Seven | h.s | magyar fordítás

III

Magdalena elhaladt egy sápadt, kék szemű férfi mellett, aki a szolgálók ajtaján keresztül hagyta el a palotát. Nem ismerte fel, azt hitte egy vendégük szolgálója. Tovább haladt a szobája felé, remélte hogy észrevétlen maradhat. Emellett egyik szolgáló sem merte volna megkérdőjelezni tetteit.

Végigsietett a folyosókon, amik most már zsúfoltabbak voltak, mint korábban. Mikor a nyilvános folyosóra ért, fejéről levette csuklyáját. Már majdnem megérkezett, mikor valaki felismerte sötétbarna, göndör fürtjeit.

"Ő királyi fensége?"

Megállt, a hangot azonnal felismerte. "Lord Cameros."

"Buenos días. (Jó reggelt.)" mondta homlokát ráncolva. A középkorú férfi elmosolyodott, amitől a hercegnőben nyugtalanság ébredt. "Hova tart ilyen korán?"

"Csupán friss levegőre vágytam." válaszolta. "Az év ezen időszakában úgy érzem, különösen szükségem van rá. Nem tudtam a palotába való érkezéséről. Mennyi ideig marad?"

"A feleségemmel késő este érkeztünk meg tegnap. A teljes karácsonyt itt szeretnénk tölteni a lányunkkal, Victoriaval. Hogyan boldogul a lányom az új kötelességeivel? Remélem jól."

"A korához képest igen." válaszolta hűvösen.

"Hogy érti?" kérdezte Cameros.

"Victoria fiatal és nincs annyi tapasztalata, mint a többi udvarhölgyemnek. Igazság szerint, ha nem a bátyámon múlt volna, a pozíciót Lady Clara testvére töltötte volna be, aki a legjobb udvarhölgyek által lett tanítva."

"Hercegnő, alkalmatlannak és neveletlennek tartja a lányomat??"

"A többiekhez képest, igen. De nem kell aggódnia, lord. A lányáé a pozíció, és ha óvatos, meg is tarthatja." mosolyodott el hamisan Magdalena. "Buen día. (Szép napot.)" fordult meg és tovább haladt a folyosón a szobája felé. Lépései közben elborították gondolatai, Lord Cameros épp most vált az ellenségévé.

_ _ _

Felipe egy csókot hintett Sofia nyakára, aki ölében ült és karjaival körbeölelte nyakát. A szobájában voltak az asztal mögött, ami iratokkal és üres boros serlegekkel volt tele.

"Őfelsége." szólt Sofia, sötét szemeivel ránézett. "Muszáj menned? Elküldhetnéd a többieket és az ágyban tölthetnénk a napot."

Felipe megcirógatta a lány combját, közben felsóhajtott. "Én egy király vagyok, galambom. Nem tölthetek egy egész napot az ágyban, széttárt lábakkal, mint te. Most mehetsz." mondta, letaszítva a lányt öléből.

"A szobámban leszek, ha szüksége van a napi kényeztetésére, uram." ha bárki más lett volna, meg kellett volna hajolnia, de Sofia nem egy egyszerű nő volt. Azóta a király szeretője, mióta az még csak egy tizenhat éves herceg volt. Ahelyett, hogy édesanyja nyomdokait követte volna és nevelőnő vált volna belőle, inkább élt a királynak nyújtható lehetőséggel, ami sokkal kényelmesebb volt számára. 

Felipe visszagombolta félig kigombolt ingét és elhagyta a szobáját. Magabiztosan haladt végig a folyosókon, amíg meg nem érkezett a kívánt helyre.

"Cameros." mondta Felipe nyájasan, miután belépett a szobába.

A férfi azonnal talpra állt és meghajolt. "Őfelsége." mondta kissé meglepve. Nem várt látogatókat, főleg nem Spanyolország királyát. "Jó reggelt."

"Látom berendezkedett." mondta Felipe körbenézve a szobában. "Nem értesítettél az érkezésedről. Többet vártam egy olyan baráttól, mint te. Ehelyett a szeretőmtől, Sofiatól kellett megtudnom." a király egyáltalán nem tekintett rá barátként, de erről neki nem volt szükséges tudnia.