Seven | h.s | magyar fordítás

VII

Mikor Magdalena felébredt három udvarhölgye unszolására, kissé meglepődött. Tűnődött, hogy vajon megérkezett-e már a herceg. A szíve remegett a gondolattól, hogy felültetve hagyja Harryt odakint. Felült ágyában, tekintete Bethre esett, aki a ruhái között válogatott.

"Hogyan szeretné ma viselni a haját, hercegnő?" kérdezte Clara. Kipróbálhatnánk néhány stílust a francia nagykövet feleségétől." 

"Szeretne egy kis rúzst az ajkaira és az arcára? Kevés is nagy változást ad és alig észrevehető." mondta Victoria.

Beth felnézett Magdalenara, arcán elidőzve tudta, mit kell tennie. "Hölgyek, ne halmozzák el a kérdéseikkel, csak most ébredt fel." mondta. "Victoria, miért nem mész el a hercegnő reggeliéjért? Ma szüksége van az erejére."

Victoria nyelvére harapva fojtotta vissza szitkozódását, majd miután meghajolt elhagyta a szobát. Az ezt következő időben a hercegnő egyik legszebb köntösében várakozott, míg az udvarhölgyek egy tekervényes kontyot készítettek a tarkójához.

"Köszönöm Clara, nagyon szép." nézte tükörképét a tükörben Magdalena. "Nem bánnád, ha egy percre egyedül hagynál Bethtel?"

"Ez csak természetes, felség." mondta Clara.

Mikor az ajtó becsukódott mögötte, Magdalena Beth-hez fordult, aki mellette térdelt. "Beth, te vagy a legkedvesebb barátom, bízom benned. Tudsz titkot tartani?"

"Érted bármit." felelte Beth.

Magdalena megszorította barátnője kezeit. "Mostanában sokszor találkozom egy férfival, a bátyám egyik vendége Angliából, és megegyeztünk, hogy minden reggel találkozunk a kertekben. Szeretnék találkozni vele, de félek, hogy a herceg érkezése miatt mindenki szemmel akar tartani. "Csak egy órára mennék el, de utána..."

"Arra kérsz, hogy hazudjak a királynak?" értetlenkedett Beth.

"Kérlek, Beth."

"Ki ő? Magdalena miért találkozol vele? Nem értem."

"Csak a keresztnevét tudom. Nem tudom elmagyarázni, van benne valami, ami magához vonz. Amikor a közelében vagyok, úgy érzem a szívem kiugrik a helyéről. Ha rá gondolok, azonnal elmosolyodom. És Beth, tegnap megcsókolt! Úgy éreztem magam, mint egy madár, aki a magasban repül."

"Oh, Magdalena." sóhajtott Beth a fejét rázva. "Tudja, hogy jegyes vagy?"

Varázslatos mosolya lefagyott arcáról, mikor megütötte a valóság. "Nem. Ezt kellene közölnöm vele ma. Szóval segítesz? Megőrzöd a titkomat?"

Beth egy pillanatra elkalandozott, eszébe jutottak a késő esti találkozásai Andrew-val, a titkos csókjaik a sötétség leple alatt, az ígérete, hogy egy nap közös életük lesz. Beth reménykedett a szerelmük kibontakozásában, de ez szertefoszlott nővére miatt. Még mindig dühös volt rá, aki évekkel ezelőtt elárulta őt, mégha azóta csak jó is történt vele Spanyolországban.

"Beth?"

Felnézett Magdalenara, szíve ellágyult. "Igen, természetesen." mondta.

Magdalena elmosolyodott. Szorosan magához ölelte barátnőjét. "Köszönöm, kedves barátom."

Mikor Magdalena elhúzódott, Beth még mindig szorította kezeit. "Ne tégy semmi olyat, amit később megbánnál."

_ _ _ 

A felkelő nap sugarainak erős fénye visszaverődött a földre fagyott jégtáblákról, amik elhomályosították Magdalena látását. Óvatos léptekkel érkezett meg a kertek kapujába, nehogy elcsússzon. Nem tudta, hogyan mondja el Harrynek, hogy jegyben jár, vagy hogy egyáltalán elmondja e neki, de a gondolkodásra szánt ideje egyre csak fogyott, ahogy közeledett a kertekhez.

Harry lépéseit hallva megfordult és egy önelégült mosollyal figyelte. "Milyen titkokat fedsz fel ma előttem, hercegnő?"

