Gatori Krónikák Első kötet

A stratégia

Helyszín: Dorand birodalom, Főparancsnokság, idő: 3494. év

Szavik csapata elindult a küldetésre. Treffo búcsúztatta őket és a szokásos formaiságok után a kantin felé vette az irányt. Útközben akivel csak találkozott megszólította őt, folyamatosan kérdezősködtek. Kissé zavaros volt a kialakult helyzet. Hadiállapotot tartottak fenn, de nem támadott senki senkit. Xenon tábornok veresége és halála megrázta az egész sereget, de amint Treffo visszakerült a régi rangjába, onnantól újra bízni kezdtek a katonák a vezetésben. Érezhető volt a levegőben, hogy valami készülődik, de egyelőre senki nem adott ki hivatalos közleményt. Ennek egyszerű oka az volt, hogy még a tábornokok sem jutottak egyezségre maguk között ezügyben. A mai napon viszont mindegyik tábornok jelen lesz az esti értekezleten, melyre maguk mellé szokás szerint a számukra legmegbízhatóbb embereket vihetik. Treffo ezért igyekezett az étkező felé, mert oda beszélték meg a találkozót Ryugossal. Mire odaért, ő már várta. Csak annyit tudott, hogy valami fontosról akar vele beszélni régi barátja. Treffo kényelembe helyezte magát, rendelését leadva bele is kezdett a sűrűjébe.

- Nos, nem is tudom, hogyan kezdjem.

- A lényeges részéhez mit szólnál?

- Ám legyen. Neked kell átvenned a tábornoki székemet. – Ryugos arca egy pillanatra ledermedt a mondatok hallatán. 

- Most ezt jól hallottam?

- Minden egyes szavam.

- Hmm... Hisz te mindig vágytál erre a posztra, én meg nem. Ez most sem változott.

- Részben mégis. Benned feltétel nélkül megbízom. Hidd el nem kérném tőled, ha tudnám van más megoldás. Senki más nem alkalmas erre a feladatra.

- Honnan veszed, hogy én meg igen?

- Nézd, nekem ki kell mennem a terepre, de addig amíg tábornok vagyok meg van kötve a kezem. Rám a harcmezőn lesz szükség, nem az irányításnál.

- Ez marhaság!

- Nem az! Hallgass meg.

- Csupa fül vagyok. – Dőlt hátra Ryugos. Treffo mély levegőt vett, és folytatta. –

- Fogalmam sincs mi lesz a Senki Földjével. Amit viszont tudok, hogy ennél jóval nagyobb veszély fenyeget minket. Innen nem tudok rendesen utána járni, de több aggasztó hír birtokába jutottam.

- Mint például?

- A két kölyök akiket érted küldtem. Az ő osztaguk volt a 108-as.

- Az a bizonyos 108-as?

- Igen. Megtudtam, hogy a genetisciek állnak a háttérben. Az elmúlt évtizedekben szépen fizetgették a hadisarcot, de bosszúszomjuk nem csillapodott.

- Nem csodálkoznék rajta. Nemzedékek emlegetik azóta is a háború kimenetelének megfordítását. Nagy árat fizettek érte.

- Bizonyosan, de nem mi kezdeményeztük a harcokat.

- Azok más idők voltak még.

- Igen, de a lényeg az, hogy mostanáig érlelték tervüket. Tudomásomra jutott, hogy emberkísérleteket végeznek szüntelen. Ennek első bizonyítéka a Haradurim területen történt incidens volt. A 108-as osztag eltűnt katonáinak egy része jelent meg ott, és végeztek egy haradurimmal. Szemük fehéren izzott, és különös módon egyforma aurát árasztottak magukból. A testek a teljes szétroncsolódásig küzdöttek, még a halálos sebek sem fogtak rajtuk.