Gatori Krónikák Első kötet

Haradurim rendszer mételye

Helyszín:Gator bolygó, Haradurim területek, idő: 3490. év

A belső energia használatában igen jártasak voltak a Haradurimek. Az ismert öt civilizáció között ők ismerték legáthatóbban a felszín alatti energiákat. Ezen népcsoporton belül is voltak, akik igen érzékenyek, fogékonyak voltak a speciális harci technikák elsajátítására. Dorand birodalmiak közel kétszer annyian voltak, mint ők, de tudásban, technikában fölöttük álltak. Mikor a Genetisciek felkérték őket, hogy legyenek szövetségeseik a Dorand birodalom elleni hadjáratban, cserébe ígértek nekik hatalmas tartományokat. A Haradurimek vezetője belement a játékba, ám, mikor a seregük kitette a lábát az ország területéről, a Mechatrikaiak kihasználván a helyzetet hátba támadták őket. A négy generálisuk visszafordította az egységeiket, és kiűzték őket az országukból, ám itt nem álltak meg. Behatoltak egészen a Mechatrikai fővárosig. Porig rombolták az egész vidéket, amit tudtak elhoztak, fosztogattak, raboltak és zúztak. Az akkor virágzó társadalom lángokban állt. A Genetisciek méltatlankodva nézték, hogy a szövetségesük cserbenhagyta őket. Haradurimek kölcsönösen árulónak tartották a Genetiscieket, mert úgy vélték nem volt véletlen, hogy elhívták a szülőföldjükről az egységeiket, és rögtön megjelent a nevető negyedik fél. Dorand birodalom viszont jó szemmel nézte ezt a cselekedetet. Az országok közti viszonyok ekkorriban a következőképpen alakultak: Dorand birodalom semleges viszonyban állt a Haradurimekkel, a Genetisciek pedig bár földjeiket megtarthatták, viszont minden megtermelt jövedelem ötven százalékát fizették nekik, így nem kedvelték különösebben egymást. Dorandiak a Mechatriaiakkal nem érintkeztek, így nem volt közös kapocs köztük, annál inkább a Haradurimeknél, ahol az újjáépítés közben a bosszúvágy is erősen égett bennük. Haradurimek számoltak is ezzel a lehetséges kimenetellel, ezért az egész területük jobb szélét helyőrségekkel szerelték fel, hogy véletlenül se ronthassanak rájuk ismét észrevétlenül. Az ötödik nemzedék teljesen ködbe burkolódzott a másik négy elől. Nem tudták meghatározni, hogy mekkora területen helyezkednek el, mert a legtöbb ember ki belépett oda többé nem tért vissza. Nagyon rejtélyes vidék volt. Viszonylag ritkán jött tőlük néhány kereskedő, de az arcukat mindig takarták. Senki nem tudta, hogyan néznek ki, egyáltalán emberek-e vagy valami egészen más fajhoz tartoznak.

--------------

A Haradurimek nem féltek senkitől. Hasonló volt a hatalmi rendszerük a Dorand birodaloméhoz. Nekik is volt egy vezérük, akit istenként tiszteltek. Itt a tábornokokat generálisnak nevezték. Négy generálisuk volt, és náluk a szavazás csak akkor lehetett sikeres, ha mindenki egyetértett a javaslat előterjesztőjével. Ezek után nem volt egyáltalán meglepő, hogy itt minden kulcskérdésben való döntés rettentően nehezen ment át a rostán. Harcban edzettek voltak, de a diplomáciájuk elég nyersnek számított. Különböző kasztok voltak a seregen belül, legtetején a generálisok jobbkezei sorakoztak. Ők voltak a rend őrzői. Egytől egyig kiváló képességű harcosok, a legerősebbnek sorolták be őket. Mikor egy-egy ilyen tag rossz útra tévedt, a sereg kivetette magából. Az ilyen számkivetett harcosok léptek be a Riashatba.

A Riashat a Haradurim birodalom területén belül kialakult szekta volt, mely évszázadokkal korábban alakult meg. Ekkorra inkább afféle gazdátlan különleges képességű emberek gyűjtőhelyévé vált. Nem volt kialakult hierarchia a tagok között, ezért gyakran akadt nézeteltérésük, ami nem ritkán halállal végződött. Legtöbb tagnak voltak kapcsolatai a Senki Földjén élő bűnözőkkel. Gyakran segítettek nekik elvégezni a piszkos munkát, így busás hozományra tettek szert. Volt egy névleges vezér, de mivel sok volt a kezelhetetlen alak, így túl sok hatalma nem volt fölöttük.

Haradur főváros falait még senkinek sem sikerült bevennie. Az ország sík terepen feküdt, így messzire el lehetett látni a csaknem harminc méter magas falakról. Egy átlagos ember még, ha beveti a belső energiáját, akkor sem képes húsz méternél magasabbra ugrani. A harcosok kiképzése terepen zajlott. Nem hittek a nagycsoportos tréningekben, így különböző missziókra küldték az egységeiket. A földesurak nem minden esetben tudták kisöpörni a bűnözőket birtokaikról, ilyenkor segítségért fordultak a generálisokhoz, akik tetemes mennyiségű terményért cserébe hajlandóak voltak megoldani a problémáikat.