Olaszországi kaland

Düh, győzelem, szenvedély

Lexi szemszöge

Amíg vártunk az esti mérkőzésre, elmentünk vásárolni Francescaval hamár itt vagyunk Milánóban. Vettem pár szexi fehérneműt, pólót és nadrágot, de a barátnőm sem panaszkodhat ő is bevásárolt rendesen.
Közben kibeszéltük a pasi ügyeit illetve szó volt természetesen a tegnap estéről is. Lepakoltuk a csomagjainkat, majd elmentük ebédelni, ahol Asia szüleibe botlottunk.

- Szia Lexi! Nem ültök ide hozzánk? - kérdezte Zuzanna.

- Csak ha nem zavarunk. - mondtam.

- Ne butáskodj, gyertek csak ide. - mutatott a székekre.

Csatlakoztunk hozzájuk, sokat beszélgettünk, meséltek Asia gyerekkoráról, Maciej is mesélt jó történeteket milyen kis csirkefogók voltak a húgával. Rengeteget nevettem velük, közben én is meséltem a gyerekkoromról így elrontottam kicsit a hangulatot amikor meglepetésünkre újságírók hada jelent meg és kezdték faggatni Joanna szüleit, hogyan is fogadták a történteket. Biztos hozzá vannak szokva ehhez, hiszen a lányuk egy igazi sztár, de én teljesen kivoltam ettől, hogy még ide is bejöttek és lerohantak minket ebéd közben.
Egyikük nagyon bámult engem, majd megszólított.

- Ön Ms. Wolosz barátnője? Ezért ül itt a szüleivel?

- Tudja ehhez Önnek semmi köze! - válaszoltam mérgesen.

- Ohh, akkor ezek szerint nem is tagadja? - kérdezett továbbra is az újságíró.

- Nincs mit letagadnom vagy szégyelnem, de ez már abszurd maguk mit meg nem tesznek egy jó cikk érdekében! De ha már ennyire tudni akarja, igen én vagyok Joanna barátnője és hogy ne zargasson tavább a hülye kérdéseivel, elárulom a nevem is csak hogy tényleg legyen miről írniuk,Alexis Lombardonak hívnak.

Az újságírók végre elmentek, én pedig felmentem a szobába meg kellett nyugodnom még a meccs előtt, Asia nem láthat idegesnek.

Lassan összekészültünk és lent vártuk  a szülőket a hotel aulájában,majd együtt mentünk a mérkőzésre. Közel a kispadokhoz szólt a jegyünk, így nem voltunk messze a csapatoktól. Az egész mérkőzés alatt remek hangulat uralkodott, egymást kiabálták túl a szurkolótáborok és a játékosok is mindent megtettek, hogy fokozzák a hangulatot, hiszen nem ismertek elveszett labdákat. Remek labdameneteket láthattunk, Asianak is voltak megvillanásai és csapattársai örömére pontosan osztogatta a labdákat, irányítva ezzel az egész mérkőzést. Nem volt veszélyben egy percig sem az Imoco győzelme, így az idei szezonban meg is van az első közös siker is.
A lányok örömtáncot jártak a pálya közepén, majd miután a díjátadó ceremónia is megvolt Asia odajött hozzánk, megölelte a szüleit majd odajött hozzám is és hosszan megcsókolt. A történtek után nem is volt időm azon gondolkozni mennyire is hiányzott ez, de be kell valljam, hogy nagyon. Ott és akkor nem foglalkoztunk semmivel és senkivel, csak mi voltunk ketten. Levegőhiány miatt szétváltunk, majd gratuláltam neki és elmondtam mennyire is büszke vagyok rá.

- Várj meg az öltözőnél. - mondta.

- Nem hiszem, hogy oda beengednének a biztonságaik.

- Várj itt egy percet. - majd elrohant és  egy kártyával tért vissza és nyújtotta át nekem. Itt a belépőkártyám, ezzel mostmár bejöhetsz. - adott egy puszit az arcomra.

Elbúcsúztam a szüleitől, Maciejtől és Francescától, akik visszamentek a hotelba. A kártyának köszönhetően tényleg bemehettem bárhová, de én csak az öltöző előtt vártam. Sorra jöttek ki a lányok, gratuláltam mindenkinek egyenként,már majdnem kijött mindenki de Asia még nem volt sehol,ekkor nyílt az ajtó és Robin lépett ki Kimmel.

- Lexi, menj be még készülődik mint egy menyasszony! - mosolygott Robin és már mentek is tovább.

Beléptem és megláttam egy gyönyörű ruhában.

- Wow, gyönyörű vagy. - léptem oda hozzá.

- Köszönöm! - húzott közel magához és mélyen a szemembe nézett. Büszke vagyok Rád! - mondta.

- Miért is? - néztem kicsit érthetetlenül.

- Maciej mesélte, hogy beszóltál az újságíróknak. - mosolygott.

- Csak kicsit feldühítettek, ennyi az egész.

- Nem baj, elsőre én is nehezen toleráltam őket. Mostmár megszoktam, de nem is szoktak ennyire bunkók lenni.

- Na de hova is készülsz ilyen csinosan? - simogattam meg a kezét.

- Ünnepi vacsi meg ott lesznek a másik csapat vezetői, tagjai is.

- Megint nélküled kell aludjak? - tetettem sírást.

- Tegnap sem aludtál nélkülem! - vágott vissza mosolyogva.

- Jó, de mennyit kell még?! - lettem kicsit komor, belegondolva hogy hamarosan Kínában lesz.

- Most itt vagyunk és ez a lényeg, szóval kihasználhatnánk az időt. - kacsintott.

- Mire gondolsz?

- Hát ha én azt elmondanám... Így inkább megmutatom. - csókolt meg szenvedélyesen.

Nem kellett nekem sem több és hamar falni kezdtem az ajkait, de a továbbiakat a képzeletetekre bízom.

Később elkísértem a vacsora helyszínére, majd ő bement én pedig vissza a szállodába. Nagyon fáradtan estem az ágyba, zuhanyozni se volt erőm,így hamar elaludtam.

Reggeli után búcsút vettünk a Wolosz családtól, majd Francescaval mi is visszaindultunk Padovába, majd én tovább Coneglianoba a közös otthonunkba és vártam a barátnőmet, hogy hazaérjen.