Víta - Éld az életed

I.

Steve Rogers, Amerika nagy hőse teljes figyelemét az útra szentelte, a késői óra ellenére. Thor megint egy-két háztömbbel arrébb érkezett a földre a vártnál, így valakinek el kellett vinnie a Toronyba. Erre persze Steve volt a megfelelő jelölt, mivel-a csapattársaihoz képest-ő volt a legkevésbé fáradt, és kimerült. A mostani időszakban újabb támadások voltak, egyelőre még nem tudják miért, vagy egyáltalán kik tették, habár abban biztosak voltak, hogy nem a Földről származnak. Ez a helyzet Asgardban, az istenek otthonában is fellehető volt, bár az ottani támadás csak elterelés volt. Így Thor, az egyik Bosszúálló nem tudott a csapata segítségére igyekezni, ezáltal súlyosabb veszteségek is keletkeztek. Veszteség. Ez az egy szó volt az egyetlen dolog, ami Steve figyelmét megosztotta. Annyi mindent veszített, de kapott is vissza. Családra lelt. Barátokra. Visszakapta Buckyt. Csak egyet nem kaphatott, szerelmet. Peggy már a múlté, másfél évvel ez előtt halt meg. Ezt nem kapta vissza.
Egy közeli parkba kellett mennie, ott várta Thor. Steve az autót leparkolva, sietősen kezdte keresni barátját, mivel New Yorkról van szó, ahol a város sosem alszik. És mivel ő elég nagy hírnévnek örvendett, nem akart megállni fotókat, és aláírásokat osztogatni. A mai napig nem érti ezt. Ő katona, nem sztár, nem egy celeb, akikért a mai tinédzserek rajonganak. Ő gyilkolt, háborúzott, nem értette, hogy az emberek miért találják ezt annyira, rajongani valónak.
Thor kevésbé vélekedett így. Steve hamar megtalálta egy nagy tömeg középpontjában, ahol ezerrel kattantak a vakuk. Thor persze ezt nagyon élvezte, messziről hallatszódott önelégült nevetése, és beszéde. A Kapitánynak semmi kedve nem volt oda menni. Még a végén pirkadatig itt maradnak. Egy közeli padnak támaszkodva intett az istenségnek, aki szerencsére észrevette. Hosszas búcsúzkodás és sírás után szabadon távozott az embertömegből.
A ruházata nem földi volt. Kezében úgy lógót a Mjölnjír, mintha
semmi súlya nem lett volna. Piros köpenye meg-meglebbent az enyhe szélben, ahogy szőke hosszú haja is. Egész testét fém fedte-a harci öltözékében volt.
Széles mosollyal köszöntötte Steve-t, és mikor elé ért, erősen hátba is veregette. A kapitánynak-bár sosem vallotta volna be-kissé fájdalmas volt eme gesztus, de örült, hogy végre láthatta a barátját.
-Menjünk, mielőtt engem is észrevesznek. – biccentett Steve az oszladozó tömeg felé.
-Miért nem mentél oda? Biztos téged is megvillogtak volna. – értetlenkedett Thor.
-Ha oda megyek, reggelig nem szabadultunk volna. Így is kockázatos, hogy meglátnak, szóval menjünk. – mondta, majd elindult az autó irányába.
-Hogy van a csapat? – kérdezte az istenség.
-Fáradtan. Kemény csata volt a legutóbbi. Úgy tűnt keresnek valakit.
-Hihetetlen, hogy most először a Föld a fő célpont. Hisz ez még csak nem is birodalom! – Steve csak egy csúnya pillantással figyelmeztette Thort, hogy ez nem volt helyén való megszólalás. – Elnézésedet kérem. - szabadkozott. Eközben már a fehér lanborgínihez értek, amely természetesen Tonyé. Steve kinyitotta az ajtót barátjának, a múltkori esetből tanulva, mikor is az istenség félig letépte a nyílás zárót. Thor szó szerint bele zuttyant a járműbe. Mintha nem is lenne királyi, annyira, robosztus volt ez a tette. A Kapitány megkerülte az autót, és beszállt a volán mögé, jóval finomabban.
-Sikerült bármit kideríteni? – kérdezte Steve.
-Nem sok mindent. Úgy tűnik keresnek valamit, vagy valakit. Aminek nagy az ereje. Hasonló Vízióéhoz. – válaszolt.
-Egy újabb végtelen kő? – sóhajtott. Kezdett elege lenni ezekből a bonyolult dolgokból. Régen minden más volt. Egyszerű, átlátható. Tudták, hogy ki az ellenség, tudták, hogy mit akarnak. Most meg? Titkok, szervezetek, árulások.
-Nagyon is lehetséges. Tudomásom szerint nincs is erősebb a végtelen köveknél.
-Lehet, hogy a Földön van még végtelen kő, amiről nem is tudunk? – pillantott egy fél másodperce Steve Thorra.
-Az Éter, és a Teseracht Asgardban van. Az Elme Kő Víziónál, az Idő Köve pedig a Varázslónál. Az Erő Köve egy távoli bolygón van, a Xandar-on. Így csak a Lélek Köve maradt. De azt állítólag még senki sem látta. Azt mondják, az nem is lehet kő, mert annak személyisége van. – magyarázta az istenség.
-Ha nem kő, akkor mi? Egy személy? Vagy lélek? – gondolkodott Steve. Ennél furcsábbat még életében nem hallott.
-Mint mondottam, senki nem látta még.