Gatori Krónikák Első kötet

A ketrecharcok estéje: egy váratlan fordulat

Helyszín: Senki Földje, Syndar város, idő: 3492. év

Elérkezett a várva várt nagy nap. Megkezdődtek a ketrecharcok. Treffo remek formát tudhatott magáénak, de ezzel nem volt egyedül. A messzi földről érkező keménykötésű harcos, akiről Birs beszélt M.Geenek, szintén ereje teljében mutatkozott. A selejtezők nagyon hamar véget értek. Sok szerencsétlen már ott életét vesztette, de legalább a családjaik megkapták a küzdelmekért járó részvételi díjakat. Ez volt az egyetlen motiváló ereje ezen rendezvényeknek. A győztesek hírnevet és gazdagságot kaptak, de a vesztesek markába is jutott némi fizetség. Treffo egy zárt fémsisakban küzdött, mely takarta az arcát. Nem ismerték volna fel, mivel az egész csapaton arcplasztikát végeztek még indulás előtt, de jobbnak látta, ha hordja a fejfedőt. Az ellenfelei között voltak marcona alkatok is, de úgy küzdöttek, mint az ifjak, nagy erőfeszítéssel, mely látványos, ámbár kevésbé hasznos. A rutinos versenyzők hamar megtizedelték a mezőnyt. Treffo kivételével szinte mindenki megölte a küzdőtársát. A küzdőtér körül négyzet alakban helyezkedtek el az ülések. Az egész területe nem lehetett nagyobb, mint egy átlagos társasházé. A selejtezők vége után már csak nyolc versenyző maradt a ringben. Innentől kezdve két csapatra oszlottak. A ringmesterek kiosztották a fegyvereket. Treffo termete miatt egy méretes csatabárdot kapott, társai pedig különféle kardokat és buzogányokat. Rexcell figyelte az eseményeket és érdeklődött Radolftól, hogy most melyik felvonás következik. Radolf elmesélte az itteni ketrecharcok szabályrendszerét. Immáron kissé türelmetlenül sorolta, mivel legalább háromszor közölték ezt Recxellel, de úgy tűnik, hogy kevés sikerrel ment át számára az információ. Ezek voltak azok a körök, ahol négyen állnak egymás mellett vagy egymás ellen, de közben egy fenevadat rájuk eresztenek. A legjobb taktika az lenne, hogy összefog a négy harcos és legyőzik a bestiát, mielőtt az végezne velük, de általában amikor csak alkalmuk nyílik rá, egymást szúrják hátba. Rexcell ezt hallgatva a homlokához csapott, jelezvén, neki menet közben felrémlettek a részletek. Nagyon izgult a mesteréért, akárcsak a többiek. Vanda, Bajisz és M.Gee külön helyezkedtek el Radolftól és Rexcelltől, de rájuk láttak, így tudták figyelni a mérkőzéseket és egymást is. Treffo volt a legnagyobb veszélyben, de nem feledték a Rexcellt ért atrocitásokat sem, így jobbnak látták, ha óvatosak maradnak. Időközben megszólaltak a kürtök, mely után Treffo csapata visszatért a ringbe. Mögöttük lezárták a kaput, majd a velük szemben lévő rács elkezdett emelkedni. A fémkapu láncainak csörgésére elhallgatott mindenki a nézőtéren. Sötét volt odabent, a légkör egyre feszültebbé vált, de egyelőre nem jött ki onnan semmi. Treffo állt a bal szélen és pillantását jobbra vetette, mikor meglátta, hogy az egyik küzdőtársa a másik nyakába hajítja tőrjét. Egy puffanás hallatszott. Már csak hárman maradtak. A nyitott kapu felől még mindig csak a tátongó üresség nézett ki rájuk. Torkában dobogott a szíve, érezte a nyomást. Bár ő tűnt a legesélyesebbnek, de jól tudta, hogy bármikor otthagyhatja a fogát. Erősen koncentrált a környezetére, majd egy erőteljes mozdulattal oldalra suhintott fegyverével. A középen lévő ember feje a földre hullott. Éppen hasonló műveletet kívánt volna végrehajtani, mint a mellette álló, de ő csak addig jutott el, hogy a tőrjét a kezébe vegye. Treffo ezután összenézett a még életben lévő ellenfelével, majd megindultak egymás felé. Hatalmas morajlás után kirohant egy gnor a küzdőtérre. A gnorok termetes fenevadak voltak. Bőrük vastag, hátukon tüskék helyezkednek el. Fejük elég ronda, vastag homlokzati csontjukkal, pedig falakat is képesek összetörni.

