Olaszországi kaland

Érted bármit megtennék

Joanna szemszöge

Elsétáltunk Lexivel a közeli hipermarketbe és vettünk jégkrémet majd tovább sétáltunk egy parkba.

- Lexi kérlek mond el mi a baj! Tényleg csak a tanárod miatt vagy ennyire feszült? Vagy velünk van valami probléma?

- Szépségem, dehogy is van velünk baj, Te vagy a legjobb dolog jelenleg az életemben és rettenetesen boldoggá teszel. - elkezdtek potyogni a könnyei.

- Ilyenkor szokott az lenni, hogy jön a de... - néztem a szemébe.

- Joanna Wolosz hidd el, hogy mindennél jobban szeretlek és bármit megtennék kettőnkért ezért is nem tudom, hogy mit csináljak most! - nézett mélyen a szemembe.

- Először mond el miről van szó, utána megbeszéljük, hidd el együtt könnyebb! - fogtam meg a kezét.

- Nos, tudod van ez az új tanár... - sóhajtott - és bejövök neki. Már egyszer bepróbálkozott, de elhajtottam viszont ma miután késtem az órájáról, azt mondta beszéde van velem... Megzsarolt, hogy tönkreteszi az évemet és elszakít tőled. - egyre jobban sírni kezdett, az én izmaim pedig megfeszültek.

- Kérlek ne sírj Kicsim, kitalálunk valamit.

- Asia, had fejezzem be kérlek ígyis iszonyatosan érzem magam.... Adott egy cetlit amin a címe volt, el kellett hozzá menjek... Elmentem... Elmondta ismét, hogyha nem cselekszem a kedve szerint akkor meg fog buktatni és mindent megtesz annak érdekében, hogy elszakítson tőled.
Féltem, nem tudjam mit csináljak, mihez kezdjek ezzel az egésszel és amikor megcsókolt....

- Te visszacsókoltál... - fejeztem be a mondatot helyette könnyes szemmel.

- Tudom, hogy nem teszi semmisem meg sem történtté, de hányni tudtam volna magamtól hogy ezt teszem Veled! - szorította meg a kezem, de én felálltam és arrébb mentem.

Csak néztem magam elé és próbáltam felfogni mi is történt. Akár nagyobb baj is történhetett volna vele, akár az a barom meg is erőszakolhatta volna vagy bánthatta is volna... Sosem bocsájtottam volna meg magamnak, ha valami baja esik Lexinek.

Visszafordultam a lány felé, aki még mindig a padon zokogott.

- Hé Kicsim, kérlek nyugodj meg! Megoldjuk ezt ketten valahogyan, találunk valami megoldást, de biztosan nem fogom hagyni hogy ez a pasi tönkretegyen Téged és a kapcsolatunkat.

- Nő, nem pasi. - mondta szipogva.

- Mi??? Egy nő hogy csinálhat ilyet? - teljesen kiakadtam. Hogy zaklathat egy nő egy másikat szexuálisan, ezt nem hiszem el.

- Asia kérlek nyugodj le, mert így csak még idegesebb leszek én is!

Fel s alá járkáltam a parkban, cikáztak ide-oda a gondolataim, kellett majd 10 perc hogy lenyugodjak.

- Figyelj Kicsim! - felemeltem az állánál fogva a fejét és mélyen a szemébe néztem. Hozzámköltözöl, megvédelek ettől a nőtől meg kitalálunk valamit, hogyan is buktatjuk le de megígérem neked, hogy minden rendben lesz! - lágyan megcsókoltam.
Még nem tudtam, mit fogunk tenni de nem hagyhatom hogy egy elmebeteg miatt elveszítsem Lexit, nem engedhetem!
- Sajnálom, hogy nem voltam itt Veled és nem tudtam megakadályozni ezt az egészet! - sütöttem le a szemem és pár könnycsepp lefolyt az arcomon.

- Szépségem, ne hibáztasd magad itt nem mi vagyunk a hibásak! Köszönöm, hogy mellettem vagy! - húztam magamhoz. Tényleg komolyan gondoltad, hogy költözzek hozzád? - súgta a fülembe.

- A lehető legkomolyabban! - csókoltam meg újra. Ha kell minden nap hozlak - viszlek az egyetemre és haza!

- Ne butáskodj, majd járok busszal. Neked ott vannak az edzések, a meccsek, az utazások. Nem fogok én is még gomdot okozni neked!

- Na idefigyelj Alexis Lombardo először is Te sosem vagy gond, másodszor meg biztos nem fogom hagyni hogy busszal járj, inkább veszek neked egy kocsit!

- Na azt már biztos nem hagyom!

- Nem kell a jóváhagyásod, el tudok egyedül is menni egy autókereskedésbe. - nyújtottam rá a nyelvem. Fel is hívom az edzőt, hogy holnap kihagyom az edzéseket és elintézek mindent! - már vettem is elő a telefonomat, amikor Lexi átölelt.

- Ezt mind megtennéd értem? - kérdezte.

- Még ennél is többet Lexi, bármit megtennék érted és kettőnkért!

Most először csókolt meg szenvedélyesen amit annyira imádok meg elveszni ezekben a pillanatokban. Sosem akarom őt elveszíteni!
Később fel is hívtam az edzőt, aki engedélyezte a távolmaradásomat így mindent el tudunk intézni Lexivel.

- Asia már elég késő van, mi lenne ha ma itt aludnánk a koleszban?

- Oda én nem igen tudnék felmenni, nem illek be az egyetemi világba már elég öreg vagyok hozzá. - mosolyogtam.

- Ha öreg is lennél, én akkor is szeretnélek de nem vagy az. Nyugi, nem lesz semmi baj, tudod ketten könnyen megoldjuk. - kacsintott.

- Na jó - adtam be a derekamat. Gyere akkor menjünk és közben áruld el milyen kocsit is szeretnél. - kézenfogva sétáltunk vissza majd felmentünk a kollégiumi szobájába.

Eddig sem volt unalmas az életem Lexivel, de ezek után méginkább az lesz főleg hogy együtt fogunk lakni. Már alig várom, hogy minden reggel mellette ébredjek és mellette aludjak el esténként. Jelen helyzetben ez az ami nyugodttá és boldoggá tesz.

Sziasztok!
A következő részt kinek a szemszögéből olvasnátok? Kommentelni és indokolni ér 😉