Seven | h.s | magyar fordítás

V

Az asztalon lévő tintatartóval és pergamenttel szemezve, Beth egy madártollal a kezében harapdálta alsó ajkait, keresve a megfelelő szavakat, melyek kifejezik érzéseit. Sok gondolat megfordult a fejében, de azt akarta, hogy a levél tökéletes legyen. Az ajtó nyikorogni kezdett, s követte két hölgy lépéseinek zaja, amik felébresztették Beth-et a gondolataiból. Válla felett hátratekintve hamisan elmosolyodott, előre tudva, hogy udvarhölgy társai érkeztek meg.

Clara bosszankodva figyelte, ahogy Victoria is a könyvtárba lépve a könyvek között kezdett bámészkodni. Beth kuncogni kezdett Clara frusztrációján, amit a büszkeséggel telt fiatal nő váltott ki. Clara elővette a nyelvi könyvek közé rejtett verseskötetét, amelyet már régóta olvasott és leült az egyik ablak melletti székbe, éppen Beth mellé.

Victoria is végre talált egy könyvet, amivel elütheti az időt, s leült a tűz mellé. Ezt csend követte, Beth már kezdte azt hinni nyugalomban megírhatja a levelet Andrewnak, de ez nem tartott sokáig. Victoria mélyen felsóhajtott és a lapok helyett Beth tarkóját kezdte bámulni.

Clara felpillantva észrevette Victoria furcsa viselkedését. "Van oka annak, hogy ennyire elragadtatja Beth feje, Lady Victoria?" kérdezte keserűen.

Victoria Clara-ra kapta szemeit. "Van oka, hogy kételkedik a tetteimben?"

"Nos, mióta maga is kételkedik mindenki máséban." vágott vissza Clara.

Beth Victoria felé fordult. "Mit szeretnél mondani nekem?"

Victoria végigfuttatta nyelvét alsó ajkán, majd kihúzta magát. "Biztosan tudsz valamit a rejtélyes férfiról, aki megjelent a hercegnő körül."

"Sajnos nem tudom mire gondolsz." válaszolta hűvösen Beth.

"Rejtélyes úriember? William Shakespeare-t olvastál?" kacagott fel Clara.

"Nem mernék olyasféle fikciókat olvasni. Apám megveti a munkáit." felelte Victoria.

"És te mindig azt teszed, amit apád parancsol." motyogta Beth.

Beth ugyan halkan beszélt, Victoria tisztán hallotta. Felkelt helyéről, hangos csattanással becsukta a könyvet és Beth-hez lépett, szemeit forgatva nézett le rá. "Rejtegetsz valamit Lady Beth, de rá fogok jönni. Ne aggódj."

"Azért vagy itt hogy a hercegnőt szolgáld mindenféle ellentmondás nélkül." válaszolt nyugodtan Beth. "Ne feledd, hogy könnyen megszabadulhatnak tőled és pótolhatnak valaki mással."

_ _ _

Felipe nehezen tudott koncentrálni. Újra és újra átnézte az asztalán lévő dokumentumokat, de fejben teljesen máshol járt. Frusztráltan felsóhajtott és felpattanva az ajtóhoz sétált. Kinyitva a kétszárnyas ajtót az üres folyosóval szemezett.

"Hívattam Sofia szeretőmet, hogy ebédeljen velem." magyarázta az ajtajánál álló őrnek. "Elmennél hozzá, hogy mi tart neki ilyen véresen hosszan? Azonnal beszélnem kell vele." a vitájuk óta rosszul érezte magát, ami nem engedte rendesen végezni teendőit.

Az őr bólintott, meghajolt és elindult Sofia részlege felé. Felipe visszalépett és a fogadószobájába ment, becsukva maga mögött az ajtókat. Öntött magának egy pohár bort és leült a tűz mellé, úgy várta a lányt. Egy örökkévalóság után végre kopogtak az ajtón. Talpra állt és arra számított, hogy gyönyörű arca köszönti majd, de ehelyett még mindig az őr állt ott, teljesen lesápadva.

Felipe idegesen felnyögött. "Mit jelentsen ez?" kérdezte az őrt. "Hol van? Mindegy is." tette le a talpas poharat a legközelebbi asztalra és elindult. "Majd én elmegyek hozzá." sétált el az őr mellett.