Seven | h.s | magyar fordítás

I

A szürke égből lágyan hulló hó lassan ért le a dombokig, magukkal békét hoztak Magdalena szívébe. A szobájában lévő hatalmas ablakon keresztül nézelődött, közben hallgatta a tűz ropogását és az udvarhölgyei csendes beszélgetését. Egy körben ültek, mind szórakozottan szúrták át tűiket a félig kész, hímzett párnáikon, miközben az udvarról pletykálkodtak. Magdalena azonban elkalandozott a kinti világban.

Megvetette az udvar egyhangúságát, és a bizonytalan dolgokat, amiktől nem jutott ideje produktív munkát végezni. Egy nő élete az udvarban a gyermeknevelésről és a férj kényeztetéséről szólt. De ő teljes életet akart élni, fontos dolgokat szeretett volna csinálni a varrómunkák és a tánc helyett. De a kinti télies idő megnyugtatta őt. A hó az édesanyjára emlékeztette és azokra az időkre, amikor gyermekkorában közösen játszottak a kertben. Szívesen kiszökött volna a kertbe, hogy játszhasson a hópelyhekkel és érezhesse a téli, csípős levegőt a bőrén, de az ő korában lévő hercegnők ezt nem engedhették meg maguknak.

"Mit gondol, királyi fenség?"

"Hm?" mondta Magdalena levéve szemeit az ablakról. Minden udvarhölgye őt nézte és várt a válaszára, de ő nem tudta mi volt a kérdés. "Elnézést, máshol járt a fejem. Mit kérdeztél?"

"A máshol azt jelenti, hogy a hercegről álmodozott?" kérdezte Victoria, piros ajkait mosolyra húzta és gyermekiesen kuncogott. A fiatal hölgy négy évvel volt fiatalabb Magdalena-nál, épp most vette át Lady Isabel helyét, akinek a házassága miatt fel kellett adnia pozícióját. Annak ellenére, hogy fiatal volt, szándékosan cselekedett. Minden kérdése mögött hátsó szándék lapult, és mindent jelentett édesapjának, Lord Camerosnak. Magdalena nem tudott sokat a politikáról, mert testvére nem hagyta jóvá a részvételét, de tudta, hogy Cameros nem volt megbízható, ezáltal a lánya sem.

Szóval Magdalena eljátszotta a piruló menyasszonynak készülő lányt, és elkapta tekintetét az udvarhölgyeiről a rózsára, amit ezidáig varrt. 

"Helyes?" kérdezte Clara, ártatlan szemei izgatottan csillogtak.

"Még nem láttam a portréját." mondta Magdalena. Visszanézett a hölgyekre, akiknek nevelésük része volt, hogy a barátai legyenek, mégsem ismerte őket igazán, kivéve Bethet. Szőke hajú barátnője emelgette szemöldökeit, amitől Magdalena elmosolyodott. "Hamarosan mind látni fogjuk."

"Mikor esedékes az érkezése?" kérdezte Victoria.

Magdalena bosszúsan nézett Victoria felé, aki nem ijedt meg a hercegnő intenzív tekintetétől. Nagyon érdeklődő volt a herceggel kapcsolatban, ezt Magdalena-nak észben kellett tartania.

"A Szenteste előtti napon." válaszolta. Mielőtt Victoria újabb kérdést tehetett volna fel, a hercegnő felállt, ezért udvarhölgyeinek utánoznia kellett őt. "Késő van. Visszavonulnék. Mind szabadok vagytok estére, kivéve téged, Beth."

"Nem kíván egy segítőt maga mellé ma este?" kérdezte Victoria.

"Nem, köszönöm. Beth elegendő." mondta Magdalena.

Victoria Clarara pillantott, de ő elfordult előle. Clara gyűlölte a folytonos kérdéseket és hibákat, amiket Victoria csinált. Nem volt alkalmas udvarhölgynek, Clara érezte, hogy a testvére jobban megérdemelte volna a pozíciót. Mindazonáltal, mind pukedlivel köszöntek el a hercegnőtől és elhagyták a szobát.

Beth a szoba másik felébe ment, hogy előkészítsen vizet a hercegnőnek, amiben megmoshatja a kezeit. Közben Magdalena leült és elkezdte levenni ékszereit.

"Borzasztóan csendes vagy ma este." mondta Beth, a válla felett hátrapillantva barátjára.

Magdalena felsóhajtott, közben a tükörbe nézte saját magát. Összeszorította ajkait, nem tudta megbízzon-e Bethben. Gyermekkoruk óta barátok voltak és már többször megosztotta vele titkait, de Magdalena gondja most túl mély volt.