Víta - Éld az életed

X.

Destiny nem volt megelégedve a fejleményekkel teljes mértékben. Bár Loki visszakerült Asgardba, mégsem kapta meg azt, ami járt volna neki, csak bedugták egy cellába. Mindegy, ezen még lehet változtatni. Összetörve akarta látni az istenséget. Szenvedve. És már meg is volt hozzá a terve. Csak midgardi technikára és egy erős szövetségesre van szüksége. Szerencsére, mindkettővel rendelkezett.

Johnson ezegyszer örült, hogy egy hölgy is van a csapatában. Persze, nem a Liralerin - féle megbízhatatlanok, hanem akiket majdnem felemészt a saját dühük.
A férfi és a női harcmodor sokszor különböző. A férfiak, ha valakivel problémájuk van azt nyíltan kimondják, utána egymásnak mennek, és a fizikai pár bajból jön ki a nyertes. A nők inkább mentálisan zaklatják egymást, Destiny is bárkit ki tudna csinálni lelkileg. Johnson nagyon őrült, hogy ez a bárki Loki lesz.

Loki tudta, örültség lenne elszundítania a csőcselék közelében, ezért napok óta le sem hunyta a szemét. Így történt, hogy életének sok-sok évében először felmerült benne, talán mégsem teljesen komplett.
Valahogy tudta, a zsigereiben érezte, hogy tényleg a kedvesével áll szemben, még, ha fizikailag nincs is itt. Mert biztos, hogy nem lehetett a szomszédos cellában. Az aprócska, Sky-hez járó dolgok nem voltak rendben. Az illata, csodaszép szemében játszó tűz, és a mosolya. Valahogy nagyon távolinak, de még is valósnak érezte
-Hologram. -mondta a vele szemben logóval egy időben. Apró mosolyra húzta a száját, Sky pedig megeresztett egy igen széles vigyort. Loki látta, ahogy az arca fájdalmas grimasza torzul a mosolygást miatt, de valahogy most nem érdekelte. Átadta magát az örömmel és nem törődött a problémákkal.Sokáig egyikőjük sem szólalt meg, csak próbáltak betelni egymás látványával. Végül az istenség törte meg a csendet
.-Mostanában mintha elhanyagoltad volna magad. -jelentette ki csintalanul mosolyogva. Skyler színpadiasan a szívéhez emelte a kezet.-Hogy merészel ilyet mondani egy hölgynek? - kérdezte. Lokinak már a nyelve hegyen volt egy megjegyzés kedvese arcán levő vágásra, de inkább nem hozta fel a témát. Próbált csak a boldog dolgokra koncentrálni.
-Mi történt veled, hogyhogy életben vagy? -kérdezte Loki.
-Nem tudom, de szerintem az alattam mászkáló fegyveres őröknek is köze lehet hozzá. Várj, te most azért mászol fel ide, hogy megfenyegess a keséddel? -fordult arrébb a nő, és az isten megértette az utalásait. Nem alkalmas az idő ilyeneket ki tárgyalni.
-De úgy látom te sem vagy jobb helyen. Már megint mit követtél el?
-Vítáert tettem! -védekezett szinte azonnal, mire Skyler szeme felcsillant, és el is felejtette, hogy párja egy börtönben van.
-Jól  van? -kerdezte. Loki hirtelen nem tudta, mit is kene válaszolnia.  Lányát Lör halála után pár hónappal rabolták el az óriások. Most  zúdítson mindent az amúgy is fogságban levő kedvesere? Vagy hagyja meg  édes tudatlanságban? Úgy döntött, a könnyebb utat választja.
-Pont  olyan mint régen. Emlékszel, amikor ... -kezdte, és hamarosan együtt  nevetett Skylerrel Vita kínosabbnal kínosabb babakori tettein. Loki  biztosra vette, nem sokáig mehet ez így, Lör fogvatartói hamarosan  rájönnek, nem sikerült ezzel az akcióval érzelmileg össze törni a nőt,  és kikapcsolják a hologram vetítést. Ez pár pillanat múlva be is  következett, és Loki, bár kedvese eltűnt, mégsem érezte magát szörnyen.  Sőt, mintha valami melegség lett volna a szíve tájékán.

