Olaszországi kaland

Irány Conegliano

Hol is kezdjem?!
Talán ott, hogy Alexis Lombardo a nevem, 23 éves vagyok és a padovai egyetem gyógyszerészeti karán tanulok. Ha minden jól megy ez lesz az utolsó évem az egyetemen.
Egyébként hívjatok csak Lexinek, hiszen mindenki így hív.
Az egész nyaramat gyakorlattal töltöttem, csak az utolsó héten pihentem egy kicsit. Alig vártam, hogy vége legyen a nyárnak, no nem azért mert visszavágytam az egyetemre, hanem azért mert hamarosan megérkezik Olaszországba a kedvenc röplabdázóm, Joanna Wolosz.
Imádom a röplabdát, sok időt töltök mérkőzéseken, de mostantól ha tudok csak a Conegliano mérkőzéseire fogok elmenni hogy láthassam őt. Rendkívüli játékos, remekül osztogatja a labdát, sokszor az ellenfél előtt jár gondolatban, minden szeletét átlátja a pályának. Egyszerűen izzig - vérig profi.
Mindemellett még remekül is néz ki.... Nos igen nem mondtam, de a lányokhoz vonzódom. Szerelmes nem vagyok belé, de bejön,szívesen megismerném bár erre sok esélyt nem látok. Biztosan elfoglalt lesz, új csapat, új város, mindent meg kell ismernie és emellett tuti nem lesz sok szabadideje az edzések, meccsek mellett.

Visszaköltöztem a kollégiumba, majd bementem az egyetemre elkérni az órarendemet, ahol összefutottam barátnőmmel.

- Szia csajszi! - köszönt.

- Szia! Mikor jöttél vissza Francesca?

- Én már tegnap, nem volt kedvem otthon unatkozni meg volt egy buli is ahova elmentem.

- Akkor ezért vagy ilyen nyúzott? - nevettem.

- Kapd be. - nyújtotta a nyelvét.

- Na és mi a helyzet? Megismertél valakit a nyár alatt? - kérdeztem.

- Hát van egy aranyos srác, akivel összebarátkoztunk, sőt már meg is csókolt, de nem tudom mit akar.

- Miért nem deríted ki?!

- Miért én nyomuljak?

- Figyelj, a mai pasik félnek a nőktől, sosem mernek kezdeményezni. Szóval ha arra vársz, hogy keressen lehet megöregszel - nevettem.

- Baromi kedves vagy! - nevetett ő is. Nálad mi a helyzet?

- Semmi extra. - rántottam meg a vállam. Volt pár futó kalandom és ennyi. De képzeld, Joanna ide költözik Coneglianoba.

- Komolyan?! És van valami terved?

- Az tuti, hogy igyekszem majd minden meccsén ott lenni.

- Csak ennyi? - nézett rám furán.

- Miért mire számítottál?

- Hát azok után, hogy nem is tudom mióta csak róla tudsz beszélni, gondoltam hamár ide sodorta az élet legalább próbálod majd megismerni.

- Szerinted lenne esélyem?... Mármint megismerni?

- Ha bedobod magad tuti! - kacsintott. Na, de most bocsi de mennem kell. Később beszélünk okés? - mondta és adott két puszit az arcomra.

- Persze, később. - viszonoztam a puszikat és felmentem a szobámba.

Elővettem a laptopomat, megnéztem az Instagramot, nemrég rakott fel Joanna egy képet ami már Coneglianoban készült. Megérkezett.
Elmosolyodtam, majd gyorsan meg is néztem mikor játszik meccset az Imoco, pont holnap.
Megnéztem az órarendemet, pont el tudok menni mert csak 3 órám lesz első nap,szuper.

Gyorsan eltelt az első nap az egyetemen, én már a szobámban álltam a szekrényben előtt és nézegettem mit vehetnék fel.
Mivel elég jó idő volt, erre a szettre esett a választásom.

Miután egy kis sminket is raktam fel el is indultam, autóval nagyjából egy óra Padovából, de megéri ennyit utazni. Most láthatom őt élőben először, bár valószínűleg lehet még játszani sem fog hiszen tegnap érkezett a válogatottból,de lehet összefuthatok vele a csarnokban.

Elég hamar odaértem, így még mielőtt bementem volna elnéztem a fanshopba. Természetesen Wolosz névvel ellátott mezt vettem, meg egy sálat is azért. Remélem alá tudom majd vele íratni.
Bementem a csapatok már melegítettek, de ő nem volt a pályán, sőt a padoknál sem láttam pedig közel ültem.
Már a bemutatás zajlott amikor megjelent és helyet foglalt a kispad mögött a lelátón.

Javában zajlott a mérkőzés, de sokszor csak őt néztem. Hamar vége is lett az első szettnek, vettem a bátorságot és odamentem hozzá.

- Szia Asia! Zavarhatlak egy percre? - kérdeztem kicsit félve.

- Szia! Persze nyugodtan. - mosolygott.

Ahhh, az a mosoly gondoltam magamban.

- Most szereztem be egy Wolosz mezt, aláírnád nekem?

- Természetesen.

Elővettem a mezt, odanyújtottam neki ő pedig aláírta.

- Nagyon szépen köszönöm, nagy becsben fogom tartani. - mondtam egy óriási mosollyal az arcomon.

- Nagyon kedves vagy. - mondta. De ha már úgyis idejöttél, akkor csináljunk egy képet is!

- Nem lenne probléma?

- Miért lenne? Gyere ülj ide.

Helyet foglaltam mellette, elővettem a telefonomat és csináltam egy közös szelfit.

- Tök jó lett! - mutattam neki a képet. De mostmár nem zavarlak tovább, jó meccsnézést. Szia!

- Köszönöm, bár nem zavarsz. Szia! - mosolygott.

Visszaültem a helyemre, szegényt még lerohanták utánam páran, de párszor azért találkozott a tekintetünk.
El tudnék veszni a szemeiben.