Seven | h.s | magyar fordítás

IX

Az összes jelenlévő éljenzésbe kezdett. Felipe felállt, mire mindenki más is hozzá hasonlóan tett, de a király intett kezével. "Foglaljatok helyet, barátaim." mondta. "Köszönöm szépen ezt a remek előadást, hölgyek és urak. Kérlek lépj előre, Magdalena."

Magdalena engedelmeskedett fivére utasításának, és egy kis lépést tett előre a többiektől. Összeszorította állkapcsát, szemeivel a padlót nézte, nem mert felnézni az állítólagos hercegre.

Felipe megköszörülte a torkát, hogy felkeltse a herceg figyelmét, aki épp egy pulykacombot tömött a szájába. A herceg meglepődve ingujjába törölte száját. "Uram, a húgom, Magdalena Alejandra, Spanyolország hercegnője."

Hallotta, ahogy nehéz léptekkel megkerülte az asztalt és mikor elé sétált, méretes felsőtestétől nem látta a lábait. Nagyot nyelt, mielőtt szemeit felvezette arcára, puffadt arcát szakállával próbálta elrejteni. Meghajolt, s imádkozott, hogy nem kéri majd a kezét, de mikor sajátját felé nyújtotta, nem mondhatott nemet. Hezitálva zsíros kezébe helyezte sajátját, amire egy csókot hintett nedves ajkaival. Magdalena próbálta elrejteni fintorát, ahogy a kezén maradt nyálra és ételmorzsára pillantott. 

"Megtiszteltetés megismerni önt, felség." mondta.

Magdalena elhúzta tőle kezét és összekulcsolta ujjait maga előtt. "Kölcsönös, uram." felelte.

"Levenné a maszkját, hogy láthassam az arcát?"

Magdalena egyik kezével megtartotta a maszkot, a másikkal feje mögé nyúlt és kikötötte a szalagot. 

"Így sokkal jobb. Az arca egészen angyali, hercegnő."

"Köszönöm, uram." válaszolt.

"Csatlakozik hozzám?" gesztikulált az asztal felé.

Magdalena nagyot nyelve nézett fel testvérére, aki bosszúsan nézett vissza rá, várva hogy helyesen döntsön. Visszavezette tekintetét a hercegre és haloványan elmosolyodott. "Szívesen."

_ _ _

"Harry?" suttogta Magdalena az esti levegőben. Maga elé emelte a lámpását, hogy jobban láthassa a kertek bejáratát, de az üres volt. Sóhajtva összehúzta köpenyét didergő testén. Tudta, hogy az eltűnése nem marad sokáig titokban az udvarhölgyei előtt, félt hogy Harry nem érkezik meg időben. Hirtelen meghallotta a hó ropogását a távolban. Szemeit forgatva emelte a hang irányába lámpását. "Ki van ott?" nem kapott választ. "Harry?"

"Magdalena."

A hercegnő felsóhajtott. "Beth. Mit csinálsz te itt? Vissza kellene menned."

Beth közelebb állt a lámpa fényéhez és megrázta a fejét. "Nem biztonságos idekint, Magdalena."

"Mi? Jól vagyok. Figyelj, menned kellene. Nem maradok sokáig, hamarosan megérkezik."

"Nem, figyelj rám." mondta, hangja szinte suttogás volt. "Valami borzalmas történt. Nem kellene egyedül lenned."

"Miről beszélsz?"

Beth körbenézett, majd közelebb hajolt Magdalenahoz. "Victoria az. Ő..."

"Elena?"

Beth megfordult, teste kővé dermedt, mikor meglátta őt. Arcának részleteit eltakarta a sötétség, de így is látszott mennyire helyes. Nem volt meglepő, hogy a hercegnő belé szeretett. Beth újra a hercegnő felé fordult. 

"Menj." mondta. "Kérlek, Beth."

Nem mondhatott ellent a hercegnő parancsainak, így meghajolt. "Igenis, felség." mondta. Távozás közben a férfit figyelte, aki viszont nem nézett vissza rá.