•●My Demon●•

》15. fejezet《

Izgatottan szorongattam kezemben a telefont, ahogy a visszaigazolásra nyomtam.
-El sem hiszem, hogy tényleg bejelölt. -mondtam, a hátamat az ágytámlának döntve miközben Jimin fele fordultam, aki mellettem ült, úgyszint az ágy legtetejében a támlának dőlve.
-Miért lepődsz meg ennyire? Az a majom levakarhatatlan. Engem csak az érdekel, honnan szerez majd másik telefont. -mosolyodott el gonoszan.
-Ne is emlegesd. Olyan bűntudatom van miatta. -húztam fel lábaim és átkaroltam őket.
-Nem kell, hogy az legyen. Az a tapadós majom megérdemelte. -mosolygott együttérzően, mire én szemeim összehúzva fordultam felé.
-Még mindig haragszom ám rád. -mondtam komolyan, mire Jimin elmosolyodott és szemeit lehunyva döntötte fejét a falnak.
-Nem is mondasz semmit? -fürkésztem arcát hosszú másodpercekig -Némasági fogadalmat tettél vagy mi lett veled? -próbáltam heccelni, de már a mosoly is eltűnt arcáról -Jimin...Miért ignorálsz? -fordultam felé felső testemmmel, ám ekkor sem válaszolt.
Félénken megböködtem az arcát, mire kinyitva sötét szemeit újra felém pillantott.
-Megsértődtél? -húztam fel egyik szemöldököm, mire démonkám halványan elmosolyodott újra.
-Nem. -válaszolta és beletúrva hajába, hátra simította a rakoncátlan tincseit.
Épp szólásra nyitottam ajkaim, mikor megrezdült a telefonom. Kiváncsian nyitottam fel a készüléket, de teljesen lesokkolt az, amit láttam.
-Taehyung írt nekem. -mosolyogtam vidáman, mire meghallottam Jimin fújtatását.
-Értem, hogy neked ez nem tetszik, de attól még...-felé fordulva belémszorult a szó -Jimin?...-kérdeztem félénken, ugyanis haja a szőkéből barnává vált, szemei alatt, pedig enyhe karikák jelentek meg. Hiába, mindez, még mindig semmit sem rontott külsején, inkább csak szomorúnak tűnt.
-Mi van? -mordult felém.
-Mi történt? Vagy...talán rosszul vagy? -pillantottam le, kissé kiszáradt ajkaira. Már nem tűntek olyan dúsnak és feszesnek, de ettől még kívánatosak maradtak. Bőre is sápadtabbnak tűnt, ahogy megvizsgáltam az arcát és a fehér felsője alól kilógó izmos karjait.
-Mit érdekel ez téged? -kuncogott fel -Démon vagyok, beteg nem leszek. -rázta fejét hitetlenül -Nem kell velem foglalkoznod. Kivéve, ha nem akarsz a hülye majmoddal beszélgetni. -fordult felém én pedig megráztam a fejem.
Inkább megnyitottam az üzenetet és elolvastam.

Taehyung: Szia Minji~
Reméltem, hogy még ma visszaigazolsz, mert képzeld híreim vannak😁

"Milyen hírekről lehet szó?..."
-Most...Mit írjak neki? -fordultam kétségbeesetten Jimin felé, aki felnevetett.
-Te tényleg ennyire szerencsétlen vagy?
-Ne nevess ki. Több éve már alig beszéltem így bárkivel is. Nem mellesleg nem akarom elszúrni. -biggyesztettem le ajkaim.
-Ah, de reménytelen vagy...Csak írj neki egy sziát, meg kérdezősködj. Nem túl nehéz feladat. -fújtatott mosolyogva.
-Jó...oké...-bámultam a telefonom kijelzőjét, azon gondolkodva, hogy mit írjak neki.
-Ahj, cicám...-sóhajtott fel Jimin -Ne agyalj ennyit. Írd azt, ami először az eszedbe jut. Nem érettségi fogalmazást kell írnod. -masszírozta közben orrnyergét.
-Oké...Akkor...csak spontán. -kezdtem el pötyögni a választ, majd el is küldtem.
Szinte rögtön jött is rá a következő és a következő...

Minji: Szia Taehyung, milyen híreid vannak?

Taehyung: Elmondtam itthon mi volt és...
*dobpergés*
Lesz új telóm😍
Jah és szóltam Kooknak, hogy nézzen utána a grafikának.

Minji: Ki az a Kook?

Taehyung: Nem tudod?
Jeon Jungkook, az egyik legjobb haverom.

Minji: Így már tudom. De miért néz utána a grafikának?

Taehyung: Megkérdezi, hogy van-e üres hely a számodra