Rózsa [Vkook ff.] *BEFEJEZETT*

Prológus

Fájó fejjel és szemekkel keltem fel az ágyamból. Hosszú volt a tegnapi nap és nem is részletezném igazán, hogy miért. Nagyot ásítva, ültem fel a puha ágyamban, majd ránéztem az órára. Volt még mindenre egy kb. egy órám. Szememből kitöröltem a csipáimat, aztán talpra álltam. A fejem még mindig nem volt tiszta ahhoz, hogy egy rendes gondolatot is tudjon csinálni, tehát sűrgősen kellett egy pohár víz meg persze egy fájdalom csillapító. Szégyellem magamat egy kicsit, hogy vasárnap(!!!) leiszom magam, mikor másnap reggel kilencre már munkában kéne lennem.Nem vagyok egy köztudottan felelősség teljes ember. Elgondoltam már azon is, hogy így hogyan akarok magamnak majd gyereket. Hát rá kellett jönnöm, hogy még magamra is alig tudok vigyázni, nemhogy majd egy élőlényre.

Természetesen a könyvtárnál már várt a bácsikám, két kávéval a kezében, amit azonnal elfogadtam. Megveregette a vállamat, majd betessékelt az üzletbe. Persze a szokásos helyemre ültem be. A pénztárhoz. Jobban értettem a pénztár kezeléséhez, mint ahhoz, hogy megtanuljam hol van minden egyes könyv, minden része vagy ilyesmi. 

- Hanyadika is van ma?- kérdezte még rekedtes hangon.

- Szeptember másodika, bácsikám.- válaszoltam neki, miután megnéztem a naptárat.

- Tegnap volt a szülinapod, nemde?- mosolyodott el.

- De!- bólintottam.

Sejtelmem sem volt, hogy mit akar azzal kezdeni, hogy tegnap volt a születésem kereken huszadik évfordulója pontosan. Nem is nagyon szerettem a szülinapomat igazából. Inkább azt szerettem, hogy olyankor emberszámba vesznek az emberek, nem úgy mint általánosságba véve. Namjoon bácsi elment a raktárba, majd egy üvegben lévő, piros rózsával jött vissza. Értetlenkedve néztem rá, egészen addig amíg elém nem rakta a virágot.

- Ő mostantól a tied. Nagyon vigyázz rá!- vigyorgott, mint egy félőrült.

- Hogy mi van?- tátottam a számat.- Vigyázzak egy rózsára?? Egy ilyen kényes virágra? Miért kell vigyáznom rá?- néztem kábán.

- Mert ez az én szülinapi ajándékom.- vont vállat.- Nem, hogy megköszönnéd... Hálátlan kölyök.- puffogott.

Elmosolyodtam, majd kiszállva a pénztár mögül, egy hosszú ölelésbe vontam.  Viszont még mindig nem örültem neki, hogy egy ilyen virágot kellett adnia nekem a szülinapomra. Adott volna inkább egy kaktuszt, amire aligha kell annyira figyelni, mint egy ilyen szép és kényes virágra. Szerintem ezt ő se gondolta át teljesen. 

- Bízok benned. Ez a virág egy kincs.- tolt el magától, majd mélyen a szemembe nézett.

- Ezt, hogy érted, bácsikám?- döntöttem oldalra a fejemet.

- Majd megtudod. Na de most! Nyissunk, mert már fél tíz van.- indult el kinyitni az ajtót, majd a kis láblát, amin az állt, hogy Zárva, átfordította az ellenkezőjére.

Még pár percig szemeztem az újonnan kapott lakótársammal, majd elkezdtem én is a napot, ahogy a kedves vendégek is, akik azonnal jöttek, miután kinyitottunk.