Gatori Krónikák Első kötet

A döntő

Helyszín:Dorand birodalmi Aréna, idő: 3491. év

Kora este volt. A két versenyzőt, mintha kicserélték volna. Treffo gondoskodott Rexcell új ruhájáról. Volt nála tartalék. A fiúk már a küzdőtéren álltak, a közönség ismét elfoglalta a helyét, és immáron Treffo is a pulpitusban helyezkedett el. Sangtri folyamatosan beszélgetett a körülötte lévőkkel, jelezvén, hogy szerinte teljesen érdektelen ez a mérkőzés. Molill finoman közölte vele, hogy jobban jár, ha elhallgat, amin a nemesek jóízűt kacagtak. A ceremóniamester felkonferálta a két bajnok jelöltet. Rexcell torkában dobogott a szíve. Igazából nem gondolkodott sokat a taktikáján. Úgy vélte, hogy frontális támadás és bumm. Vége is. Mihaci összevont szemöldökkel figyelte a majd két fejjel magasabb ellenfelét. Látszott rajta, hogy erősen koncentrál. Szabályok ismertetve lettek, elfogadták őket, és már indult is a mindent eldöntő döntő. Rexcell nekirugaszkodott Mihacinak. Ütések sorozatát adta le, de egyik sem talált.

- Rengeteg a fölösleges mozdulatod. Így nem fogsz tudni megü... – Folytatta volna Mihaci, de már kapott is egy villámgyors ütést Rexcelltől –

- Ehh... Uhhh... Neked aztán tényleg kemény az öklöd.

- Sok lesz a szöveg.

- Jól van, akkor vágjunk bele.

Mihaci koncentrált. Rexcell figyelt. Sejtette, hogy hamarosan támadás fogja őt érni, de nem tudta megfejteni, hogy milyen technikára készüljön. Védekező pózt vett fel és várt. Mihaci kinyitotta a szemét és kezeit Rexcell felé irányította. Nem történt semmi. Rexcell úgy érezte itt az idő a támadásra. Ismét megindult, de ekkor egy löketet kapott szemből, ami megborította. Nem volt semmilyen pusztító chakra, csak egy léghullám. Felpattant a földről, és kapott még egyet. Mihaci csak állt egy helyben. Rexcell hiába ugrott neki számtalanszor, mindig kapta a léghullámot, ami elsodorta.

- Hé, te! Ezzel csak az időt húzod! Meg sem sebzett a támadásod. Megmutatom milyen egy igazi faltörő mutatvány!

Rexcell kifakadása után meglőtte Mihacit, aki végig csak erre a pillanatra várt. Felugrott a magasba a támadás elől, és egy újabb löketet küldött a levegőben maga mögé, amely lendületétől nagy sebességre tett szert. Rexcell kezei el voltak foglalva a támadásával, így nem tudott védekezni ennyi idő alatt.

BAMM!!!

Mihaci egy hatalmas rúgást vitt fejre. Rexcell teljesen megszédült, a földön kötött ki. A közönség ordított, főleg azért mert tetszett nekik a műsor, de ilyenkor már estefelé az alkohol is közre játszott ebben. Rexcell felkelt a földről, de kóvályogni kezdett. Túl erős volt az a rúgás. Még nem tisztult ki a feje teljesen. Mihaci közelített felé. Most rajta volt a sor. Mivel nem hangzott el a feladás szó, ezért elkezdte sorozni Rexcellt. Minden második ütést fogta fel, ahogy tudott védekezett, kapálódzott, de pontos, kimért és precíz mozdulatokkal támadtak rá. A nemesek gratulálni kezdtek Wung-Tschunnak. Úgy látszott, hogy a legtöbb technikát ismerő mester tanítványai is kiválóak. Treffo feszülten figyelt és mormogott magában. Rexcell arca csupa vér volt, és összerogyott. A ceremóniamester elkezdett számolni tíztől visszafelé. Hallotta a számolást. Még eszméleténél volt, kezdte összeszedni magát, viszont kivárta az utolsó számot is. Megpihent egy kicsit. Ezért rogyott össze, hogy levegőhöz és némi időhöz jusson. Már egész jól tudta koordinálni a mozgását, bár a füle csengett a sok pofontól, kellő erőt érzett magában, hogy folytatni tudja a küzdelmet. A közönség hatalmas ovációval fogadta ezt a kitartást.

- Jól van Mihaci. Nagyon cseles vagy. Jól használod a harci tudásodat a különböző szituációkban. Valóban képes lettél volna legyőzni Rynectont. Most viszont nézzük meg mit teszel, ha nem látod az ellenfeled!

