Víta - Éld az életed

II.

Thort nem érdekelte, hogy a többiek semmit se értenek a helyzetből. Egyedül csak az volt a fontos, hogy Víta még mindig jól van. Nem sokan szokták túlélni, ha elragadja őket egy óriáshorda. Évekig azt gondolták, hogy Vítának se sikerült. És most itt van. Mármint, nem pontosan itt, hanem a másik szobában Bannerrel. Apropó Banner. Teljesen felpörgött a tényre, hogy egy istent kell vizsgálnia. Legalábbis egy körülbelül-féligmeddig-nagyjából-hátőő isten. Anyai ágról nem túl könnyű a dolog...
Apai ágról egyel egyszerűbb. És ha már az apánál tartunk, vajon szóljon-e Lokinak? Nem lenne túl jó ötlet. Egyből a Földre akarna jönni, ahol nem látják túl szívesen, (érthető okokból kifolyólag). Vagy csak mondjon annyit neki, hogy mindjárt jönnek Vítával, és várja meg őket Asgardban? Nem bírná ki, és a türelmetlenségével még nagyobb galibát okozna. Így is alig lehetett elérni, hogy ne egy magánzárkában töltse el az élete hátralevő (jópár) évét. Nem sokan gondolnak rá pozitívan. Különösen az utóbbi időben, mióta Vítáékon kívül Frigga is elment. A legjobb megoldás az, ha megvárja, amíg a kislány, mit beszél, már nem is kislány! Szóval nagylány jobban nem lesz, de közben egy szót sem szól az öccsének. Igen, ezt fogja tenni! Bár a tervbe nincs belekalkulálva, hogy Víta talán már fel sem ismeri... Az pedig végképp nem, hogy lehet, nem kíváncsi rá...

Bruce nem tudta, mit gondoljon. Nem sokszor esik meg az emberrel, hogy az isten barátja megjelenik a szobája elött egy ájult lánnyal a karjában, akiről kiderül, hogy Loki lánya. Ez a két szó hallatán a jövevény rögtön ellenszenves lett számára. Sosem bírta igazán az istenséget. Bár, ahogy tovább nézte a lányt kezdett megbékélni a helyzettel. Csak egy problémája volt: Miért mondta azt Thor, hogy Loki lánya? Jó el kell ismernie, a hajszíne pontosan ugyanolyan, mint az apjának, de a kibontott, egyenes hajában lévő egyetlen befont csík valaki másra emlékeztette. Egy régi ismerősére. De mégis kire? Nem tudta volna megmondani. Talán, ha kinyitná a szemét rájöhetne. De a legnagyobb kérdőjel mégsem ez volt. Az isteneknek valami spéci vérük van, nem? Csak, mert Vítának teljesen átlagos nullás vére volt...

Heimdall nem értette. Nem értette ezt az egész helyzetet. Előle nem bújhat el senki, csak az, aki már meghalt. Hell egy külön birodalom, odáig nem ér el a hatalma. Ezért hitte azt, hogy a leány eltávozott, amikor eltűnt a látóköréből. Bár egy kérdőjel így is akadt. Vítának és az édesanyjának a Valhallában kéne lennie, oda pedig ellát. Az istenek útjai kifürkészhetetlenek. Akkor, hogy az Odin szakállán lévő szöszbe lehetséges az, hogy most, húsz évvel később újra látja? Egy a biztos. Loki nem tudhat róla, amíg ő végére nem járt a dolognak.

Furcsa dolog, ha valaki isten. Hát, még ha az egoista fajtából. Ezt Loki is pontosan tudta. Sok furcsasága közül az egyik az volt, hogy különösképpen figyelt a nevére. Körülbelül, mint egy antenna. A mágiájának köszönhetően felfigyelt arra is, ha valaki csak gondolt rá. Így volt ez akkor is, amikor Heimdall tette. Felkeltette a kíváncsiságát: Hogy juthatott Heimdall eszébe? Letette a könyvet (amit eddig olvasott) maga mellé a kanapéra és szépen lassan felállt. Az őrök kezében megvillant a fegyver.
-Nyugalom! -mondta egy elképesztően széles mosoly kíséretében. - Csak szeretnék egyet sétálni. Velem tartanak? -kérdezte, majd sarkon fordult és komótos tempóban elindult a Bifröstkapu felé.

Steve feladta, hogy megértse pontosan mi történt. Különben sem volt kedve kiscsalád-nagycsaládot játszani az Asgardiakkal. De egy dolog azért volt, ami őt sem hagyta nyugodni. Hogy repült ki a lány eléjük? Ő biztosan teljesen szabályosan vezetett (törvénytisztelő amerikai mintapolgár módon). Talán felvette egy kamera az esetet. És ki az, aki a város összes elektronikai rendszeréhez egy csettintésnyi idő alatt hozzáfér? Anthony Edward Stark. De hol lehet? Csak úgy körülbelül három helyen. 1. A műhelyében. 2. Ott, ahol Pepper. 3. Ott, ahol az alkohol van. Esetleg ezek kombinációja. Így hát elindult a műhely felé.