Víta - Éld az életed

XVI

Johnsont majd szétvetette az ideg. Az ostoba Bosszúállók megölték a követ, így már ő sem tudja teljesíteni a feladatát, amiért évek óta itt rostokol a földön. Pedig minden remekül ment. A lány édesanyja hosszú évek után, egyszer eljött az Asgardiak világából a földre és ő azonnal el is követett egy sikeres gyilkosságot ellene. Lepaktált a Jöttünökkel, hogy megszerezzék az akkor még teljesen átlagos lányt. Tökéletes terv volt. De most mindennek vége.

Loki, hogy ne kelljen elfogadnia, amit tett, a lánya visszahozására ácsolt terveket. Ezeket többször is próbálta jelezni a Bosszúállóknak, de hiába. Nem figyeltek rá. Így a csínytevés istene a kijutáson kezdett ügyködni, hogy ő maga rohanjon fel a Valhallába az egyetlen gyermekéért.

Pietro kezdett elfáradni, ami hipergyors mutáns létére való tekintettel hatalmas szó. Bár már két hét is eltelt Víta halála óta a csapat még mindig letargikus állapotban tengette napjait, egyedül elzárkózva a szobáikban. Ami jelen helyzetben nem volt túl szerencsés. Szemben álltak egy ismeretlen ellenséggel, fekete ruhás alakok riogatták az embereket az utcákon, de közben nem kezdtek vérontásba. Ki érti ezt? Natasha pedig eltűnt és azt se tudják életben van-e még. Lokit pedig még mindig nem sikerült a Shield gondjaira bízni, szóval továbbra is az alagsorban csövelt. És természetesen mindenki ezt az időpontot választotta a totális szétesésre. Pietro csak abban különbözött a csapat társaitól, hogy képtelen volt felfogni Víta halálát. A lány mindig is olyan volt számára, mint egy amazon a múltból, az ereje kifogyhatatlannak tűnt és sosem adta fel, amit csinált, vagy tört össze. Hihetetlen jelenség volt, ezért is volt felfoghatatlan Pietro számára az, hogy elment. Míg a többiek beleestek a gyász feneketlen mély gödrébe ő megragadt a tagadás szinten. Szóval rá hárult a Bosszúállók minden feladata.

Darcy Lewis kétségbeesetten kutatta Jane nyomát, de még mindig nem találta meg a barátnőjét. Pedig ha tudta volna, hogy Thor már régen biztonságba helyezte! De ez az apró információ nem jutott el hozzá, úgyhogy elhatározta, hogy meglátogatja azokat, akiknél kitette a lányt. Hátha ők többet tudnak. A tornyot pik pakk megtalálta, de a bejutás már egyel nehezebben ment, ugyanis az idegesítő, minimum hat kiló sminket viselő nő, aki az információs pultban ült nem akarta beengedni a lakószintekre, de Darcyt ő se téríthette el az elhatározásától. Megvárta, amíg elment egy gyors mosdószünetre, majd a WC ajtaját eltorlaszolva gondoskodott arról, hogy egy ideig ne is tudjon kijutni. És már bent is volt.

-Inkább mégse öljék meg őket. –szólalt meg Johnson olyan fagyos hangon, hogy a mellette loholó mindenes ereiben a vörösvértestek jégkockaalakot vettek fel.
-Tűnjenek el a szemem elől valamelyik kazamatába, hogy aztán ott rohadjanak meg. Szenvedni fognak. Szenvedniük kell. –jelentette ki, miközben fejben már a bosszúállók gyásztól sokkolt arcaik váltakoztak.

Pietro újabb támadásra felkészülve ücsörgött az irányítói szobában, hogy nyugodtan tudjon gondolkodni a következő lépésen.
Hirtelen kivágódott az ajtó és egy ideges barna csaj viharzott be a szobába. Eltökélten bámulta a szőke fiút, aki hirtelen azt sem tudta, hogy mit kéne csinálnia. Még nem látta a jövevényt a bosszúállók főhadiszállásán, szóval jogtalanul juthatott be. Akkor meg mi a fenét keres itt?
-Itt mindenki ilyen bamba? –szólalt meg hirtelen a lány:
-Csak azért kérdezem, mert az előző fickó nekem támadt egy tőrrel amikor hozzászóltam és valami síró csaj szedte le rólam. –Pietronak csak most tűnt fel, hogy a lány szürke pulcsijának ujján egy vérfolt terjed.
-Amúgy Janet keresem. Tudod, a villámos möjmöjös Thorral kavart. Meg azt a Víta nevű lány is, akit én dobtam el autóval a reptérre. Hol találom őket?

Víta utált dühös lenni. Olyankor mindig elvesztette a fejét és ennek álltalában a szerettei látták kárát. De hol vannak most a szerettei? Édesanyja valahol egy cellában rohad, az édesapja – már ha lehet még így nevezni - pedig elpusztította fél New Yorkot aztán megölte őt is. A nagyszülei fattyúnak nyilvánították és megtagadtak tőle minden segítséget. A nagybátyja és a fogadott családja pedig halottnak hiszi. Persze, hiszen az is. És soha nem lesz más.
Hangulata a környezetén is meglátszott. Az eddig rendezett szoba falait minimum tízcentis jég borította. A pusztítás jelei mindenhol látszódtak, a bútorokat ripityára törte a lány mérgében. Egyedül az ágy maradt meg, Víta most is azon fekve bámulta a plafont, mint egy hete folyamatosan. A szobában furcsamód mégsem volt sötét, hanem sejtelemes narancssárga fény vette körbe, ami egyenesen belőle áradt.