Magdalena egy félénk mosollyal próbálta viszonozni gesztusát, hogy fentartsa a titokzatosság és csábítás hatását, de nem volt értelme. Túlságosan aggódott a herceggel való találkozása miatt, pedig tudta, hogy ha édesanyja még élne, nem kényszerítené bele egy ilyen házasságba.

"Hercegnő?"

Felnézett. "Sétálhatnánk a kertben?" Harry bólintott és felé tartotta karját, hogy belé karolhasson.

"Valami zavar téged." mondta, miközben elhaladtak a sövények mellett.

"Sok minden jár a fejemben."

"De most rajtam a sor, hogy jobban megismerjelek téged." mondta. "Problémád van az egyik udvarhölgyeddel és az apjával. Ők tettek valamit?"

"Nem, nem." rázta a fejét Magdalena. "Most az egyszer nem tettek semmit."

"Akkor a fivéred?"

Magdalena hirtelen megállt, hogy ránézhessen. "Kényszerít rá, hogy férjhez menjek egy férfihez, egy nagyon gazdag férfihez, aki támogatja a politikai nézeteit, és nem mondhatok nemet."

Harry végigfuttatta nyelvét alsó ajkain, közben elgondolkodott. "Értem." felelte.

"Nem akarok feleségül menni hozzá, még sohasem találkoztam vele!" magyarázta Magdalena elfordulva Harrytől. Érezte, ahogy könnyei végigfolynak arcán. "Ha Victoria a büszkeség, az apja pedig a mohóság, akkor én biztosan az irigység vagyok, mert semmi másra nem vágyom, csak egy olyan pozícióra, ahol én döntöm el, kivel házasodom össze." sóhajtott fel, majd miután letörölte a könnyeit visszafordult Harryhez. "Bocsásson meg. Túl sokat fecsegtem, de úgy éreztem el kell mondanom, mert..." Magdalena elakadt.

"Miért?" kérdezte Harry közelebb lépve hozzá. A kettejük közt lévő távolság igen csekély volt. Magdalena érezte lehelletét a bőrén; a hideg téli levegő ellenére is forró volt. "Mert élvezte a csókunkat? Többre vágyik?"

Magdalena elhúzódott. "Ne fogja a pártomat, uram."

"Nem teszem." válaszolt védekezően. "Csak azért kérdezem, mert hasonlóan érzek." nyúlt Magdalena kezeiért. Elmosolyodott szavain, közben Harry az övéhez nyomta homlokát. "Akarom önt; az elméjét, testét és lelkét. Felébresztett bennem valamit, ami már rég nyugovóra tért, Elena." 

"De nem lehetek a magáé." nézett fel rá szomorúan. "Egy olyan férfihez kell hozzámennem, akit sosem ismertem."

"Erre azt hiszem van megoldás."

"Mire gondol? Nem tehet senki semmit, ha csak nem arra gondol, hogy utáltassam meg magam a herceggel, de azt nem tehetem. A bátyám a fejemet venné."

"Mikor érkezik a herceg?"

"Ma. Lesz egy bál a tiszteletére, de biztos vagyok benne, hogy nekem még ez előtt kell találkoznom vele."

"Ne aggódj." mondta Harry, majd csókot hintett Magdalena kezeire. "Valamilyen megoldást ki fogok találni, és ha kitaláltam, üzenni fogok neked. Rendben?"

"Mennem kell, de ma este a bálon találkozunk, ugye?"

"Ha láthatlak, akkor mindenképp."

_ _ _

"Felség."

Felipe felnézett papírjai közül, egy orvos állt előtte, kezeit a háta mögött kulcsolta össze. "Doktor, mi a baj?"

"Sofia szeretője testét készítettem elő a temetésére, és... és találtam valami igencsak furcsát."

Felipe felpattant. "Mutassa."

Az orvos maga elé emelte eddig háta mögött rejtegetett kezeit. Egy ruhadarab volt benne, amit széthajtott és a király felé tartotta. Vörös cérnával a 'lustaság' szó volt ráírva.

"Lustaság?" ismételte Felipe, az angolja nem volt túl jó.

"Pereza." fordította spanyolra az orvos. "A hét halálos bűn egyike. Uram, úgy hiszem egy gyilkos rejtőzik a palotában."