Gatori Krónikák Első kötet

Az elitnövendékek fogadalma

Helyszín: Dorand Birodalom, Erlen hegység lába, idő: 3490. év

Egy hét telt el az ominózus eset óta. Az eső zuhogott a koradélutáni órában. Összegyűlt a főparancsnokság krémje, és az elit harcosok is jelen voltak. A 108-as századot feloszlatták, a megmaradt tagok megkapták az engedélyt, hogy Xenon mestertől tanuljanak, viszont a mai nap nem erről szólt. Az elhunyt Enermax testét nem tudták elhamvasztani, de dísz temetés keretében emlékeztek meg róla. A legnagyobb harcosoknak kijáró tisztelet volt, mikor valakit itt az Erlen hegység lábánál égettek el. Enermax a tragikus elhalálozása miatt kapta ezt a megtiszteltetést. A tábornokok öt irányból közelítettek, és az ő alá tartozó emberek is követték őket. Rexcell segített támogatni a mankóval közlekedő Grumbot. Szilánkosra tört a lába a Loktharral való összecsapása során, így most legalább fél évig nem fog tudni részt venni a további kiképzésekben. Bajisz csak állt némán, a tekintetén látszott, hogy csak fizikailag volt jelen a helyszínen. Gondolatai jóval messzebb jártak.

BAM! BAM! BAM! BAM!

Ritmikus dobverés kísérte a rituálét. Négy dobbanás egymást követve. A négy dobbanás a szívverést jellemezte. Egyszer csak a ritmikus dobverés abbamaradt. Néma csend uralkodott mikor feltűnt egy magas alakzat. Rexcell nézte, próbált fókuszálni rá, mikor hirtelen mindenki térdre borult. Rögtön leesett neki, hogy a vezér jelent meg közöttük. Nagyon ritkán jön le a kastélyából, és itt váratlanul érte a népét megjelenése. Termete tekintélyt parancsoló volt. Csaknem két és fél méter magas, öltözete különböző motívumokkal volt díszítve. Fején csuklya volt és az arcát valami furcsa fekete ködszerűség borította. Senki nem látta még az igazi arcát, sőt azt sem tudtát róla, hogy egyáltalán van-e neki olyan. Óriásnak tűnt az emberek között. Odament egyesével a tábornokokhoz. Mikor Treffohoz ért részvétet kívánt, és odament a mögötte álló Xenon csapatához. Rexcell és Bajisz vállára tette a kezét.

- Hmm... Fogadjátok őszinte részvétemet. Ne aggódjatok, ti jó kezekbe kerültetek. – Ezután a sérült Grumb elé állt. – Nos, ifjú közlegény. A háború veszteségekkel jár. Igaz ez az egyéni küldetésekre is. Azért szedd össze magad minél hamarabb.

- Igen is vezérem! – Hangzott a válasz a megszeppent Grumbtól. –

- Mától ti is teljes jogú tagjai vagytok a seregnek. Biztos vagyok benne, hogy megálljátok a helyeteket a küldetéseitek során.

- Köszönjük vezérünk! - Mondták most már kórusban. -

- Nem szeretem ezt a hivatalos stílust. Amúgy is a főparancsnokság falain kívül vagyunk. Szólítsatok csak Denornak.

- Értettük Denor Nagyúr!

Denor Nagyúr Treffo elé lépett. Különös volt, hogy a méretes tábornok is eltörpült mellette. Bólintott egyet némán, és visszaindult a kastélyába. A tömeg oszlani kezdett. Treffo odament Xenonhoz és az ifjú tanítványainak mondott pár szót.

- Jól figyeljetek rám! Ti most tele vagytok kétségekkel, haraggal és bosszúvággyal. Ezeket az érzéseket félre kell tennetek. Ne aggódjatok, senkinek nem engedem, hogy az én embereimmel büntetlenül baszakodjon. Egytől egyig felkutatom az összes érintett akasztanivalót, és nem lesz kegyelem egyiknek sem, de ahhoz, hogy ezt kivitelezni tudjuk, nektek rengeteget kell fejlődnötök! Tanuljatok! A legkeményebb kiképzés egyike lesz. Amit kapni fogtok, azért már sokan könyörögtek nekünk, hogy vegyük be őket, mi viszont megválogatjuk az embereinket. Ehhez tartsátok magatokat!

- Értettük mester.

RexcellTreffo minden egyes szavát beírta mélyen a tudatába, és ezt a célt tűzte kimagának ő is. Tudta, hogy nagyon sokat kell még fejlődnie. Bajisz hasonlóanvélekedett Grumb pedig kissé csalódottan bicegett vissza a kórházba.