Nem várt apaság

3. fejezet

Harry még aznap éjszaka felriadt. Álmában Vernon bácsi üldözte, majd egy hatalmas pofon után a karjánál fogva rángatta el a gardrób ajtajáig, ahol leszorította őt, és az övével verte el.
Sikoltva ébredt, mire a szobába beszaladt Perselus. Látva a rémült, ziháló gyereket, nem gondolkodott, hanem odaült mellé, és kitárta a karját. Harrynek nem is kellett több. Belevetette magát az ölelésbe. Egy ideig még hüppögött, majd lassan elszenderedett a megnyugtató ölelésben. Mystic is odacsúszott hozzájuk, majd rátekeredett a kisfiú karjára.
A bájitalmesternek fogalma sem volt arról, honnan ered az a furcsa védelmező ösztön, mely elárasztotta, mikor meglátta Harryt, ahogy a könnyek folynak az arcán, és nehezen szedi a levegőt. Csak azt érezte, hogy meg kell őt vigasztalnia. Mióta náluk lakott a gyerek, nem volt még rémálma, de most felzaklathatta Sirius erős érzelemkinyilvánítása. Perselus gyengéden simogatta Harry hátát, nem szólalt meg, néma, de támaszt nyújtott a kisfiúnak.
Mikor már érezte, hogy Harry mélyen alszik, visszafektette a gyereket, majd gondosan betakarta.
- Vigyázz rá! – suttogta Mysticnek, amire a kígyó megbillentette a fejét, mintha azt mondaná, „Vigyázni fogok".
Csendesen távozott a szobából, nehogy felébressze Harryt. A folyosón Jonathan várt rá, aggódó tekintetében kérdésekkel.
- Rémálom – felelte halkan a fiatalabb.
- De eddig nem volt.
- Valószínűleg Black úgynevezett védelmező magatartása okozhatta. Megijedt.
Több szót nem váltottak. Mindketten fáradtak voltak, és a délután folytatott veszekedés is elszívta a maradék energiájukat. Miután Harryt a bájitalmester elaltatta, Sirius vérszemet kapva ordítozott. El akarta vinni a kisfiút. Albusnak kellett lecsillapítania a felbőszült Tekergőt. Ráadásul Remus Lupin is tiszteletét tette náluk. Szerencsére Lupin volt az ész a Tekergő között, így nem volt, aki segítsen Siriusnak az esztelen vagdalkozásban. Remus csak annyit kért, hogy találkozhasson Harryvel, amit meg is kapott. Végül a két barát elhagyta a házat, bár a bajkeverő Black azzal fenyegetőzött, hogy aurorokkal jön vissza.

* * * * * * * * * *

Másnap reggel Harry nyűgösen ébredt. Nem aludta ki magát, amitől egész nap rossz kedve volt. Nem duzzogott, vagy hisztizett, csak csendben gubbasztott a nappali kanapéján. Még Mystic sem tudta felvidítani a gyereket, pedig végig körülötte tekergett.
- Harry, mi a baj? – ült le mellé Jonathan.
- Semmi – motyogta az orra alatt Harry.
- Látom, hogy...
- Kölyök! – szakította félbe a beszélgetést Perselus hangja. Kisvártatva meg is jelent az ajtóban a férfi. – Tegnap azt mondtad segítesz nekem bájitalt főzni. Vagy mégsem akarsz? – kérdezte a bájitalmester felvont szemöldökkel.
A gyerek rosszkedvét mintha elfújták volna, boldogan szaladt oda a férfihoz, és fogta meg a kezét. Perselus el akarta húzni tőle, de végül nem tette. Kellemes volt a tudat, hogy ez a kisfiú ilyen ártatlan bizalommal viseltetik iránta.
Jonathan elnéző mosollyal nézett utánuk, majd felkacagott.
- Perselus, te már apa vagy! Ha tetszik, ha nem – jegyezte meg csak úgy magának Jonathan, majd felment a szobájába.

* * * * * * * * * *

Harry napról napra egyre jobban kötődött a bájitalmesterhez. A férfi egy lépést sem tehetett úgy meg, hogy ne lett volna a közelében a kisfiú. Perselust azonban nem ez lepte meg a legjobban, hanem az a tény, hogy mindez cseppet sem zavarta. Már-már jó érzéssel töltötte el a tudat, hogy valaki – egy gyermek – ilyen bizalommal viseltetik iránta.
A bájitalmester közbenjárásával Harry nyitott a keresztapja, Sirius felé. Bár még mindig megijedt az animágus hirtelen mozdulataitól, de már nem rettegett tőle, és az érintései sem töltötték el félelemmel. Ezzel szemben Remus Lupint rögtön megkedvelte. A vérfarkas kedvesen, lágy hangon beszélt vele, türelemmel várt, hogy Harry megszólaljon, vagy közelebb lépjen hozzá. Megismerkedett Julie-val is, Sirius feleségével, akit szintén a szívébe zárt a kisfiú. Remus menyasszonya, Nymphadora Tonks a folyton változó hajszínével kacagtatta meg Harryt. A két nő szinte fiává fogadta az árva gyermeket.