Olaszországi kaland

Kavargó érzések

Joanna szemszöge

Fura volt, de azt éreztem hiányzik a beszélgetés Lexi-vel. Hiába láttam ott akkor azzal a lánnyal, nem tudtam nem rá gondolni. Minden annyira fura és új volt nekem, hiszen lány iránt még sosem éreztem semmit, de amikor odajött hozzám már akkor levett a lábamról. Kicsit zavarban volt, de ettől függetlenül magabiztos és azok a szemek, órákig tudnám nézni.
Nem tudom miért is mondtam le akkor a találkozónkat, talán megijedtem a bennem kavargó érzésektől és nem akartam bevallani magamnak se, hogy egy lány keltette fel az érdeklődésemet.
Ma meccs van, a múltkori után nem hiszem hogy eljön, de reménykedem.
Már vége volt a bemelegítésnek, de nem vettem észre sehol sem, majd miután a bemutatások is lezajlottak megpillantottam. Egy kicsit lefagytam, de egy apró mosoly húzódott az arcomra. Nem tudtam mit kellene tegyek, közben elkezdődött a meccs csak arra koncentráltam, kizártam a külvilágot csak arra figyeltem mi történik a pályán.
Nyertünk, kicsit elfáradtam, de ez valószínűleg csak azért van mert rengeteget edzettünk a héten.
A többiek már leültek nyújtani, láttam hogy Lexi még mindig ott ül, de nem mertem lépni így inkább leültem Robin mellé.

- Asia mi a baj? - kérdezte.

- Semmi - kerültem ki az érdemleges választ.

- Na ne etess, ismerlek! - mondta.

- Tudod meséltem valakiről neked, nos itt van.

- Ő ott? - bólintott a fejével.

- Igen - sóhajtottam.

- Vívódsz?

- Nem is kicsit!

- Nos ezzel nem vagy egyedül, ő is hezitál.

- Miért mondod? - kérdeztem.

- Felállt, megállt egy pillanatra, mintha szólni akart volna és most elindult kifelé.

- Bassza meg! Utána kell mennem! - fel is pattantam és futni kezdtem a kijárat felé.

Megláttam, ahogy már majdnem kint van és utána szóltam.

- Lexi kérlek várj!

- Szia!

- Szia! - mosolyogtam. Tudnánk váltani pár szót? - kérdeztem.

- Természetesen. - ránézett barátnőjére aki kiment.

- Elnézést szeretnék Tőled kérni a múltkori miatt!

- Semmi probléma.

- De, nem tudom mi ütött belém. Kárpótolni szeretnélek, szóval esetleg ráérsz most? - kérdeztem nem kicsit zavarban.

- Nem is tudom, barátnőmet én hoztam el, nem tudom hogy tudja megoldani, hogy hazajusson. - vakarta meg a fejét. Megkérdezem tőle, hogy haza tud-e jutni! Mindjárt jövök. - ezzel ki is ment.

Olyan sok időnek tűnt, amíg visszajött én meg fel alá járkáltam az előtérben.

- Nos, mostmár ráérek. - mosolygott.

- Szuper. - öleltem meg. Jaj, bocsi tiszta izzadt vagyok, csak örülök hogy ráérsz. - mondtam és szerintem az arcom olyan volt mint a paradicsom.
Gyorsan lezuhanyzom és már itt is vagyok! Szóljak a portásnak, hogy maradhatsz bent?

- Aranyos vagy, de elég jó kint az idő inkább megvárlak ott.

- Ok - rohantam is fel.

Futottam felfelé az öltözőbe, gyorsan ledobtam a mezemet és indultam is a zuhanyzóba. Mire végeztem a többiek is felértek.

- Hova sietsz? - cukkolt Robin.

- Mintha nem tudnád! - nyújtottam a nyelvem.

- Előtte azért vár Santarelli az irodájában. Kicsit kiakadt rád amiért kihagytad a megbeszélést!

- Jaj ne már! - közben öltöztem. Muszáj?

- Jobb ha most túlesel rajta.

- Hurrá! - vettem a táskám és elköszöntem a lányoktól.

Bementem az edzőnkhöz, aki jól lecseszett amiért szó nélkül elmentem és kihagytam a megbeszélést a meccs után. Végre befejezte a szónoklást és mehettem le.

- Elnézést, hogy ennyit kellett várnod, de kaptam egy kis fejmosást!

- Semmi probléma,de remélem nem miattam kaptad?

- Nem miattad, csak nem szóltam amikor utánad rohantam és ki is hagytam a megbeszélést!

- Hát akkor csak van közöm hozzá!

- Mindegy, ne is beszéljünk róla! Berakhatnám a cuccaimat a kocsidba? Csak mert az egyik csapattársammal jöttem.

- Persze, add csak ide. - nyújtotta a kezét.

Nyújtottam a táskámat és összeért a kezünk. Annyira jó érzés öntött el, jó volt hozzáérni mégha csak rövid időre is.

- Nos mik a terveid? - kérdezte.

- A közelben van egy kávézó, oda beülhetnénk ha van kedved.

- Jól hangzik. - mosolygott.

Egymás mellett sétáltunk, beszélgettünk az eddigi életünkről,sokmimdent megtudtam róla.
Megérkeztünk a kávézóhoz, kiültünk a teraszra és folytattuk tovább a beszélgetést. Nem tudom mennyi ideje beszélgettünk, de elég késő lett.
Nagyon jól éreztem magam vele.

- Asia nem lenne probléma ha mennénk? Hazaviszlek és utána nekem még vissza kell vezetnem Padovába.

- Te nem is itt laksz Coneglianoban? - kérdeztem meglepetten.

- Nem, az egyetem és a kollégium is Padovában van, az innen 1 óra.

- Én nem engedlek vissza, már nagyon késő van. Nem szeretném ha bajod esne. - néztem mélyen a szemeibe.

- Nagyon aranyos vagy, de...

- Nincs de, jössz hozzám és kész! - vágtam a szavába.

Kikértem a számlát, fizettem és mentünk vissza a kocsihoz. Elnavigáltam Lexit a lakásomhoz majd felmentünk.

- Gyere beljebb - nyitottam ki az ajtót és leraktam a táskát.

- Szép lakás! - nézett körbe.

- A klubbé. - mondtam. Nos van több lehetőség is, hogy hol aludj, hol szeretnél aludni.

- Az ágyadban. - kapta a szája elé a kezét. Azt hiszem hangosan gondolkoztam. - mosolygott.

- Semmi baj! - mosolyogtam vissza én is.

Lexi egyre közelebb jött hozzám és én egyre szaporábban vettem a levegőt, a szívem is majd kiugrott.

- Ez sem probléma? - simított végig a karomon.

Csak bólogattam, hogy nem, meg sem bírtam szólalni.

- És ez? - áttért az arcomra.

Ismét csak bólogatásra futotta.

Lexi végigsimított az ajkamon, amit én beharaptam majd ő egyre közelebb hajolt, már csak pár milliméter választotta el ajkaimat az övétől, éreztem a lehelletét az arcomon.
Elgyengültem a közelségétől, a simogatásától. Meg akartam csókolni, már majdnem bezártam az ajkaink közötti távolságot amikor megszólalt a telefonja.