Seven | h.s | magyar fordítás

X

Fehér pelyhek hullottak az égből, amik a föld felett egy hóréteget képeztek. Olyan gyorsan és nagy pelyhekben esett, hogy Bethnek össze kellett szűkítenie szemeit, hogy átláthasson a fehér rengetegen. Ha ez nem homályosította volna eléggé látását, a hideg hőmérséklet égette szemét, amitől könnyezni kezdett. Mindent homály fedett, de ez nem állította meg, tovább haladt szélsebesen a lovával.

Végre megérkezett a városba, a kantárt visszahúzta, a ló ügetésbe váltott át. Sosem látta még a várost éjjel, csak ünnepekkor, amikor a hercegnő mellett volt a helye. Elraktározott mindent a fejében, amit látott a sötétség ellenére; a házakat és az üzleteket, amik a macskaköves út mellett sorakoztak, a lenge öltözetű nőket, akik a sötétségben várakoztak, a koldusok a házak falához nyomva magukat keresték a melegséget. Beth a fejére húzta csuklyáját, hogy elrejtse arcát a kíváncsi tekintetek elől. A homokút végén ott állt a fogadó.

Mikor az épület elé ért, leszállt a lováról és kikötötte a többi ló közé, amik a fogadóban tartózkodó embereké voltak. Megsimogatta lovát, mielőtt az ajtó elé állt és bekopogott. Egy perc csend után egy idősödő hölgy nyitott ajtót, ősz haja tökéletesen keretezte arcát. 

"Tele vagyunk." mondta unottan.

Beth arca eltorzult, a hölgy személyisége egyáltalán nem volt olyan barátságos, mint a kinézete. "Egy férfit keresek aki itt él, a neve Andrew Willoughby." magyarázta. A nő továbbra sem tűnt meggyőzöttnek. Megforgatta szemeit és tovább méregette Beth-et. "Kérem, nagyon fontos lenne."

"Rendben van." sóhajtott fel és félrelépve szélesebbre tárta az ajtót, hogy Beth bemehessen. "Señor Willoughby, jól értettem?" 

"Igen." mondta és becsukta maga mögött az ajtót. "Köszönöm, señora." levette csuklyáját és összedörzsölte kezeit a felmelegedés reményében. Régimódi volt, de elegáns, egyáltalán nem olyan, mint a palota vagy az otthona Angliában, de remek hely volt, sokkal vonzóbb, mint a kinti hideg. Egy reccsenés ösztönözte Beth-et arra, hogy megforduljon, az idős asszony a lépcsőn haladt felfelé. Beth a lépcsőhöz sietett és igyekezett utolérni a nőt.

A nő megállt és válla felett hátranézett Beth-re. "Lehozom őt."

"A beszélgetés bizalmas lenne. A szobájában szeretnék találkozni vele." válaszolt Beth.

Az asszony nagyot sóhajtott és tovább haladt a lépcsőn. Mikor felértek, a folyosó végére mutatott. "Az utolsó szoba a bal oldalon." 

"Köszönöm." mondta Beth.

Elindult a folyosón, idegességében tovább dörzsölte kezeit. Mikor odaért Andrew ajtajához, mély levegőt vett és óvatosan bekopogott. Matatást hallott az ajtó másik végéről, ami hirtelen abba is maradt. Közelebb hajolt, hogy jobban hallhassa mi folyik odabent, de az ajtó kinyílt. Felnézett Andrew-ra, aki összezavarodott arccal állt az ajtóban.

"Elizabeth?" kérdezte. Kezével nyakát masszírozta, kényelmetlenül érezte magát a helyzetben. "Mit keresel itt?"

"Andrew, valami borzalmas dolog történt."

_ _ _ 

Felipe az asztalánál ülve, kezeivel támasztva fejét figyelte az előtte lévő három ruhadarabot. Büszkeség, mohóság, lustaság. Gondolkodott, vajon melyik bűn fog következni.

A fogadó szobájának ajtaja kinyílt, felfedve Lady Camerost, ökölbe szorított kezekkel és könnyek áztatta arccal. Belépett a szobába, egy őr pedig követte.

