Víta - Éld az életed

VII.

Lokit dühítette az egész. Úgy érezte, hogy elvették tőle a lányát. Vagy csak így akart érezni? Csak nem akarta bevallani magának, hogy a lánya a jelleme miatt ment el? Igen, nem akarta magát hibáztatni. A bátyja a mellkasára helyezte a Mjölnirt, így moccanni sem tudott.

A szobába Vízió lépett be, aki azonnal Wandához sietett. Pietro a lány hasára szorította a kezét, hogy elállítsa a vérzést. Bruce is azonnal kapcsolt, nyomó kötést tett rá. Loki nem értette, hogy a kék ruhás, hogy hogy nem alszik, mikor varázslatot bocsátott ki rá.

Víta gyorsan becsekkolt, és már száguldott is a gép felé (nem szó szerint). Új életet, kell kezdenie, megint. Új munka, új lakás. Ezt mind a semmiből. Törött karral. De már megszokta. Neki ez jutott. Mégis más volt most minden. Megtalálta Pietrót, Wandát, és Thort. Lehetett volna családja, ha a nyomában nem csak a veszély, és a halál járna.
Eközben rettegett. Félt, hogy Loki rá talált. Úgy érezte, hogy most, hogy tudja, hogy él, fel fogja használni. Vagy megöli. Esetleg mindkettő. Elakart tűnni.

A nornák hatalmuk tejében, úgy gondolták, hogy bármit megtehetnek. Hisz ők irányítanak mindent! Legalábbis így gondolták. Bár ez egyáltalán nem igaz. Ők a véletlenekért felelősek. Azért, hogy ki, hogy érez, mit csinál, mit gondol, azt nem irányíthatták. De ők ezt mind elfeledték. Elfeledték, hogy vannak náluk erősebbek. Egy ősi mítosz szerint, minden természetfeletti, minden, amit nem lehet megmagyarázni, a végtelen Kövektől ered, belőlük alakult ki. Na és a Sorsot meg lehet magyarázni? Nem.

Thor - miután mindent elrendeztek - megragadta Lokit, és kiráncigálta a Toronyból. Loki hevesen tiltakozott, majd hangot is adott neki:-Nem teheted ezt! Ő a lányom! – kiáltotta.-Előled menekül! – ordította vissza az arcába. Megint előjött benne a kétely. De hamar elnyomta. Nem, Vítáért az utolsó leheletéig küzdeni fog.-De szüksége van ránk! A nornák, hát nem emlékszel? – kérdezte. -Ránk? Ránk!? – magasodott Thor öccse fölé. – Gyűlöl téged. Az ikrek, segítettek neki elmenekülni előled! Majd, ha szükség lesz rád, szólok. Addig is, mész vissza a celládba. – végszóra felemelte e pörölyét, és a Bifröszt megnyílt. A pár perces út során, Loki nem próbálkozott semmivel, csak hagyta, hogy visszavigyék Asgardba. De, ami ott fogadta Thort. Azt hitte, hogy már nem lehet dühösebb az öccsére. Tévedett. Amint beértek a városba, a nép nekiesett Lokinak. Thor azt se tudta, hogy mit tegyen. Végül egy hatalmas dörgés rázta meg az eget.-Elég legyen! – kiáltotta. Erre mindenki elhallgatott. – Mit tett Loki? – kérdezte a néptől, az említettet maga elé lökve. -Megölte! Megölte a fiamat! – tört elő egy asszony. – Három másikkal együtt. – mondta a nő eltorzult, dühös arccal. -Mikor történt ez? – kérdezte a Király.-Mikor Midgárdra mentem. – válaszolt Loki. Bűntudata volt. Ha egy valami miatt lehetett, akkor az ez volt. A gyermeket elveszíteni a legfájdalmasabb dolog a világon. -Mit kíván a nép? – kérdezte újfent hangosan Thor.-Halált! Korbácsolást! Börtönbe vele! Kínszenvedést! – kiáltották a tömegből. Loki nem félt.Miért kéne félnie? Az ő élete már nem számít. Csak Vítáé. Csakis az Övé.
-Legyen az, amit a nép kíván! – kiáltotta Thor.

Skyler idegességében edzeni kezdett. Nem tudott nem rosszra gondolni. Azt mondták, hogy ő egy csali. De kihez? Lokihoz? Vagy ne adj' Isten Vítához? Csak a kislányát hagyják ki ebből. Bár már nem is kislány, hanem felnőtt nő. Biztos gyönyörű, és magabiztos. Talán már saját család is van. Lör egy pillanatra megállt, és elmosolyodott. Ő nem akar mást, csakhogy a kislánya biztonságban lehessen.
-Látom ma nagyon jó kedvedben vagy. – nevetett fel a fogva tartója. – Csak nem kezdesz megőrülni?