Ebben a pillanatban elkezdett őrült sebességgel cikázni. Mihaci próbálta követni, de hozzá képest nagyon gyorsan futott Rexcell. Érezte, hogy itt baj lesz, ezért gyorsan az egész teste köré csoportosította a chakráját, és egy minden irányba kiterjedő hullámot indított el maga körül. Rexcell megborult ettől ismét, már kapta is a következő jobb kezes ütést, amire már számított. Kiállta az ütést és megfogta Mihaci kezét. Jól megszorította és chakrájával égette. Mihaci ordított a fájdalomtól, Rexcell pedig eltörte a kezét. Mihaci egy rúgással ellökte magától Rexcellt, de jól láthatóan fájlalta sérült karját. Rexcell tudta, hogy most már nehezebben fog menni a koncentrálás, így könnyebb dolga lesz. Mihaci chakrájával elnyomta a sérült részt a kezén, így kevésbé érezte a fájdalmat. Rexcell támadott, gyomor, fej, gyomor, fej. Mihaci szemüvegének a bal lencséje összetört, majd kapott egy rúgást, amitől nekicsapódott a tőle három méterre lévő falnak. Nagy fájdalmak közepette felkelt a földről. Rexcell felé fordult és figyelmeztette:

- Elismerésem... Sikerült nagyon komolyan megsebezned engem. Most viszont add fel kérlek, mert a következő technikám maradandó sérüléseket fog okozni!

- Hahh! Csak blöffölsz! Már alig állsz a lábaidon. Az egyik karod használhatatlan. Mégis miféle technika az, ami így is padlóra küldene engem?

- A vörös chakra használata!

- Vörös chakra? Nem hinném, hogy képes lennél ilyen állapotban elérni azt a chakrakoncentrátumot.

- Akkor jól figyel!

Mihaci felemelte az egyetlen ép kezét a magasba. Testét átjárta az erő. Az alkarjától a kézfejéig elkezdett narancssárgán világítani a chakrája. Egyre sötétebb színárnyalatot kapott a kavargó energiagömb. Rexcell tudta, hogy idő kell egy tökéletes vörös chakrás támadáshoz. Nem hagyhatta, hogy tényleg létrejöjjön ez az erő, mert úgy tudta, mindenen átmegy. Mindkét kezéből áradt az energia. Mihaci felé fordult, és mikor úgy érezte elegendő erőt gyűjtött ismét összecsapta a tenyereit, amitől megindult a hatalmas erejű kékes színű támadás. Mihaci látta, hogy nem veheti félvállról azt, ami közeledik felé, így kénytelen volt elindítani a még tökéletlen vörös chakrát Rexcell irányába. Ebben a két félig koncentrált támadásban benne volt mindkettejük szíve és lelke. Az energiaáramlatok összecsaptak, és nagy robajjal megálltak középen. Folyamatosan tolták bele az utolsó csepp chakrájukat is az ifjak. Olyan látvány volt, mintha két csapból ömlene a víz egymással szemben és középen találkoznának. A közönség drukkjától harsogott az egész Aréna területe. Fent a páholyban a tábornokok és nemesek is tűkön ülve figyelték, hogy mi sül ki ebből. Mihaci mérgelődött, hogy már csak pár másodperc kellett volna a vörös chakrához. Ha sikerült volna neki, akkor átmegy Rexcell támadásán, ami véget vetett volna a harcnak. Rexcell minden erejét beleadta az utolsó csapásába. Mihaci felé megindult az ütközőpont. Mihaci fél kézzel tartotta a hömpölygő áramlatot. Ismét magába fordult, hogy koncentrálhasson. Ezalatt az idő alatt már majdnem elérte a testét a két chakrafolyam ütközőpontja, de ekkor a narancssárga színről pirosasra váltott. Rexcell mindent beleadott, de immáron megállíthatatlanul közelített felé a hömpölygő halványpiros energiakoncentrátum. Hatalmas robbanás és por. Rexcell a földön feküdt. Mihaci alig állt a lábán. Tíztől visszafelé számoltak, Rexcell megpróbált felállni, de összecsuklott. A mérkőzés győztese Mihaci lett. A közönség hatalmas tapsviharral köszöntötte őt. Rexcellt talpra állították, nem lett súlyos sérülése, mivel nem volt tökéletes az őt földre küldő technika. Gratulált Mihacinak. Rexcell bár veszített, egy cseppet sem volt csalódott. Rengeteg elismerést kapott a tisztes helytállásért és ígéretet tett, hogy egyszer még ő lesz az Aréna bajnoka. Fent a pulpitusban Molill és a nemesek is tiszteletük jelét adták Treffo felé, aki szintén nem volt csalódott a végeredményt illetően, sőt büszkeséggel töltötte el tanítványának kitartása. A nyugtalansága viszont nem szűnt meg, és ezért elnézést kért. Jelezte, hogy a vacsora előtt neki még akadt egy sürgős elintézendő dolga. Molill faggatni próbálta, hogy mi nyugtalanítja őt, de a kötelező formalitásokon kívül még mindig nem volt hajlandó szóba állni vele, pár kötelező kézfogás után sebesen távozott.