek a népcsoportoknak, hogy mindegyik rendelkezett egy-egy vezetővel. Mivel teljesen ismeretlen volt a lényük, fiziológiájuk, ezért Istenként tekintettek rájuk, szavuk szent volt. Korábban voltak, akik megpróbálták átvenni a hatalmat tőlük, de halandó ember nem érhet fel az erejükhöz. Nem fog rajtuk egyik ismert technika sem, és fizikailag is képesek akár egy egész hadsereget eltüntetni a föld színéről. Ekkorra elfogadta mindenki őket, vakon követték parancsaikat, ami oda vezetett, hogy bizonyos országok időnként hadban álltak egymással.

--------------

A Dorand birodalomban igazán kiemelkedő elit kommandósokat képeztek ki. Egyike volt közülük az 5 tábornokból Treffo. Ereje, tapasztalata és tudása messze meghaladta az átlag katonák értékeit. Termete is tekintélyt parancsoló volt a maga 190 centiméterével. Izmos és marcona alkattal rendelkezett, de megvolt benne a gyermeteg én is. Ami miatt kiemelkedett a többiek közül és bekerült az 5 tábornok közé, az a Genetisciek ellen folytatott háborúban való tettei voltak. Vert helyzetbe kerültek. Elvágták az osztagát a hadsereg többi részétől és magukra maradtak minden utánpótlás nélkül. Az ellenséges csapatok benyomultak a Birodalomba, és több mint a fele egységét lemészárolták, köztük a parancsnokukat is elvesztették. Treffo ekkor került vezetői pozícióba, és a visszavonulás, bujkálás vagy megadás helyett nekiment a genetisci központi alakulatnak. Senki nem számított erre, pont ezért úgy haladt át rajtuk, mint forró kés a vajon. Ő nem a többiek mögött kullogott utasítva az embereit, hanem példát mutatva az első volt minden ütközetben. Frontális rohamokat hajtott végre az ellenséges alakulatok fő egységein, sikerült a fegyver és élelmiszer utánpótlásukat is eltulajdonítani. Ekkor már nem volt kérdéses a háború kimenetele. Bevédték az ellenséges ellátmányokat, így idővel a birodalmi egységek visszaszorították, majd térdre kényszerítették a genetisci parancsnokságot, akik nagy árat fizettek ezért. Mai napig törlesztik a hadisarcot.

--------------

Már fél 10 felé járt, mikor a főparancsnokságra megérkezett egy csapatszállító egység. Treffo tábornok kilépett a kantinjából. Megpillantotta az őrmestereket, akik fogadták a csapatszállítókat. Kijöttek belőlük az újoncok. Az őrmesterek, köztük Birs, úgy vizslatta őket, mint az éhes fenevadak szokták zsákmányukat. Egy kedves, kerekded srác pattant ki a járműből, és beállt a sorba. Birs rögtön kiszúrta és odament hozzá, érces hangján ráripakodott: