Olaszországi kaland

Egy rossz döntés?

Lexi szemszöge

Nem tudtam figyelni az órákon, csak az járt a fejemben amit Regina mondott, hogyha nem teszem azt amit kér akkor pokollá változtatja az életemet.
Komolyan miért kellett neki ide jönnie és szörnyűvé tenni az életemet.
A világ legboldogabb nőjének kellene legyek, hogy a legcsodálatosabb nő a  földön az én barátnőm erre ő tönkretesz mindent.
Mindenféleképpen el kell menjek Ms. Millshez és beszélni vele, nem akarok ennek a részese lenni, nem akarom hogy közöm legyen hozzá bárhogyan is. Viszont nem tudom mire számítsak mit fog mondani, annyira szánalmas ez a helyzet.

Vége lett a napnak majd visszamentem a kollégiumba,ahol Francescaval találkoztam össze.

-Szia Lexi! Mi a baj? Történt valami közted és Asia között?

- Szia! Ja semmi, nagyon jó volt vele.

- Látom, hogy van valami baj, mond el őszintén mi a helyzet!

- Csak az új tanár... - sóhajtottam. Szivatni készül, mert elkéstem az órájáról.

- Oopsz, őszinte részvétem!

- Köszi a bátorítást! - grimaszoltam rá.

- Bocsi, de nem hallottam róla pozitív dolgokat. Ha valakit kipécéz magának akkor annak megkeseríti az életét.

- Hurrá, nagyon jó hírek! Na de inkább megyek is, még tanulok utána van egy kis dolgom! Később beszélünk! - öleltem magamhoz.

- Később! Szia! - köszöntünk el egymástól.

Felmentem a szobámba, ledobtam magam az ágyra és nekikezdtem a tanulásnak. Ilyenkor bezzeg telik az idő, azt vettem észre hogy lassan indulnom kellene. Átöltöztem, felvettem egy farmert és egy pólót, semmi extra, nem akartam tetszeni ennek a gonosz nőnek, csak túl akartam esni ezen az egészen.

Buszra szálltam és elindultam a végzetem felé, egyre rosszabbul éreztem magam, jó erősen kellett kapaszkodjak. Be kell valljam féltem, nem tudtam mi vár rám és ez megrémisztett. Hamar odaértem a megfelelő buszmegállóhoz majd leszálltam. Nem bírtam továbbmenni, csak ott álltam bambán,de erőt kellett vegyek magamon és tovább kellett induljak.
Egy nagy ház előtt álltam aminek a címe volt a papíron amit Ms. Mills adott. Sóhajtottam, majd bekopogtam.
A vér is megfagyott bennem amikor kinyílt az ajtó és megjelent előttem Ő.

- Szia Lexi! Gyere beljebb! - nyitotta ki az ajtót.

- Köszönöm! - mondtam.

- Gyere üljünk le a nappaliban! Kérsz valamit inni? - kérdezte.

- Egy.... pohár víz jól esne.

- Jól vagy? Olyan idegesnek tűnsz.

- Az én helyemben Te nem lennél ideges? - néztem rá szúrós szemekkel.

- Nyugi kislány, semmi okod az aggodalomra. Nem harapok - simogatta meg a kezem - még! - mosolygott.

- Elmondanád minek kellett idejöjjek a lakásodra? - húztam el a kezemet.

- Nos mint észrevetted, nem vagy közömbös számomra.

- De a tanárom vagy és amúgy is van barátnőm! - vágtam a szavába.

- Túlságosan egyik sem izgat, Te annál inkább! - harapta be az ajkát. Ezért lenne egy ajánlatom a számodra.
Nem teszem tönkre az utolsó évedet az egyetemen illetve a barátnődnek sem mesélek el semmit a csókunkról, ha párszor átjössz hozzám amikor mondom és jól eltöltjük együtt az időt. - simított végig az ajkamon.

- Te nem vagy normális! - húzódtam el tőle.

- Ahogy szeretnéd, de arra készülj fel hogy így nem ez lesz az utolsó éved az egyetemen és még a barátnőd sem lesz melletted!