Amint Loki eltűnt Skyler örömittasan húzta fel magát a rúdhoz, amiről lógott lefelé.
Először nagyon gyengének érezte magát, és ez dühítette. Egy esetleges szökés során a felkészültség mellett az erőnlét számít a legtöbbet. Próbálta felfejleszteni magát, a bokáját körül fonó láncot használva, és megelégedve látta, hogy kezd visszatérni az ereje. A legnagyobb problémát a fejjel lefelé való lógás, és az ezzel járó fejfájdalom jelentette, de sikerült ezt is megoldania. Napjának legnagyobb részét a rúdon ücsörögve töltötte. Volt is nagy meglepetés, amikor először felhúzta magát odáig és kényelmesen elhelyezkedett. Úgy tűnik Johnson logikája szerint, amíg nincs nála fegyver és nem küldenek senkit a közelébe nem veszélyes, ráadásul a csarnok közepén mindenki könnyen ráláthat, és egy esetleges menekülés során ez hátrány lehet.
De visszatérve a találkozásra, Skyler úgy érezte, teljesen feltöltődött pozitív energiával. Újra érezte a reményt. Bár ez nem tartott sokáig. Egészen pontosan csak a lények „Meghozták a lányt!" - kiáltozásáig. Lör egy pillanatig nem kapott levegőt a gyomrában levő görcstől. Amikor meglátta a behozott alakot megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. Eme cselekedete miatt lett egy enyhe bűntudata. Nem szívesen lett volna a nő helyében, szerencsétlent rendesen elverték. Az új jövevény harcos teremtés volt, meg kell hagyni
Skyler legszívesebben popcornnal nézte volna újra, ahogy a másik vagy hat-hét katonát a földhöz vert, és csak három rászögezett, csőre töltött gépfegyverrel tudták megállítani. Nagy nehézségek árán őt is felcsörlőzték a plafonig Skyler mellé. A fekete hajú segített vörös társának megkapaszkodni a tartó rúdba. Amikor kipihegte magát, a kezét nyújtotta felé.
-Skyler Leodin vagyok, nagyon örvendek.
-Natasha Romanoff, szintúgy. Mondták már, mennyire hasonlítasz a lányodra? –Skyler észrevette Natasha szemében a gyanakvást, és érezte, valamit ki akar szedni belőle. Lörnek eszébe jutott, hogy viccelődéssel talán elérhet valamit.
-Az elmúlt pár évben nem sok emberrel kommunikáltam.
-És Loki? –kérdezte. Tehát erre megy ki a játék.
-Tudod, a legtöbb halott hallgat, mint a sír, szóval vele sem csevegtem. –Natasha dühösen rácsapott a rúdra. Skyler csodálkozva figyelte minden cselekedetét. Egyáltalán nem úgy viselkedett, mint akit az előbb vertek félholtra. Neki reggelente is minimum egy kávé kellett volna, hogy ennyire aktív legyen. Ölni tudott volna egy jó fekete, -hat cukorral készült, egy kevés tejjel nyakon öntött- bögre kávéért.  
-Nem értem. – motyogta a vörös, így Skyler abbahagyta a kávéról való fantáziálgatást és felé pillantott.
-Ha Lokit akarják zsarolni miért nem, tud rólad? – úgy döntött, inkább nem válaszol, csak hallgat. Pár perc elteltével Natasha összerezzent, mintha áramütés érte volna, és elkezdte az óráját nyomogatni, mint valami zakkant, ráadásul még beszélt is a ketyeréhez.
-Bruce, vétel, itt Nat, Bruce jelentkezz! – Lörnek pedig egy szörnyű gondolat futott át a fején.
-Bruce, mint Bruce Banner? – kérdezte félve. Natasha meglepetten nézett rá.
-Igen, de honnan ismered? – társának őszinteségét nézve úgy döntött, ő is az igazat mondja.
-Az öcsém.