"Felség, próbáltam..."

"Hagyj magunkra." mondta Felipe az őrnek.

Az őr meghajolt és becsukta az ajtót, magára hagyva a királyt az özveggyel. Felipe az anyagdarabokat elrejtette asztalfiókjába, hogy Lady Cameros ne láthassa őket. "Sajnálom, hogy nem fejeztem ki részvétemet hamarabb önnek, Lady Cameros. De örülök, hogy eljött hozzám a körülmények ellenére."

"Meg fogja találni ki tette ezt, ugye felség?" kérdezte Lady Cameros, hangja bizonytalan volt. 

"Természetesen. De hölgyem, ezekben az időkben inkább otthon kellene maradnia, főleg, hogy a férje és a leánya volt az áldozat. Nem akarom, hogy magával is történjen bármi. Szóval, elintéztem magának, hogy biztonságban hazautazhasson."

"De..."

"Bárcsak több időm lenne megbeszélni ezt, de muszáj folytatnom a munkámat." Felipe az ajtóhoz lépett és kitárta azt. "Megtalálom ki tette ezt, hölgyem. A szavamat adom."

_ _ _

Magdalena újra és újra végigsimított szoknyáján, míg Harry visszagombolta nadrágját. A kontya szétcsúszott, leengedve hosszú haját végigfuttatta rajta ujjait és visszahúzta rá köpenyének csuklyáját. 

Harry önelégülten mosolyogva figyelte, ahogy orcái kipirultak. "Olyan volt, amilyennek elképzelted?" kérdezte.

Magdalena a haja igazgatása közben megrázta a fejét. "Jobb." mosolyodott el.

Közelebb lépett hozzá és magához húzta Magdalena testét, majd nyomott egy csókot homlokára és a füléhez hajolt. "Holnap is lesz egy előadás. Vezesd körbe a herceget a színpadon az előadás előtt, a többit pedig bízd rám." 

Magdalena elhúzódott Harrytől. "Harry, biztos vagy benne?"

"Ez Isten akarata."

_ _ _

"A király elrendelte a nyomozást?" kérdezte Andrew.

Beth Andrew mellett ült az ágya végén. A szoba kicsi volt, egyetlen hatalmas ablak volt az ággyal szemben, amely arra az útra nézett amelyen keresztül Beth is érkezett. Beth szerint ez a szoba hasonlított Andrew kunyhóbéli szobájára, amely Beth szüleinek birtokának szélén állt Angliában. Talán a felesége otthonosabbá tette néhány virággal és függönyökkel. Beth megszabadulva gondolataitól bólintott Andrew kérdésére. "Azt hiszem." mondta. "Azt mondta ma este zárjam be az ajtómat." felnézett Andrewra. "Félek, Andrew. A palota nem biztonságos, de a király mégis Magdalena eljegyzése miatt aggódik a linaresi herceggel."

Andrew szomorúan nézett rá; fájó volt így látni Bethet. Kezét az övére tette és enyhén megszorította. Beth elmosolyodott szándékán, ami miatt Andrew azonnal elvette a kezét és felállt. "Késő van, Lady Elizabeth." Beth szája tátva maradt. "Menned kellene."

"Már majdnem éjfél van, nem mehetek ilyenkor haza egyedül." Andrew kinyitotta az ajtót és kifelé mutatott rajta. Beth becsukta a száját, állkapcsát összeszorította. Felvette köpenyét az ágy széléről és mielőtt kiment volna az ajtón, mélyen Andrew szemébe nézett. "Remélem megéri ez neked."

"Mit reméltél azzal, hogy idejöttél Elizabeth?" kérdezte.

"Vigaszt egy régi baráttól." elindult, hogy távozzon, de ismét megfordult. "Ma este akár meg is halhatok a palotában. Senki sincs biztonságban, még maga a király sem."

Andrew tekintete ellágyult. "Az itteni szobák nem túl drágák, kifizethetem neked ma estére." 

"Nem szükséges, nincs szabad szoba." szűrte ki fogai között. "Jó éjszakát, Andrew."