- Beteg vagy! - kiálltottam rá és próbáltam visszatartani a könnyeimet.

- Ohhh nem, csak szeretem megkapni azt amit szeretnék - lépett hozzám közelebb - és általában el is érem azt. - csókolt meg, de én ellöktem magamtól.
Ha így szeretnéd csinálhatjuk így is, de hidd el jobb ha már az elején együttműködsz, hidd el úgy élvezni is fogod.

- Azt biztos nem! - néztem rá gúnyosan, közben felálltam és az ajtó felé vettem az irányt.

- Hová, hová kisasszony? - ragadta meg a karom.

- Eressz el! - kiabáltam rá, de ő a falhoz szorított.

- Hidd el nekem, jobb ha azt csinálod amit kérek úgy mindenkinek jobb lesz! - megcsókolt, de nem viszonoztam.
Jobban teszed, ha viszonzod. - nézett rám majd újra megcsókolt,de ekkor már viszonoztam.

Végig folytak a könnyeim, nem akartam elhinni hogy ennyire gyenge vagyok, hogy ezt teszem Asiaval, velünk.

- Ennyire nem lehetett rossz! - nevetett. Holnapig várom a válaszod, itt a számom - adott át egy újabb cetlit - írd meg hogy döntöttél. Ha nem írsz, azt nemnek veszem. Most menj és gondold át mit akarsz - simogatta meg a fenekem, amire összerezzentem - de hidd el mindenkinek jobb lesz ha jól döntesz.

Szabályszerűen kirohantam az ajtón és zokogni kezdtem, csak mentem körbe körbe azt se tudtam hol vagyok. Csak a történteken jártak a gondolataim és egyre rosszabbul éreztem magam, hányni tudtam volna magamtól. Egyszer csak megcsörrent a telefonom, Asia volt az. Remegni kezdtem, nem tudtam mit tegyek végül felvettem hátha meg tud nyugtatni.

- Szia Szépségem! - szóltam bele rekedtes hangon.

- Szia Baby! Mi a baj? Mi történt, hogy sírtál? - mondta aggódva.

- Nincs semmi baj Asia, nem történt semmi! - hazudtam.

- Kicsim, ne mond azt hogy nincs baj hallom a hangodon.

- Csak az egyik hülye tanár kipécézett magának, ennyi az egész és most egy kicsit kiakadtam. - szipogtam.

- Ohh Baby, sajnálom. Segíthetnék valahogyan?

- Nem tudsz segíteni ezt nekem kell megoldanom! - mondtam.

- Azért egy jégkrémre vevő lennél? - kérdezte.

- Arra mindig. - mosolyogtam el magam.

- Akkor kb. 30 perc múlva várlak lent a parkolóban.

- Mi? - kérdeztem meglepetten.

- Csak hiányoztál és látni akartalak, ezért úton vagyok hozzád!

- Imádlak! - mondtam.

- Én is téged! Hamarosan látlak! - majd lerakta.

Azt se tudom lényegében hol vagyok basszus, keresnem kell egy támpontot és hívnom kell egy taxit hogy visszaérjek a koleszba. Végre megtaláltam egy utcatáblát, tárcsáztam a taxitársaság számát majd vártam.

Nagyjából 25 perc múlva oda is értem, épp még Asia előtt így lent maradtam már és vártam a barátnőmet, aki nemsokkal utánam meg is érkezett.
Rohantam hozzá és rögtön megcsókoltam,annyira jó volt érezni az ajkait, az illatát és hogy itt van velem.

- Annyira hiányoztál! - simogatta meg az arcom.

- Te is nekem Szépségem! - mondtam, majd újra megcsókoltam.
Na, hol is van az a jégkrém?- kérdeztem.

- Gyere menjünk vegyünk, mert a hosszú úton elolvadt volna így nem hoztam. - kacsintott.

A puszta jelenlétével megnyugtatott, biztonságban éreztem magam vele.
Ő a legfontosabb az életemben, nem szúrhatom el ezt ami kialakult kettőnk között, fel kell vennem a kesztyűt és megküzdenem kettőnkért!