Seven | h.s | magyar fordítás

VIII

Magdalena levette csuklyáját, miután belépett a palotába. Kezeit a felmelegedés reményében összedörzsölte, közben elindult a folyosókon, hogy megtalálja Bethet. Remélte, hogy testvére még nem kezdte el keresni őt, és hogy Victoriat is lefoglalta annyira a titkos szeretője, hogy ne vegye észre az eltűnését, de nem hitt a sikerben.

"Felség." Magdalena megállt lépteiben és hátrafordult. Egy őr állt mögötte, aki meghajolt előtte, mikor ránézett. "Őfelsége hívatja önt."

Ennyi volt, gondolta. Biztosan elindult a keresésére, Beth pedig nem tudta tartani a száját. Mégis követte az őrt a testvére részlegéhez tettetett magabiztossággal.

"Látni akartál, Felipe?" kérdezte, mikor testvére rá sem pillantott. Szemeit forgatta, miközben olvasott valamit az asztalánál ülve, de Magdalena nem láthatta, hogy mit. "Felipe?"

Végre felnézett. "Oh, sajnálom." motyogta. Gyorsan elpakolta a fiókba az olvasnivalóit, majd felállt. "Elena, tudom, hogy nem sűrűn vonlak bele az állami ügyekbe, de ez most egy kivétel. A herceggel kötött egyezséged sok előnyt fog hozni nekünk."

"Tudom." mondta halkan, a padlót bámulva.

"Tisztában vagyok vele, hogy te nem ezt szeretnéd, de kérlek próbáld meg lenyűgözni. Sokat jelentene nekem." lépett előrébb és kezét húga vállára helyezte. "Mama és papa büszkék lennének rád."

Felnézett bátyjára, látása elhomályosodott a szemeiből kicsorduló könnyeitől. "Azt kívánom, bárcsak itt lennének."

"Én is." suttogta. Nem sokszor mutatta meg érzékeny oldalát, még Magdalena is meglepődött, de ez nem tartott sokáig. Megköszörülte torkát és kezét maga mellé ejtette. "A herceg a ma hajnali órákban megérkezett. Most kipiheni az út fáradalmait, az esti bálon leszel bemutatva neki, ahol az előadásban te és az udvarhölgyeid is részt vesztek."

"Micsoda?"

"Señor Lin majd megmutatja, mit kell tenned. Elég egyszerű, nekem is megmutatta korábban."

"Igen, de neked nem kell megjegyezned őket."

"Elég, Elena." mondta szigorúan Felipe. "Most menj. Folytatnom kell a munkát."

_ _ _

Cameros elfordult a következő folyosóra. Elveszve gondolataiban, végiggondolva a beszédét, amit a herceg fogadására írt, beleütközött valakibe. Morogva igazította meg ingét és nyakában lógó aranynyakláncát. "Hé!"

"Elnézést, uram." mondta a férfi, mielőtt meghajolt majd elment.

"Extranjeros. (Külföldiek)" mérgelődött összeszorított fogakkal. Tovább sétált, majd megállt a herceg ajtaja előtt. Kétszer kopogott, majd várt, idegesen harapdálta ajkait, amíg az ajtót ki nem nyitotta egy fiú. "Lord Cameros vagyok. Találkozni szeretnék az uraddal." mondta.

A fiú becsukta az ajtót. Cameros frusztráltan felsóhajtott, közben keresztezte karjait maga előtt. Percek teltek el, egyre idegesebb lett, hogy a herceg elutasítja őt, aztán végre kinyílt az ajtó, a fiú pedig félre lépett, hogy Lord Cameros bemehessen.

"Lord Cameros." szólalt meg egy mély hang a szoba végéből.

Cameros enyhén meghajolt. "Megtiszteltetés megismerni kegyelmed."

"Mit tehetek érted?" kérdezte a herceg a tűz mellett ülve.

"Azért jöttem, hogy üdvözöljelek Madridban. Sok év telt el az utolsó látogatásod óta."

"Így van. Még csak gyerek voltam, akkoriban még Felipe király apja uralkodott."

