Seven | h.s | magyar fordítás

XII

Vérben forgó szemek, elkékült bőr, csorgó nyál a tátva maradt szájból. A látvány borzalmas volt.

Clara Bethbe kapaszkodott, erősen szorította a kezét. Miközben a kezét rángatva könyörgött Bethnek, hogy hagyják el a kísérteties helyszínt, Beth a rémült emberek tengerében próbálta megtalálni a hercegnőt.  szoba másik végében meglátta őt - Magdalena a zűrzavar közepette felállt az asztaltól és elslisszant a szolgálók folyosóját használva. Mielőtt Beth a hercegnő után rohanhatott volna, a tömeg és Clara kifelé tolta őt a Nagyteremből.

Mindeközben Magdalena felemelve szoknyáját kezeivel rohant végig a fáklyákkal kivilágított folyosón, de mikor egy elágazáshoz ért, megtorpant. Jobb oldalról hallotta valaki szapora lépteit, így azok nyomába eredt.

A sötétségben alig tudta kivenni a férfi alakját. "Harry." kiáltott, hangja visszhangzott az üres folyosón. 

A férfi megállt és visszafordult, arcát megvilágította a fáklya fénye. "Elena."

Magdalena remegett; térdei elgyengültek, szíve hevesen vert, de nem Harrytől félt. Épp ellenkezőleg hozzá rohant, s magához ölelte. "Az arca, Harry." suttogta. "A halott arca."

Harry szorosan ölelte magához, közben nyugtatóan simogatta a hátát. "Tudom, de a munkánknak még nincs vége."

_ _ _

A király odavánszorgott a herceg testéhez, amit miután levágtak a kötélről a színpadra fektették. Letérdelt a teste mellé és kinyitotta a száját, de nem tudott mit mondani. Dühösen elszakította az elhunyt ruháját és elkezdte kiüríteni a zsebeit, mintha egy rabló kutatott volna az arany után.

"Uram, mit..."

"Vigyél ki innen mindenkit." parancsolta, félbeszakítva az őrt. "Kifelé! Mindenki kifelé!" 

Az őrök elkezdték kifelé terelni a közönséget, de a király nem rájuk figyelt. Alaposan átkutatta a herceg testét, mire végre megtalálta; a szaténinge alatt egy ruhadarab, piros írással. Falánkság. 

Kezében szorongatva a rongyot felállt, állkapcsa megfeszült. A legközelebbi őrhöz lépett és gallérját megragadva közelebb húzta magához. "Kutassátok át a palotát. Ha bárki egy kicsit is gyanús, hallgassátok ki." parancsolta Felipe. "Sötétedés után pedig senki sem hagyhatja el a szobáját. Egész éjjel szükség van az őrségre, minden egyes sarkon látni akarok egy őrt. Közöld ezt a feletteseddel." elengedte a férfit és nézte, ahogy keresztülmegy az embertengeren, hogy kihirdesse a király parancsát. 

_ _ _

"Nem érti, a hercegnőhöz kell mennem!" mondta Beth az ajtaja előtt álló őrnek.

"A hercegnő egyedül is boldogulni fog ma este."

Beth nagyot sóhajtott. "Miért nem kísér el a szobájához? Úgy tudná, hogy hova megyek." 

"Senki sem hagyhatja el a szobáját, hölgyem. Ez a király parancsa."

"És a királyt sem segítik a szolgálói? Azt akarja velem elhitetni, hogy egyedül fog elkészülni a lefekvéshez?" kérdezte Beth.

"Sajnálom hölgyem, de nem mondhatok semmit, és nem hagyhatom, hogy elhagyja a szobáját."

Beth ökölbe szorított kezekkel visszament a szobájába, becsapva maga mögött az ajtót, akár egy gyerek. Az ágyára dőlve meredt maga elé. Rettentően ideges volt és félt, hogy a hercegnő a herceg halála után is ki fog szökni a cselédek folyosóját használva.