Vita nagyot puffant. Feltápászkodott, hogy végig mérje a terepet. Semmi kétség, a Bifröszt kapuban áll, és Heimdallal szemez. Hirtelen megrohanták az emlékei, de olyan intenzitással, hogy azt hitte, nem kap levegőt. Heimdallra pillantott, aki mindentudó mosolyával biccentett.
-Először apáddal beszélj. - mondta. Víta megborzongott erre a megszólításra, de belátta, hogy a kapuőrnek igaza van, így elindult a palota fele.
Gyalog sokkal hosszabb volt az út, mintha Thor nyolclábú lován száguldottak volna, mint kiskorában, de a lánynak a gyaloglás se kottyant meg.  Lokihoz csak nehezen engedték be, hosszas viták árán érte el egyáltalán azt is, hogy három percre beszélgessen vele. Végül beléphetett a terembe.
Csodálkozva látta, mennyire más ez a hely, mint a midgardi fogdák. Sokkal fényűzőbbek voltak. Egyedül csak Loki tartózkodott bent. Amint meglátta Vitat, szólásra nyitotta a száját, ezért a lány jobbnak látta, ha megelőzi őt. Valami hihetetlenül fontos dolgot kellett kiadnia magából, és Lokinak is tudnia kellett a cselről.
-Nem te vagy az apám. -mondta, majd vett egy mely levegőt és folytatta.
-Nem te vagy az apám. Bruce a doktor az, és ezt hamarosan bizonyítani is fogjuk tudni. És akkor talán minden rendben lesz. - és a lányból ömleni kezdett a szó. Mindent elmondott, kezdve a fenyegetéssel, Natasha elrablásán keresztül Banner zseniális ötletéig. Hiszen, ha sikerül elhitetniük, hogy rossz emberrel zsarolnak, visszakaphatják Romanoffot. Víta persze azt is elmondta a papírokat csak hamisítják, közben pedig remélte, hogy nem hallatszik a csalódottság a hangjából.
Észre se vette, mikor álltak meg mellette a fegyveres őrök, hogy az idő letelte után ki kísérjék. Csak reménykedni tudott, hogy minden információt átadott, ugyanis az istenség merev arccal bámult maga elé, és meg se szólalt. Víta eldöntötte, nem fogja zavarni. Hosszú idő után boldognak akarta érezni magát. Első lépésként megállt Heimdall mellet, felkészülve egy kiadós beszélgetésre.

Loki ült lesokkolodva. "Nem vagyok a lányod. Banner, a doktor az"-  viszhangzott a fejeben. A lány karattyolására nem figyelt tovább, csak ez a két mondat foglalkoztatta. Úgy érezte mindenki becsapta, még kedvese is. Nem csak egyszerűen becsapta, hanem megcsalta, ráadásul, hogy ne legyen zűr, a zöld fickóval való porontylyukat az övének mondta. Boldogsága tovaszált, és így érezte, soha többe nem fog visszatérni.

Víta New York egyik külső részébe érkezett. Túl feltűnő lett volna, ha a torony közvetlen közelében jelenik meg egy varázs szivárványon, ezért kérte Heimdallt, hogy itt tegye ki. A lányt feltöltötte pozitív energiával, a kapuőrrel való találkozás. Még emlékezett, kiskorában mennyire imádta a galaxist nézni a Bifröszt kapu mellől. Közben szépen, lassan Heimdall is átadta tudásának egy kis részét Vítának, bár a lány ezt négyéves fejjel nem nagyon fogta fel. Boldog volt, hogy újra Asgardban járhatott, és Lokinak, vagyis apjának közelsége sem zaklatta fel annyira, sőt, kicsit sajnálta is, hogy lejárt az engedélyezett három perc. Bár a figyelmet nem kerülte el a háta mögött összesúgó tömeg, nem figyelt rájuk különösebben, megszokta, hogy őt, az árvaházból fura szemű lányt leszólják az emberek. Sajnos, nagyszülei Heimdall szerint valamelyik másik világot járták, de ettől még úgy érezte, semmi sem szegheti jó kedvet. Igaz, Natasha még fogságban volt, a doki kitalált egy zseniális tervet, amivel biztos kihozzák onnan. A lány bepattant egy taxiba - boldogan, hogy már ezt is megteheti, és nem kell a toronyig sétálnia - és bemondta a címet. Szinte észre se vette az idő múlását, annyira elmélázott, hogy csak egy szempillantásnak érezte az utat. Kiszállt a taxiból, és fizetett, a milliárdos Stark ugyanis adott neki egy -szerinte kis - aprót, csak találja meg Natashát. Vitát meglepte, hogy a híres Anthony Edward Stark ennyire aggódik egyesekért, hisz még az ellensége lányát is megtűrte a házban, ráadásul pénzbeli segítségeket adott mindenkinek, hogy finanszírozzák vele a Natasha - mentő útjaikat vagy kutatásainkat. Semmi kétség, ő is és Loki is rendesen félreismerhette a zsenit.
Merengéséből egy jéghideg szorítás a csuklóján zökkentette ki, amit pedig egy erőteljes rántás követett. Vita úgy érezte, a szíve mentén kiugrik a helyéről. James Buckhanan Barnes húzta be egy mellékutcába, hogy feltegye a kérdést, amitől rettegett.
-Miért vagy olyan ismerős?