"Őfelsége fogadott már?" kérdezte Cameros.

"Nem, azt ajánlotta a ma esti ünnepségig pihenjem ki utam fáradalmait. Úgy hiszem a jövendőbelim is részese lesz."

"Igen, a hercegnő most is gyakorol. A lányom, Victoria, a hercegnő üdvarhölgye is részt vesz. Nagyon tehetséges táncos, biztosan jól elszórakoztat majd."

"Beismerem, legjobban az utána lévő ünnepséget várom." kuncogott. "Kérem üljön le, lord. Szükségem van egy kis társaságra, az utazás közben csak Santiagoval beszélhettem, ő pedig még gyerek. A fiú engedelmes és hűséges, de oly fiatal. Csak tizenhárom éves. Nem túl sok dolgot vitathatok meg vele."

"Örömmel." vigyorgott Cameros.

_ _ _

A nagyterem félhomályban úszott, fenntartva az előadás misztikusságát. Magdalena és a többi szereplő a bejáratnál gyülekezett, mindenki gyakorolta a lépéseit, kivéve Magdalena. Ő az ajtón leskelődött óvatosan, próbálta felkutatni a herceget. Hirtelen az ajtókat teljesen kitárták, Magdalena még időben visszahúzódott. Valaki mégis előre lökte őt, így ő lépett be elsőként. Mögötte sorakozott többi résztvevő kosztumökben és a hozzá illő maszkokban. A tömeg motyogása abbamaradt, amikor mindenki a helyére állt és elindult az előadás kezdetét jelző zene. Magdalena anélkül, hogy elmozdította volna fejét, végigmérte az arcokat a teremben, hátha kiszúrja a herceget, habár azt sem tudta hogy néz ki. 

Magdalena az utolsó sorban állt, a legtávolabb a király asztalától. Hálás volt, amiért nem volt az ítélkező tekintete középpontjában. 

"Magdalena." suttogta Beth. Közvetlenül a hercegnő bal oldalán állt. "Victoria nincs itt."

"Mi?" suttogott vissza Magdalena. "De kilencen vagyunk."

"Nem látom őt elől." válaszolta Beth.

Magdalena próbálta megfigyelni az előtte álló embereket, anélkül, hogy lemaradt volna a táncban. Bethnek igaza volt, két férfi táncosnak kellett volna előtte lennie és Victorianak legelől, de helyette három férfi táncos volt. A tempó gyorsult, a pároknak egy kört kellett alkotniuk Beth körül, de Magdalena párja Victoria lett volna. Szemeivel körbenézett, keresve a Victoriat helyettesítő férfi táncost. Épp időben megjelent előtte a férfi, és a tervek szerint elkezdtek táncolni Beth körül.

"Hol van Victoria?" kérdezte Magdalena partnerét suttogva.

"Nem tudott eljönni."

Magdalena lélegzete elakadt, nem számított erre a hangra. "Harry, mit csinálsz?"

"Ne aggódj, ismerem a lépéseket. Az álarcos bál angol hagyomány, emlékszel?" mondta vigyorogva.

"Hol van Victoria?"

"Nem kell többet miatta, vagy az apja miatt aggódnod."

"Miről beszélsz?"

"Találkozz velem a kerteknél ma este." suttogta a fülébe.

"Nem lehet."

"Kérlek. Tudom, hogyan szabadítsalak ki a hercegtől."

A zene lelassult, jelezve az előadás végét. Magdalenanak másodpercei maradtak hátra, hogy válaszoljon. A király asztala felé pillantott, ahol észrevett egy férfit elegáns ruhákban. Körülbelül tíz évvel idősebbnek tűnt Magdalenanal és legalább háromszor akkora volt, mint ő. Egy percre sem hagyta abba a bor vedelését és az ételt csak úgy tömte a szájába.

A zene végével mindenki meghajolt Beth elől, aki a kör közepén maradt. Nem volt több idő gondolkodni. A szeme sarkából Harryre pillantott és bólintott. "Ott leszek."