- Hé, srác! Mi a neved? – Kérdezte Treffo a tőrdobálót. –

- Mit számít az neked? Innen nem jutunk ki élve.

- Ha azt teszed, amit mondok, akkor talán mégis.

- Ez esetben, mutasd az utat.

- Ha van még pár tőröd, akkor itt az ideje, hogy elővedd a célzókádat.

A gnor a beszédük közben észlelte őket. Erős, de buta és lomha állat volt. Treffo látta, hogy őt választotta ki célpontjának, így menekülőre fogta. A négyzet alakú, rácsozott küzdőtéren nem sok menekülési útvonalat vélt felfedezni, így kihasználva a gnor kevés eszét, teljes sebességgel a fal felé sprintelt. A gnor követte és mikor majdnem utolérte, akkor Treffo élesen kitért jobbra, ám a lény már nem tudott megállni. Hatalmas csattanás. Az extábornok visszafutott a ring közepére és folytatta.

- Szóval... - Lihegett közben a gyors futástól. – Ez egy lomha dög. Két gyengepontja van, az egyik a szeme, a másik pedig a hasalja. Alul találkozik középen a hátáról induló vastag páncélréteg. Ha azt megfelelő erővel kettészelem, talán van esély, hogy kivégezzük.

- Igen? Ha jól értem, akkor nekem kellene a szemeit eltalálnom.

- Vág az eszed! Úgy látom közben az ütközésből magához tért. Akkor rajta!

A gnor megrázta magát, egy hatalmasat belebőgött a levegőbe. A vakolat menet közben lepergett róla, és már csak a szürke páncélon csillant meg a napfény. A fiúk két irányba futottak, viszont ezúttal nem Treffo lett a célpont. A fiatal harcoson látszott, hogy kezd kétségbeesni ismét. A közönség egyre hangosabban kiabált. Az állat majdnem utolérte, mikor megfordult, elhajította a maradék két tőrét. Az egyik telibe kapta a gnor jobb szemét, de a másik pár centivel fölé ment, majd lepattant róla. Elkezdett káromkodni. Közben kapta az utasítást, hogy menjen onnan, mert baj lesz, de ekkor már túl késő volt. A két hátsólábán álló gnor a földre vágta magát fájdalmában, ezzel maga alá gyűrte Treffo utolsó emberi ellenfelét. Rexcell örömében felordított. Bár elviekben Treffo megnyerte az elődöntőt, de még valahogy ki kellene jutnia. A teendője ez esetben annyi lett volna, hogy a már nyílt kiskapun kiszalad, ott ahol bejöttek. Ott nem fér ki a gnor, és már övé is lenne a győzelem. Az egyetlen baj az volt, hogy pont a kapu előtt állt a bestia, aki idő közben a szemét ért sérüléstől teljesen megvadult. Treffo elhajította a bárdját és nyomában üldözőjével az első halott testéhez futott. Megragadta a tetemet és a közeledő gnor fejéhez vágta, ami röptében elkapta, majd elkezdte marcangolni. Ezzel megnyílt az út a kijárat felé. Már csak pár méter volt addig, Treffoban az adrenalin szint az egekig emelkedett, a nézők ordítása egyre hangosabb volt. Futott csak futott, majd oldalba kapta valami, ami nagy erővel a falhoz csapta. A gnor buzogányszerű farkának véletlenszerű mozgása kaszálta el. Az állat ebből semmit nem vett észre, mert el volt foglalva a táplálkozással. Treffo kúszott a kijárat felé, de elég súlyos sérülés érte a jobb karját és bordáját. Sikerült kijutnia a ringből, ami után kikiáltották az elődöntő győztesének.