_ _ _

Magdalena az üres folyosókon haladva próbálta megőrizni a nyugalmát. Harry szavait ismételgette magában újra és újra. 

"Állj!" lefagyott. A mély hang visszhangzott a folyosón, amitől a hercegnőt kirázta a hideg. A folyosó végén egy férfi állt, kezét a kardján tartva készen állt a támadásra. "Nevezd meg magad." parancsolta.

Magdalena Harry szavaira koncentrált, közben nagyot nyelt. "Magdalena hercegnő." mondta magabiztosan. "Valami gond van, uram?"

Az őr közelebb lépett hozzá, majd felismerve vonásait a szemeit forgatta, s meghajolt. "Sajnálom, felség. A király szigorú korlátozást vezetett be, senki sem rohangálhat a palotában ilyenkor." csend telepedett rájuk. "Hova tartott?"

"A királyhoz." mondta. "A korábbi események felzaklattak, ezért beszélni kívánok vele." 

"Van engedélye a királytól?" 

"Nincs szükségem az engedélyére. A testvére vagyok."

Az őr bólintott. "Természetesen, felség. Szeretné, ha elkísérném?"

"Nem szükséges." felelte. "Buenas noches. (Jó éjt.)"

Magára hagyva az őrt tovább haladta, köntöse alatt elrejtett fegyverét erősen szorította. Hamarosan megérkezett a kétszárnyas ajtó elé, az ajtó előtt álló őrök az útját korlátozták. Magdalena megállt előttük és elmosolyodott.

"Felség." mondta az egyikük szigorúan. "Mit keres a szobáján kívül?"

"Azért jöttem, hogy lássam a bátyámat. Engedjenek be, kérem." mondta egy lépést előre téve.

A másik őr a karjával az útjába állt. "Attól tartok nem engedhetem be, hercegnő."

"Nem enged be a bátyámhoz azok után, hogy a jegyesemet ma brutálisan meggyilkolták?" kérdezte Magdalena. "Engem tart veszélyesnek a királyra? A saját bátyámra?" az őrök egymásra néztek, mielőtt odébb álltak és kinyitották neki az ajtót. "Köszönöm." mondta elhaladva mellettük.

A fogadó szobában Magdalena csendesen körbenézett. A tűz ropogott a kandallóban, megvilágítva az egyébként sötét szobát. Miután hallotta maga mögött becsukódni az ajtókat, elindult a hálószoba felé. 

Az ajtóból beleskelődve látta testvérét aludni az ágyában, teste szétterült a takarók alatt. A holdfény besütött a szobába, megvilágítva Felipe komor arcát. Magdalena az ágyhoz sétált és lenézett rá. Fejében Harry hangja ösztönözte őt, hogy előhúzza a tőrt köntöse alól.

Ahogy Harry mutatta, erősen megmarkolta a nyelét. Letekintve bátyjára, Magdalena nagyot nyelt és alsó ajkába mélyesztette fogait, összegyűjtve bátorságát a tetthez. "Ez Isten akarata." suttogta magának, elveszve a vérszomjban.

Amint beledöfte Felipe mellkasába a tőrt, szemei kinyíltak és húgára nézett. Mintha megállt volna az idő, egyikük sem mozdult, megmerevedtek mozdulataik közepette. Magdalena könnyei Felipe hideg bőrére cseppentek, közben Magdalena elengedte a tőrt.

Magdalena zokogva hátrált, amíg neki nem ment egy asztalnak, amiről lelökött egy üveg bort. Az üvegtörés hangjára az őrök berontottak a szobába, ahol Felipe félmeztelenül állt Magdalena előtt, elképedt arccal. 

"Elena?" kérdezte megtörve a csendet, ami a szobára telepedett.

"Vágy." mondta, közben előhúzta a ruhadarabot, a piros írással. Felnézett a királyra, látása homályos volt a könnyektől. "Te voltál a vágy."